Sétáltam egyet a történelemben

2021. szeptember 21. 18:08

Dévényi István
Facebook
Most épp büszke magyar vagyok a halottainkkal.

„Sétáltam egyet a történelemben. 

Véletlenül alakult így, olajcseréből kifolyólag, hogy mit csináljak abban a másfél órában, és hát ott volt egy utcányira a Fiumei úti sírkert, annyiszor elrobogsz mellette, de be sohasem. 

Letaglózó. Lenyűgöző. Elgondolkodtató. Meghatódsz, berágsz, agyalsz, azt a mindenitezel, a tisztelettől földbe gyökeredzik a lábad, aztán meghatódsz ismét, berágsz, és így tovább, egyszerűen ezt látni kell. Mindenkinek. Fenét, látni kevés, átélni. Átérezni. 

Mész, mész, gázolsz bele a magyar történelembe. 

Kádár János sírja van a legközelebb, de nem annyira egyértelmű megtalálni – kérdezem a fűnyíró embert, hogy merre, mutatja, az a vörös kő, de már senki sem tudja, hol van az öreg, mióta 2007-ben feltörték a sírját. 

Leülök a padra. Elcsendesedek. Nézem a feliratot: Kádár János és felesége ettől eddig. Soha, senki nem hiszi, hogy bármit tettél, bárki vagy, egyszer véget ér. A legnagyobb tanulság, amit mindenki leszar. Talán épp ez teszi az embert emberré. Talán sajnos. 

Megyek, megyek, gázolok bele a magyar történelembe. 

Csurka István sírja. Mennyi vitám volt vele elméletben, és mennyire becsülöm most már. Talán értem is. Egyetlen elborult műanyagvirág. Visszaállítom, kitámasztom. Egyébként szép nyughely. Egyébként mindegy. 

Bandukolok. 
’56-osok parcellája. A fegyintézet örökre elnémított harangja. Innen is látni Kádárt. Hiába, kis ország. 

Grófok. Bárók. Tábornokok. Vezérőrnagyok. Nevek a történelem-, meg az irodalom tankönyvekből. 

Lotz Károly. Blaha Lujza. A Gundel család. A II. világháborúban elesettek emlékműve. A szovjet katonai temető. 

Monumentális szoboregyüttes, benne elrejtve pici kereszt, bekukucskálok: Antall József.

Fejemben Quimby szól: most múlik pontosan.

Nem illik ide, hát nem engedem, hadd ne menjen. 

Most épp büszke magyar vagyok a halottainkkal.”

Nyitókép: Dévényi István Facebook-oldala

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 37 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Aztán beülsz a Kötöttfogásba Csintalannal, Pörzsével, Lukácsival, Konokkal, Kérivel, Pulaival, Nagy Attila Tiborral, éa dagonyáztok egyet az orbánfób posványban...

"Csurka István sírja. Mennyi vitám volt vele elméletben, és mennyire becsülöm most már. Talán értem is."


LOL
Nem úgy tűnik, hogy értenéd. A DK-meghajtású Moslék csicskájának lenni nem igazán Csurka megbecsüléséről és értéséről árulkodik.

Majd elmúlik nála ez a pillanatnyi büszkeség, mint a nátha.

2004-ben jártam a temetőben és elmentem Nagy Imre sírjához.
Nincs és nem volt üldözési mániám, de azon a hosszú úton követték, megfigyeltek. Egy fehér furgon előre ment, megállt, megvárta míg én gyalog megelőzöm, aztán ez ismétlődődött többször.
Ma sem értem, miért?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés