Bár voltak, akik korán felismerték, hogy a sok kis nép a birodalmak gyűrűjében csak együttműködve tud megmaradni és fejlődni (például Frantisek Palacky 1848-ban és a magyar politikai elit egy része az 1849. évi Függetlenségi Nyilatkozatig), de a nemzeti függetlenségi mozgalmakat a legerősebb elnyomás sem tudta háttérbe szorítani. A sorozatos háborúkat követő új határok között mindenütt nagyszámú kisebbség maradt, amelyet különféle módon igyekeztek asszimilálni. Bár a két világháború között a Nemzetek Szövetségénél panaszt lehetett tenni, 1945 után ez a nemzetközi fórum is megszűnt.
A »szocialista« korszakban a nemzeti ellentéteket a föld alá szorították, azok nem szűntek meg, a szovjet birodalom széthullása után újult erővel lobbantak fel egész Kelet-Európában, véres háborúkhoz is vezettek a Balkánon. Bár az Európai Unió »kordában tartja« a nemzeti ellenérzéseket, nem találták még meg azokat az együttélési formákat, amelyekkel túlléphetnének a nemzetállamok szintjén. Amíg egyformán kezelik az etnikai kisebbségeket a különféle nemzetekből kiszakított és kisebbségi sorsra kényszerített milliókkal, addig aligha lehet tartós biztonságot és fejlődési esélyt teremteni valamennyi nemzeti és egyéb kisebbség számára.”
Fotó: EyePress News / EyePress via AFP