Beszélhetünk-e Horthy-rendszerről, és mi történt volna, ha IV. Károly nyer? Antidemokratikus volt-e a húszas években Magyarország és miért támadták a szerb megszállók a pécsi zsidókat? Erről is szó esett az 1921 című könyv bemutatóján.
Telt házas könyvbemutatóra került sor a Scruton közösségi kávézóban, melynek témája Veszprémy László Bernát történész, lapunk rendszeres szerzője új könyvének, az 1921: A Horthy-rendszer megszilárdulásának történetének bemutatója volt. A beszélgetést Gali Máté, az MCC Társadalom-és Történelemtudomány Iskolájának kutatótanára moderálta, beszélgetőtársai Nánay Mihály, a Rubicon Intézet Tudományos főmunkatársa és a szerző voltak.
Gali bevezetőjében a könyvet az Ünnepi Könyvhát egyik valódi bestsellerének nevezte az eladási számok tükrében, és feltette a kérdést, miért ezzel az évvel foglalkozott a szerző, miért nem mondjuk 1920-al, amikor Horthy Miklóst kormányzóvá választották. Veszprémy a könyvet egy „műfaji kísérletezésnek” nevezte, meg az angolszász irodalomban bevett szokás, de idehaza még nem honosodott meg. Kíváncsi volt arra, hogy magyar kontextusban is be lehet-e mutatni egy év történéseit széles perspektívában. Az 1921-es év mellett azzal érvelt, hogy
és ma már talán alig emlékeznénk a nevére.
Gali felvetette, hogy indokolt-e a címben a „Horthy-rendszer” kifejezés, hiszen Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet igazgatója szerint ilyenről nem lehet beszélni. Nánay utalt Békés Márton történészre, aki írásaiban világos különbséget tesz a rendszerek és korszakok között. Veszprémy elismerte, hogy valóban vitás a kifejezés, de ezt a vitát nem akarta eldönteni a könyvében, a történésznek meg kell válogatnia, miben állít újat tézisével.
A moderátori kérdésre, miszerint miért foglalkozott ilyen sokat a szerző a szociálpolitikával, Veszprémy tisztázta, hogy a múlt rendszer egyik nagy hazugsága volt, hogy a Horthy-rendszernek ne lett volna szociálpolitikája. Valójában volt szociálpolitika, az állam újraosztásban gondolkodott, elsősorban a zsidóság kárára, és elsősorban még csak nem is a menekültek, de az első világháborús veteránok, hadirokkantak javára.
Nánay szerint a korszakot nem lehet megérteni az alapvető művekben való elmélyedés nélkül, mint Bangha Béla páter Magyarország újjáépítése és a kereszténység című könyve, vagy Szabó Dezső Elsodort faluja. Mint jelezte, ezekből a szerző bőségesen idéz könyvében, elősegítve a megértést. A kor szereplői számára az összeomlás sokkoló volt, a korhangulatot ezek a könyvek adják vissza.
az ország területi veszteségei után nem is volt más módszer a szociális feszültség enyhítésére, mint a magántulajdonhoz való hozzányúlás.
A beszélgetők kiegyeztek abban, hogy a baranyai területek szerb megszállása nem jelentett egy demokratikusabb rendszerhez való tartozást, hiszen a Szerb-Horváth-Szlovén királyság sem volt makulátlan. Veszprémy utalt arra, hogy bár például brit oldalról kritizálták a magyar demokrácia hiányát, ekkor Nagy-Britannia esetében egy gyarmati hatalomról beszélünk. Nánay jelezte: a könyv erénye, hogy brit vagy szerb források esetében is jelzi, ha a helyi brit vagy szerb szemlélők antiszemiták voltak. Veszprémy közölte, hogy fel akart lépni az egyoldalú megközelítés ellen, miszerint „itt csak a magyarok voltak az antiszemiták”.
A szerb megszállók a magyar zsidókat egyszerre üldözték azért, mert magyarok és zsidók voltak, tehát rajtuk „kétszer csattant az ostor”. Magyar oldalról a visszafoglalás után voltak antiszemita esetek, ezekről a könyv szintúgy beszámol.
Nyugat-Magyarországon az osztrák csendőrök magyar civileket tartóztattak le, vertek meg.
A nyugat-magyarországi felkelés is szóba került, ennek kapcsán a beszélgetők hosszasan idézték Bánffy Miklós külügyminiszter kiváló diplomáciai teljesítményét. Eredetileg a „dolgok menete” az volt, hogy Magyarország átadja Sopront, és majd utána megkapja Pécset. Bánffy viszont kijárta, hogy Magyarország előbb kapja vissza Pécset, és így nem váltunk zsarolhatóvá a felkelés idejére. Veszprémy szerint komoly „szellemi távolság” volt Bánffy és Károlyi Mihály között, előbbi már a szuverén nemzeti politikát követte. Nánay egyetértett Veszprémy értékelésével, miszerint Bánffy kiemelkedő pont volt a magyar külügy történetében.
A királypuccsokról szólva Gali felvetette, hogy a kifejezés nem pontos, a legitim király nem tudott „puccsot” végrehajtani. Ezzel Nánay is egyetértett, Veszprémy pedig azt jelezte, hogy bár a kifejezés valóban pontatlan, de ő azért élt vele, mert először a legitimista Friedrich István használta azt. Horthy politikusi képességeiről szólva Nánay felidézte, hogy Habsburg József főherceg is kesergett naplójában: a kormányzó a szemébe nézett és megígérte neki, hogy átadja a hatalmat a „rendcsinálás” után,
Veszprémy idézte, amikor Horthy elhitette az osztrák követtel, hogy semmi köze a nyugat-magyarországi felkeléshez, és amikor azt hazudta a brit követnek, hogy szabadidejében Népszavát olvas. Szerinte aki ezt el tudta hitetni úgy, hogy közben másodlagos források szerint az ő utasítására ölték meg a Népszava szerkesztőit, az valóban dörzsölt, ravasz politikus, még akkor is, ha morálisan elítélendő. Horthyt sok sértett emlékező ostoba, befolyásolható emberként írta le, és ezt a legfrissebb szakirodalom is átvette, de a források tükrében ez nem igaz.
A beszélgetést azzal zárták, hogy a magyar történelmet a kor szereplői céljainak és élményeinek megértésével, saját szempontjainkat figyelembe véve kell megérteni és megírni.
Kereken két évszázada, 1825. szeptember 11-én – közel másfél évtizeddel a megelőzőt követően – hívta össze újfent I. Ferenc király az országgyűlést Pozsonyban, amely elindította hazánk legnagyobb társadalmi átalakulását.
„Egy normális világban ilyen soha nem történhetett volna meg.”
Amíg mi, magyarok kényszeresen méricskéljük az országunkat a külföldhöz, sok külföldi úgy szeret minket, ahogy vagyunk. Rajcsányi Gellért írása.
Az író, festő- és előadóművészt, a Budapesti Református Cigány Szakkollégium vezetőjét egyebek mellett a romapasztorációról, Krisztus cigány hangjáról, a pokolról és az isteni fényről kérdeztük. Interjúnk.
Efféle könyveket nem lehet csak úgy elolvasni. Lehet vele haladgatni persze az elejétől a vége felé, de ezzel a „normális” olvasási metódussal előbb-utóbb zsákutcába jutunk. A linearitással itt nem megyünk semmire. Győrffy Ákos írása.
Októberben érkezik a kommunizmus által eltörölni szándékozott polgári irodalom egyik nagyjának kiadatlan első világháborús írásait bemutató könyv.
A miniszterelnök által meghirdetett magyar modell erős szellemi bázissal és európai érthetőséggel bír, a Patrióták pedig esélyt kaphatnak arra, hogy uniós szinten új keretet adjanak a kereszténydemokráciának.
Erling Haaland újabb rekordot döntött meg. Ilyen volt a csütörtöki BL-este.
