– jegyezte meg a kutató a HVG-nek a nád kapcsán. „A nádnál persze évtizedes távlatokban beszélhetünk erről: de itt is elöregszik a gyökérrendszer, a rizóma, ami idővel satnyulni kezd, üres folt keletkezik: a nádas kopaszodik, babásodik. A tó természetes állapotában egy szárazabb időszakban itt kicsírázhatna egy új nádmag, és nőne egy új növény, új rizómával, és amőbaszerűen benőhetne az öreg klón éppen pusztuló részeibe. Erre azonban folyamatos magas vízállás mellett nincs lehetőség” – mondta Padisák Judit a HVG-nek, aki szerint a mostani alacsony vízszint esélyt ad a nádasok megújulásához.
A nád ugyanis nagyon jól alkalmazkodott a tizenegynéhány évente változó mezoklimatikus ciklusok nedvesebb-szárazabb időszakaihoz.
– állítja a hidrobiológus, aki szerint „most is inkább ezek a klimatikus ciklusok állnak a tónál tapasztalható változások hátterében, semmint a klímaváltozás”.
„Nemcsak a nádnak jó a szárazabb időszak, hanem a mocsári növényzet, a kákafajok is gyönyörűen terjednek az alacsony vízszint mellett.
Ezzel tovább javítják a vízminőséget, maguk is jobb és változatosabb élőhelyi viszonyokat teremtve” – mondta a HVG-nek Boromisza Zsombor, aki szerint néhány állatfaj kimondottan jól érzi magát sekély vízben, ilyenek például a gázlómadarak.