Ujjé, a piacon nagyszerű

III. évfolyam 38. szám | Meta - Jegyzet
2021. szeptember 23.

Uri Dénes Mihály
A piac olyan hely, ahol egyszerre siet és egyszerre ráér az ember. Siet, mert ebédet kell főznie, de mégsem siet, ráér beszélgetni. Piacra ugyanis nem csak bevásárolni járunk.

Szeretek piacozni. Egészen más arcát mutatja Debrecenben, a vásárcsarnokban és otthon, Hajdúnánáson. Ami közös, az a forgatag. A piac olyan hely, ahol egyszerre siet és egyszerre ráér az ember. Siet, mert ebédet kell főznie, de végül is mégsem siet, ráér beszélgetni. Piacra ugyanis nem csak bevásárolni járunk.

A piac, filozófiai kifejezéssel élve, sajátos fenomén, egyszerre tér és idő, és egy kicsit egyik sem. A „piac” egyszerre jelöli a teret és magának az eseménynek az idejét, amikor megváltozik a település, erre a kitüntetett helyre áramlik a sokaság, s mindenkinek hirtelen dolga lesz ott. Mint a nyüzsgő hangyaboly, ami kívülről nézvést káosz, valójában bonyolult rendezettség. A piac mint építmény kitüntetett helyet foglal el a településen, éppúgy annak centrumában helyezkedik el, mint hagyományosan a templom (majd később, annak kontrapontjaként is, a víztorony vagy a hidro­glóbusz). A főterek és -utcák neve helyenként őrzi még a piacoknak és vásároknak e kitüntetettségét. S a piac mint esemény szintúgy kivételes helyet foglal el, csak most az időben: egyfajta deszakralizált, mindennapi ünnep. Kikülönül térből és időből, miközben elválaszthatatlanul hozzátartozik mindkettőhöz. Osztja a teret, jelzi az időt. „Ma piacnap van.” Olyan, mint egy profán ünnep: nincs mindig, de megnyugtató biztonsággal ismétlődik. Szekuláris világunkban a szakrális ciklikusság egyik utolsó maradványa.

Ott persze, ahol a vásárcsarnok mindennap üzemel, e kitüntetettség megszűnik, a piac veszít(het) sajátos aurájából. De még ekkor is megnyugtató, jó tudni, hogy van, s mint jó ismerős, bármikor felkereshető. Egy idő után a termelő vagy kofa előre köszön, kiválogatja a legjobb példányokat, jó tanáccsal lát el, nem enged „csak úgy”, l’art pour l’art vásárolni. A piacozás ugyanis, akárcsak az öltözködés, önreflexió is. Jólesik még munka előtt, kora reggel tiszteletünket tenni, friss zöldséget, gyümölcsöt, hajnali pékárut vásárolni. Ha jól indul a nap, akkor piac­cal indul. Esemény, amikor új áru érkezik a halashoz. A folyószabályozások előtti, boldog időkből származó, igen jelentős folyamihalász-kultúránk ellenére Európa egyik legkevesebb halat fogyasztó nemzetévé váltunk. Panaszkodik is a halárus Debrecenben, ahová amúgy a Hortobágyról érkezik a minőségi harcsa, süllő, csuka, ponty és busa, a pisztrángot pedig Lillafüredről, újabban a Felvidékről szállítják.

Nyitókép: Shutterstock 

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés