Szénvita parázslik Közép-Európában

2021. október 7.
Egy szénbánya miatt támadt feszültség Varsó és Prága között: a lengyelek a szuverenitásukat, a csehek a vizüket féltik. Brüsszel közvetít – és büntet. Vajon véget érhet egyszer a lengyelek szénközpontú energiapolitikája?

Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban

 

Hosszú évek harmóniája után egy szénbánya ügye rázta meg a cseh–lengyel kapcsolatokat, az Európai Unió pedig kész volt közbelépni. Lengyelország május óta az Európai Unió Bíróságának döntésével dacolva termeli ki a cseh–lengyel–német hármas határon fekvő turówi bányában a barnakőszenet, és a szomszédos erőműben mindjárt el is égeti. A bíróság májusban a bánya azonnali bezárását rendelte el, s mivel ezt Lengyelország nem hajtotta végre, szeptember vége óta a további üzemelés minden egyes napjáért ötszázezer eurót fizettet vele.

A félbehagyott első lengyel atomerőmű Żarnowiecben. <br> Fotó: Shutterstock

Por és per

A keresetet nem egy környezetvédő civil szervezet, hanem Lengyelország egyik legszorosabb szövetségese, Csehország nyújtotta be – a csehek ugyanis megelégelték azt, hogy a turówi bánya vájataiból naponta kipumpált rengeteg víz miatt csökken a talajvízszint a határ cseh oldalán, emellett a kitermelés pora és zaja is átjut hozzájuk. A csehek szerint a bánya kitermelési engedélyét tavaly úgy hosszabbították meg újabb hat évvel, hogy nem végezték el a szükséges környezetvédelmi vizsgálatokat.

Az Európai Bizottság szerint Lengyelország az engedély kiadásakor alulbecsülte a környezeti kockázatokat, illetve nem értesítette róluk a szomszédos országokat.

Cseh­ország egyébként napi ötmillió eurós büntetést kért

azért, hogy a lengyelek végre komolyan vegyék a szomszédos országok aggályait, és asztalhoz üljenek. Nem csak Csehország aggódik ugyanis: a hármas határ német oldalán fekvő Szászországban, Zittau és Görlitz települések környékén talajeróziótól és az ivóvízforrások kiapadásától tartanak, így májusban még annak lehetősége is felmerült, hogy Németország Csehország oldalán bekapcsolódjon a perbe – erre végül nem került sor.

Prága azért döntött a kereset benyújtása mellett, mert Varsó szerinte nem reagált érdemben a februári ultimátumára. Tomáš Petříček cseh külügyminiszter február 12-ei lengyelországi látogatása alkalmával közölte vendéglátóival, hogy hajlandó lenne elállni a pertől, ha a határ lengyel oldalán épülne egy földfal, amely megvédi a cseheket a bánya porától, valamint Lengyelország az új ivóvízkutak létesítésének finanszírozása mellett negyvenmillió eurót fizetne a cseh ivóvízellátás veszélyeztetése miatt.

A lengyel kormány váltig állítja, hogy májusban végül sikerült a csehekkel peren kívül megegyezni, ők azonban további követelésekkel álltak elő. Csehország a megállapodás tényét is vehemensen tagadja.

Mateusz Morawiecki és Andrej Babiš a nyári V4-csúcson – mosolyszünet előtt. <br> Fotó: AFP / NurPhoto / Beata Zawrzel

Varsó harcol

A lengyel kormány, amelynek nem ez az első jogi vitája az Európai Unió Bíróságával, továbbra sem zavartatja magát. Piotr Müller kormányszóvivő

úgy fogalmazott, a napi ötszázezer eurós büntetés aránytalan és indokolatlan.

Zbigniew Ziobro, az Egyesült Lengyelország nevű euroszkeptikus kormánypárt által jelölt igazságügy-miniszter szerint „az uniós szervezetek egyre mélyebb beavatkozása a lengyel hatóságok hatáskörébe gyarmatosító szellemtől bűzlik, és elfogadhatatlan”. Hozzátette, hogy a turówi létesítmény bezárása csak a németeknek használna.

A bányát és erőművet üzemeltető, állami tulajdonú PGE Polska Grupa Energetyczna érdeklődő tweetet közölt, amelyben azt kérdezte a bíróságtól, hogy a turówitól 147 kilométerre található, cseh tulajdonú németországi szénbányát mikor tervezik bezáratni. Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök még a májusi ítélet után úgy nyilatkozott, próbálnak jó szándékot mutatni, de a turówi bányát és az erőművet mindenképpen tovább üzemeltetik majd, hiszen a bánya bezárásával a Lengyelország energiaszükségletének 5 százalékát biztosító, 2,3 millió háztartást ellátó erőmű ellehetetlenülne. A lengyelek nem kívánják a bíróság által még nem megszabott határidőre befizetni a büntetést, az igazságügyi miniszter helyettese,

Marcin Romanowski világossá tette a bíróság számára, hogy „egy centet sem fog kapni”.

Igaz, nem biztos, hogy ebben a kérdésben ők döntenek, az Európai Bizottság ugyanis bejelentette, hogy az összeget levonhatják a Lengyelországnak járó EU-s kifizetésekből is.

Az uniós ítélet ellenében Lengyelországban a szokottnál szélesebb koalíció látszik kialakulni: a turówi bánya bezárása ellen tüntetett a legendás Solidarność szakszervezet, sőt rövid időre lezárt egy cseh–lengyel határátkelőt. Emellett a kormányközeliséggel nem vádolható, befolyásos Rzeczpospolita napilap azzal vádolta meg Prágát, hogy az esedékes parlamenti választás miatt, a környezetvédelmi szervezetek nyomására feleslegesen rombolja kapcsolatát szoros szövetségesével.

Nagyobb felbontásért kattintson jobb egérgombbal a képre, majd válassza a „Kép megnyitása új lapon” opciót!

Szénalapú létforma

Mindez nem véletlen: bár Európa zöme a globális felmelegedés mérséklése érdekében könnyű szívvel mond búcsút a szénnek, Lengyelország viszonya az országszerte bányászott és mintegy ötven erőműben elégetett „lengyel aranyhoz” sokkal bonyolultabb és érzelemtelibb. A szén a sziléziai régióban és sok más helyen is tízezreknek adott munkát és identitást, ráadásul szimbóluma volt a lengyelek energia­függetlenségének is:

a szén garantálta nekik azt, hogy sem a németek, sem az oroszok nem tudják hirtelen kihúzni alóluk az áramellátást.

Nem csoda, hogy Varsó addig húzta-halasztotta a szénbányák és szénerőművek bezárását, ameddig csak tehette, és csak az utolsó pillanatban csatlakozott az Európai Unió azon célkitűzéséhez, hogy 2050-re szén-dioxid-semlegességet érjen el. Tavaly sikerült megállapodni a nagyjából százezer főt foglalkoztató szénbányászszakma képviselőivel arról, hogy egy évvel a karbonsemlegességi határidő előtt, 2049-re Lengyelország is kiszáll a szénbizniszből, minden bányáját és erőművét lekapcsolva – de úgy, hogy minden szénipari dolgozója a nyugdíjazásáig a szakmában maradhat, vagy állami támogatásra jogosult.

Amíg pedig a szén az úr, a lengyel állami energiaholdingok kitartóan fejlesztik is a bányászati és erőművi kapacitást: a turówi bánya számára hosszú távon egy 45 millió eurós fejlesztési csomag van kilátásban, emellett a csehek megnyugtatására egy védőpajzs is megépül 2023-ra a bánya és a talajvíz között. A PGE az 1904-ben megnyitott bányát 2044-ig szeretné használni, s addig további 5 négyzet-kilométernyi területet is kitermelés alá vonna, 30 négyzet­kilométerre növelve a bánya területét, a mélységét pedig 330 méterre.

2019-ben a lengyel áram 74 százalékát szénből állították elő,

ehhez képest óriási vállalás, hogy ezt 2030-ra, azaz kilenc év múlva 56 százalékra, 2040-re pedig 11 és 18 százalék közé csökkentsék. A megújuló energiaforrások részarányát, amely ma 10 százalék körül mozog, 2030-ra 32 százalékra kellene feltornászni – ami pedig eközött van, azt a lengyelek atomenergiával tervezik kipótolni.

Az első lengyel nukleáris erőmű építését 2026-ban kell majd elkezdeni, és 2033-ban már áramot remélnek az amerikai Westinghouse atomenergia-mogullal közösen létrehozandó blokktól, amelyet 2043-ig további ötnek kell majd követnie. Az első erőmű helyszínéről még nem született döntés, de erős versenyző az a Żarnowiec, ahol még a kommunisták akartak atomerőművet létesíteni, de projektjüket kigáncsolta a helyiek ellenkezése – a megkezdett építkezés maradványai pedig azóta is torzóként merednek a kis pomerániai falu fölé. 

A népakarattal viszont ezúttal is lehetnek problémák,

hiszen 2020-ban még a lengyelek 45 százaléka ellenezte a nukleáris energia használatát, és csupán 39 százaléknyian álltak mellette, s a határon átnyúló környezeti hatások, a baleseti rizikó miatt számítani lehet a németek gáncsoskodására is.

Vasmű Sziléziában. Leáldozik a régi iparnak? <br> Fotó: Shutterstock

Pedig a kérdésben bizony a németek sincsenek könnyű pozícióban: bár Lengyelország nyugati szomszédja az évtized végére – sőt a Zöldek kormányzati szerepvállalása esetén akár 2026-ra – teljesen ki szeretne szállni a szénből, jelenleg az EU tíz legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója között hat német erőmű található: a neurathi, a boxbergi, a jänschwaldei, a niederaußemi, a weisweileri és a Schwarze Pumpe-i.

 A toplista három lengyel szereplője ehhez képest annak ellenére is eltörpül, hogy Európa legszennyezőbb szén­erőműve a lengyelországi Bełchatówban található. A lengyel kormánypártok azonban – hiába kampányoltak 2015-ös hatalomra kerülésükkor még a szén mellett – megérteni látszanak az idők szavát: az energiahordozó a pályáját megfutotta,

a szmog födte sziléziai városok ideje lassan lejár. 

S most, hogy az állami szénholding kemény veszteségeket kényszerül elkönyvelni, mert a helyi erőművek inkább olcsóbb és jobban égő orosz szenet importálnak a „lengyel arany” helyett, talán érzelmileg is könnyebb lesz majd elengedni.

Nyitókép: Shutterstock 

Összesen 14 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés