Hogyan lett Svédország migránsbarát, Dánia pedig bevándorlás-ellenes?

2021. október 7. 15:32
Mitől más a dán és a svéd bevándorlási politika? Miért nehezítik a szomáli tradíciók a beolvadást? Hogyan számolható fel a klánkultúra Európában? Ezekről beszélgetettek a Migrációkutató Intézet kutatói.

Nyitókép: a malmői mecset (REUTERS / Bob Strong)

 

Online előadást szervezett a Migrációkutató Intézet Európai migrációs politika. A dán modell lehet a megoldás? címmel, ami a Konferencia Európa Jövőjéről rendezvénysorozat keretén belül valósult meg, s aminek előadói Kovács Emese Skandinávia-kutató, az intézet munkatársa, illetve Marsai Viktor Afrika-kutató, az intézet kutatási igazgatója voltak.

Kovács a dán migrációs politika alakulását mutatta be, összehasonlítva azt a svéd politikával. A bevándorlás témája a skandináv országokban fontossá vált, ám a hozzáállások eltérők. Kicsi országokról van szó, viszonylag kis népességgel, egyetemes jóléti rendszerrel és nyitott gazdasággal, hasonló történelemmel. Bizonyos értékeket, mint az egyén autonómiája és az alkotmányos jogok, nagyra tartanak. A különbségek mégis markánsak lettek az elmúlt tíz évben: a dán politikusok a szigorú bevándorlási politika mellett érvelve elrettentésül a svéd példát hozzák fel.

A dánok szerint a svédeket politikailag túlságosan korrekt nézeteik akadályozzák

a bevándorlásról való őszinte beszédben, míg a svédek embertelennek nevezik a dán eljárásokat.

A Dán Néppárt számára a bevándorlás már a korai kétezres évektől meghatározó volt, így a migráció témáját folyamatosan napirenden tartották a törvényhozásban. 

Jobbra tart a dán baloldal

A vallási radikalizmus, a szegregáció, 9/11 és a Mohamed-karikatúrák miatt kialakult diplomáciai krízis is beszédtémák lettek. A migrációs válság idejére a dán jogszabályok már a nemzetközi szerződések által lehetővé tett minimális szintre csökkentették a menekültek befogadásának lehetőségét. Ennek ellenére 21 ezer fölötti számban érkezetek menekültkérelmek Dániába, és az eljárás végére kiderült, ezeknek csak a fele volt menekült, másik fele gazdasági bevándorló volt. A dán kormány a szociáldemokraták támogatásával együtt indult el a szigorúbb bevándorláspolitika irányába. A szocdemek felismerték, hogy erre szükség van, mivel egy jóléti állam nem engedheti meg az engedékeny bevándorláspolitikát, mert a harmadik országból érkező, alacsony humán tőkével rendelkező tömegeket nem tudnak hozzájárulni érdemben a rendszer fenntartásához.

A szocdemek szakították a hagyományosan befogadó baloldali politikával,

és szigorúbb, jobboldali vonalat kezdtek követni. 

Az új dán bevándorláspolitikának négy pillére van. Az első, hogy befogadó-központokat hoznak létre – egy távoli, harmadik országban. A második, hogy a menekültek ideiglenes státuszát hangsúlyozzák: amennyiben védelemre nem szorulnak, akkor haza lehet őket küldeni. A harmadik pont az EU külső határainak védelme, legutóbb Litvániának adtak 11 kilométernyi szögesdrótot . A negyedik pont a helyben segítés elve: Dánia szerint anyagi eszközökkel, helyben eredményesebben lehet segíteni a menekülteken.

A dán álláspont majdnem ugyanaz, mint a magyar kormányé,

európai viszonylatban kimondottan szigorúnak számít.

Eközben a svéd bevándorlási politika liberális maradt, csak a menekülteket ellátó infrastruktúra összeomlását követően vezettek be néhány szigorítást, de az összkép így is nagyon engedékeny maradt.

Az eltérés okára két magyarázat lehet: egyrészt eltérően gondolkodnak a nemzeti identitásról, azt dinamikusnak tartják, szerintük közösen alakítják azt a bevándorlókkal. Az integrációt egy összeolvadásnak tartják. Ezzel szemben Dánia nemzeti identitása történelmileg meghatározott, és a bevándorlóktól azt várják, hogy egy szocializációs folyamat során dánokká váljanak. Svédországban csak a legális tartózkodás a tartózkodási követelmény, míg Dániában a nyelvismerettől az önellátásig és a helyi kultúra ismeretéig szigorú elvárásokat támasztanak. Ahogy egyre inkább felismerik a bevándorlás árnyoldalait, lehetséges, hogy Svédországban is szigorodnak a jövőben a bevándorlási feltételek. 

A szomáli diaszpóra kihívásai

Marsai Viktor előadásában arról beszélt, hogy a klán-háttér mennyire határozza meg az integrációt. A társadalom szervezetének keretei nagyon eltérőek az Európán kívüli társadalmak esetében. Az előadó felidézte, hogy a svédországi Göteborgban két rivális klán több háztömböt lezárt egy bandaháború során 2020-ban. A rendőrség ugyan több embert letartóztatott, de nem tudtak vádat emelni, mert nem tudtak tanúkat szerezni.

A patthelyzetnek végül nem a hatóságok vetettek véget, hanem az, hogy a két klán békét kötött.

Az eset sokkolta a svédeket. A cikk az Economist hasábjain jelent meg, márpedig a liberális lapot nem lehet migrációellenes elfogultsággal vádolni. 

A klánrendszer az emberiség egyik legősibb szervezeti egysége, a túlélést, védelmet, gazdasági keretet jelentette több tízezer éven át. Itt a vérségi kötelékek határoztak meg az együttélést, nem egy államapparátus – utóbbiak elég frissek az emberi történelemben, az első államalakulatok nagyjából hatezer éve jelentek meg, az első városok a kutatók szerint mintegy 8-10 ezer évesek.

A világ számon pontján mind a mai napig klánrendszer uralkodik, de ezek a hálózatok már a jóléti társadalmakba is beszivárognak a bevándorlás nyomán. Svédországban 80 ezer szomáli él, Norvégiában 70 ezer, Finnországban mintegy 35 ezer, Dániában 21 ezer. Ezek a hivatalos adatok, de a látencia magas: Svédországban valószínűleg jóval százezer fölötti közösségről van szó. 

A szomáli társadalom kapcsán látni kell, hogy míg az európai társadalom egyénközpontú, addig ők a túlélés miatt közösségi központúak: 

a gondolat, hogy valaki egyedül nézzen szembe az élet kihívásaival, idegen,

hiszen ez odahaza gyakorlatilag a halált jelenti.

A szokásjogi jelenség erős, ez kompenzációs, nem büntetésközpontú – tehát ha valaki megöl valakit, akkor a másik családnak vérdíjat kell fizetni, nem pedig a gyilkost büntetik meg. Nem az egyén felel a tettért, hanem a klán, amibe az egyén tartozik. A lojalitás fontos, ami a klán felé mutat, nem pedig a központi hatalom felé. Ha Afrikában egy bizonyos klán adja az államapparátust, akivel például egy másik klán háborúban áll, nem fogják elfogadni az államhatalmat. 

A munkavállalás terén látni kell, hogy a norvég elvárások – melyről egy felmérés szól – felborítják a szomáli hagyományokat: a nők szinte minden ház körüli munkát elvisznek, tehát a nők hamarabb kapnak munkát Norvégiában, mert tudnak főzni, takarítani, könnyen lesznek nővérek, boltosok. Ezzel szemben a férfiak tapasztalatai a politikai életben, illetve a klántanácsok működtetésében kevéssé kamatoztathatók a skandináv társadalomban.

Mivel a nők dolgoznak és ők tartják el a férfiakat, sok a feszültség, magas a válások aránya a diaszpórában.

A jóléti társadalom ráadásul, ha valamivel rosszabb szinten is, de eltartja a nagycsaládot, így nincs inspiráció a munkapiacon való megmérettetésre.

A szomálik büszkék, számukra az elutasítás egy állásinterjún megalázó dolog. Dél-Afrikában a szomáli diaszpóra kezében van a kiskereskedelem jelentős része, mivel nincsen szociális ellátórendszer, és ezért kénytelenek a piacon megmérettetni magukat a túlélés érdekében. Ott éppen az a vád a szomálikkal szemben, hogy elveszik mások megélhetését. Marsai Viktor zárszava szerint határozott integrációs kereteket kell teremteni a bevándorlóknak, a klánszerkezettel szemben alternatívákat kell felmutatni, a kitoloncolásnak pedig reális opciónak kell lennie. 

Fotó: Pixabay

Összesen 85 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A békét abszolutumként kezeled, pedig
A béke két háború közötti ÁTMENETI állapot.

Durva a válaszom: meg kell nézni, mikor emancipálták a zsidókat Svédországban- dániában, Norvégiában és Finnországban. Aki ennek utána néz dobni fog egy hátast. A svédeknél a média és a nagytőke kettős kötődésű zsidó mágnások kezében van. Akiknek a svéd nemzet szűk gúnya a globalista lehetőségekhez képest.
És hogy mondjak szalonképeset is, tegnapi hír:
"Inger Stojberg és a Dán Néppárt javaslata:
A beilleszkedésre alkalmatlan külföldieket el kell távolítani Dániából!
Ezért a Dán Néppárt és én azt javasoljuk, hogy 2030 előtt határozzunk meg egy 70 százalékos kötelező létszámcsökkentést a következő csoportok számára:

1. A három hónapnál hosszabb börtönbüntetéssel járó bűncselekményért elítéltek.
2. Azok, akik az elmúlt tíz évből hét évben nem rendelkeztek rendes munkaviszonnyal.
3. Azok, akik több mint tizenkét egymást követő hónapban szociális segélyből éltek.
4. Azok, akik az elmúlt tíz évből több mint nyolc éven keresztül részesültek állami támogatásban.
5. Azok, akik nem estek át az integrációs törvény által előírt integrációs programokon.
6. Azok, akik nem tettek sikeres dán 2 vizsgát vagy ezzel egyenértékű vagy magasabb szintű dán nyelvvizsgát. "

Sajnos, ez a valóság, én sem ugrálok örömömben.

Svédország egy viszonylag ritkán lakott ország, É-on nagyon kemény, sötét telekkel.

Dánia minden, csak NEM gyéren lakott.

Azért ez különbség.

Ezt a sok marhaságot, amit itt összehordtál!
Még hogy nem volt gyermekkeresztelés? :)))

Volt a hallgatóságban egy Tiatíra városából való, Lídia nevű, istenfélő bíborárus asszony. Ennek megnyitotta szívét az Úr, hogy hallgasson Pál szavaira. Egész háza népével együtt megkeresztelkedett...
ApCsel 16,14-15

„Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?” „Higgy Jézus Krisztusban, és üdvözülsz te is, a tieid is!” – válaszolták. Aztán hirdették neki és egész háza népének az Isten szavát. Az pedig még akkor magához vette őket, éjszaka kimosta sebeiket, s rögtön megkeresztelkedett, hozzátartozóival együtt.
ApCsel 16, 30-33

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés