Néhány szó a fideszességemről

Noha írtam róla számtalanszor, és nincs olyan momentuma, amelyik ne lenne ismert, mostanában mégis többször gondoltam rá, hogy írni kéne róla.

Most éppen odáig vannak meg vissza, mert nem tudják, hogyan jöttem haza Szardíniáról.
„Egy pillanatra se veszik le rólam a szemüket, és mint aggódó édesanyák, izgalomba jönnek, ha nem tudják hol vagyok.
De kis cukorfalatok.
Most éppen odáig vannak meg vissza, mert nem tudják, hogyan jöttem haza Szardíniáról. Sok-sok cikkben osztják meg aggodalmaikat. Én nem értem félre. Tudom, hogy szeretnek. Kicsi malackáim, de jó, hogy vagytok!
Dehogy értem félre. Nyilván azt akartátok megkérdezni a műtét után, hogy ugye minden rendben van és ugye nem fáj semmi. De jó, hogy kérdezitek. Köszönöm, rendben vagyok. Kijöttem a kórházból. Biztosan segített, hogy fohászkodtatok értem, felépülésemért.
De rendben. Segítek nektek. Mert olyan jók vagytok. Megmutatom a beszálló kártyáimat, hogy ne kelljen végre kutatni, találgatni, sejtetni, hogyan is jöttem haza.
Aranyló kis Sherlock Holmes-ok.”
Nyitókép: Mátrai Dávid