Semmivel nem tartozunk Ukrajnának

2021. október 5. 6:38

Kohán Mátyás
Mandiner
Miért kellene a számunkra életbevágó, pőre érdekeinket szolgáló döntéseinkben tekintettel lennünk rájuk? Egy kanyi vassal nem tartozunk Ukrajnának.

Új magyar-orosz gázszerződés lépett életbe szeptember végén, melynek következében fellélegezhetnek azok, akik az Európa összes többi részén jellemző brutális gázáremelésektől féltek, vagy emlékeznek arra, hogy 2009 telén Ukrajna egy oroszokkal folytatott vita folytán nemes egyszerűséggel ellopta a magyaroknak és a többi nyugat-európai országnak szánt orosz gázt. Az orosz gáz olcsón fog jönni, és

nem Ukrajnán át tranzitál hozzánk, hanem Szerbián és Ausztrián át. Amelyek a barátaink. Nem úgy, mint Ukrajna.

Olyan dolgokat pedig, amik abban segítenek, hogy ne fagyjunk meg, barátoktól érdemes elfogadni.

Ukrajna nem a barátunk, hiába látják annak valami vérünkbe kódolt hiszékenységtől elvakítva sokan még kis hazánk külpolitikailag tudatos köreiből is.

Azt például egészen megdöbbentő volt olvasni, hogy Jászberényi Sándor, az az ember, aki az arabokat legjobban ismerő (és magyarázó) magyarok között van, képes Ukrajnát látni gázügyben a jófiúnak. Miközben Ukrajna nem jófiú, hanem, mint az Veczán kolléga tollhegyén oly világossá vált, egy bully. Egy szendvicslopkodó iskolaudvari verekedő, akinél rosszabbul ráadásul kevés nemzet kártyázott az elmúlt tíz évben a világpolitika nagy pókerasztalánál. De nem lehet a sorsáért sajnálni azt, aki közben minden jóindulatú szomszédjával bullyként viselkedik.

„Ukrajna 2014 óta próbál meg leszakadni az orosz érdekszférától, és közeledni Európa felé” – írta Jászberényi a múlt héten, és ez az alapvető tévedése. Mert Ukrajnának csak az egyik része próbál meg – a lehető legostobább eszközökkel – leszakadni az orosz érdekszférától, de úgy, hogy közben csak a sarló-kalapácsos zászlót szeretné kék csillagosra cserélni, az államigazgatás középkori módszereit minden gond nélkül megőrizné. Mindeközben egy párhuzamos Ukrajna meg Ukrajnáról akar leszakadni, mert

itt és most, a mában, Ukrajna egy működésképtelen ország,

amit ugyanolyan oligarchák lopnak szét, mint 1991 előtt, és ahol cserébe még rend és létbiztonság sincs, amiért cserébe a többi oligarchikus berendezkedésű országban eltűri a nép a helyzetét. Szóval olyan, hogy egységes akarattal, csillogó szemmel nyugatra húzó Ukrajna, nincsen.

Merthogy az oroszok azzal, hogy Magyarország felé többé nem Ukrajnán, hanem a Török Áramlaton és a Balkánon keresztül küldik a gázt – megjegyzem, nem Magyarország kérésének, hanem az oroszok döntésének megfelelően –, Jászberényi szerint „a gázt fegyverként kívánják használni a rebellis kijevi kormányzat ellen”, mert Ukrajna számára megszűnik az a lehetőség, hogy Magyarországtól „virtuális fordított szállítással” gázt vásároljon. Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy Ukrajna előre levett a Magyarország felé irányuló gázból, majd azt – szokásuktól eltérően – kifizették, mintha mi küldtük volna hozzájuk.

Így, bár Ukrajna 2015 óta hivatalosan nem vesz orosz gázt, gyakorlatilag mégiscsak vettek, eddig.

Magyar gáznak álcázva. A legjobb időkben is ez adja a gázellátásuk bő 50 százalékát, január és április között virtuálisan tőlünk jött az ukrán gáz 87 százaléka – mert a valóban nyugatról, egy német gázcégen keresztül vett gáznál sokkal olcsóbb volt a miénk. Értik, ugye: Ukrajna bezsebelte a tranzitdíjat az orosz gázért, majd a nyugati gázárnál olcsóbban vett orosz gázt tőlünk, és közben teli szájjal üvöltötte, hogy ők márpedig nem vesznek orosz gázt.

Ennek a kettős játéknak lesz most vége: Ukrajna vagy talál egy másik uniós partnert (Szlovákiát vagy Lengyelországot) a virtuális fordított gázvásárláshoz, vagy nyíltan felvállalja azt, hogy orosz gázt vesz, vagy megfagy. Igen.

Ugyanis Ukrajna nem azért nem vesz orosz gázt, mert nem kap. Hanem mert nem kér.

A Gazprom részéről évek óta áll az ajánlat, hogy a nyugati gázárnál 20-25 százalékkal olcsóbban kapna gázt Ukrajna – csak hát ahhoz el kellene ismerni azt a kellemetlen geopolitikai igazságot, hogy egy Oroszország oldalába ékelt volt szovjet tagállam jó eséllyel orosz gázt fog venni. Ez politikailag kétségtelenül nem hangzik túl jól egy oroszellenességre kondicionált országban, de igaznak attól még sajnos igaz marad.

Nem az a helyzet, mint Jászberényi írja, hogy az oroszok „készek bármikor lekapcsolni a gázt, és az, hogy ennek mik a következményei, a legkevésbé sem érdeklik őket”. Az a helyzet, hogy Oroszország eddig is bármikor lekapcsolhatta volna a gázt Ukrajna felé, ha nagyon akarta volna – de nem akarta. Bármilyen hihetetlen ugyanis, de Oroszországban sem elég stabil Putyin hatalma ahhoz, hogy tömeges lázadások nélkül halálra fagyaszthassa az ukránokat, már ha erre lenne igénye. Putyin eddig is tétlenül nézte azt, hogy Magyarország másfél országra való gázt vesz a Gazpromtól, hogy aztán továbbpasszolhassa Ukrajnának, ami csak azért veszi az orosz gázt tőlünk, hogy ne az oroszoktól kelljen.

Ha ez zavarta volna, megakadályozhatta volna. Nem tette.

Ukrajna és Oroszország között a gázcsapot nem Oroszország zárta el, hanem Ukrajna.

És a magyar-orosz gázszerződésben nem is a kieső tranzitdíj fáj nekik igazán – hanem az, hogy ezt a tényt most el kell ismerniük. Mi egy ukránt sem fagyasztunk halálra ezen a télen. Aki fagyaszt, az a Made in Hungary orosz gáz álmát dédelgető, ostoba ukrán vezetés.

„Ezt az árulásunkat az ukránok tökéletesen látják” – írja Jászberényi, aki szerint „haragjuknak tárgya elsőkörben a kárpátaljai kisebbség lesz”. Szerinte hiába bukik bele „a kijevi rebellis kormány a télbe”, előtte még „le fogják verni rajtunk, ahol tudják. Kárpátalján tudják”.

Ettől viszont üvöltenem kell. Mégis milyen módon akar a Nyugat felé közeledni az az ország,

ahol készpénznek lehet venni azt, hogy az energiapolitikai kudarcait kisebbségek sanyargatásával próbálja majd feldolgozni?

Hogy lehet szimpatizálni velük, a Nyugat részének, bármiféle szimpátiára érdemesnek tekinteni azt az országot, amely békeidőben, Magyarország teljes anyagi, egészségügyi és geopolitikai támogatását bírva, magyar lélegeztetőgépeken zihálva a szovjeteknél is rosszabbul bánik a magyar kisebbséggel, mikor pedig magyar-ukrán viszonylatban konfliktus merül fel, vezetői úgy fenyegetnek magyarellenes pogromokkal, mintha ugyan fekete-afrikai hadurak lennének?

„Szétverjük egy nemzet álmát az oroszoktól való függetlenedésről, és kitesszük a haragjuknak a területükön élő kisebbségeinket. Valaki mondja már el, hogy mit nyerünk” – kérdezi Jászberényi. Elmondom. Október elsejétől kezdve a Magyarországot fűtő gáznak nem kell keresztülhaladnia a középkoron, a gáztolvajok és a tranzitdíj megtízszerezésével fenyegető gengszterek országán, amely Magyarország kitárt karját eddig minden adandó alkalommal egy rozsdás Zaporozsec-lökhárítóval csapta arrébb, izomból. Mostantól kezdve egy kiszámítható partnerünktől a barátainkon keresztül veszünk gázt.

Velünk Ukrajna nem tud többé a gázcsapon ugrálva emberkedni.

Ami pedig az ukránokat illeti: annak a nemzetnek, amely azt gondolja, hogy Kelet-Ukrajna azért akar elszakadni tőle, mert az ottani oroszok orosz iskolában tanulnak, és védekezésül jól bezárja a magyar, bolgár és román iskolákat, még egy kicsit gondolkodnia kellene a nemzetállami álmain. Az az ország, amely a független államiságát az elsők között elismerő, a Krím törvénytelen orosz annexióját elsőként elítélő, őt mindenben támogató ország politikusait kitiltással bünteti, kisebbségének képviselőit razzia alá vonja, örüljön, hogy eddig nem zártuk el rá a gázcsapot. Ukrajna nem NATO-szövetséges, nem EU-tag, és bilaterálisan sem viselkedik barátként.

Miért kellene a számunkra életbevágó, pőre érdekeinket szolgáló döntéseinkben tekintettel lennünk rájuk?

Egy kanyi vassal nem tartozunk Ukrajnának.

Ha számítani akarnak nekünk, legyenek kedvesek barátságosabb arcot mutatni. Ha meg erre nem hajlandók, akkor főjön a levében az elnököktől függetlenül évtizedek óta ostoba magyarellenes ukrán establishment, és keressenek maguknak gázt, ahol akarnak, u szvoij sztoronci.

(MTI, címlap: MTI/Czeglédi Zsolt)
 

Összesen 97 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Na, azért történelmi távlatban a románok maradnak a legundorítóbbak. Az ukránok legalább nem hatékonyak.

Igen. Alapos, logikus, tényekre hivatkozik.
Én pl nem tudtam, hogy másfél országra való gázt veszünk, hogy az ukránoknak is legyen..... Ennek tükrében aztán igazán arcátlan, amit művelnek az ukránok.

Tulajdonképpen Ukrajna teljesen következetes: egy komikus országot
egy komikus vezet. Az eredmény: komikus.

Amikor ezzel a lépéssel Magyarország az ukrajnai status quo
fenntartásához nem járul hozzá a továbbiakban, akkor valójába segíti
az ukrán embreket.


Engem az is nagyon felháborít, amit a Tiszával művelnek. Mi takarítjuk a szemetüket.

Egyezzünk ki a tragikomédia szóban :-)

Osztrák folyamatokat elnézve, ugyanaz várhat rájuk, mint Svédországra, tíz-tizenöt éven belül drasztikus visszaesés, azaz, ha Magyarországon változatlanok maradnak a folyamatok, akkor már őket is előzni fogjuk. Amit én nagyon fogok sajnálni, hogy _így_ kell előzni őket, nem úgy, hogy közben ők is gyarapodnak. De így az sem kizárt, hogy ha a nyugat nem kap észbe, és marad az öngyilkos pályán, akkor mindenhol polgárháborúk lesznek.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés