Meghalt Vitányi Iván

2021. szeptember 6. 11:29
Kilencvenhat éves korában meghalt Vitányi Iván, az MSZP alapítója, a Demokratikus Koalíció örökös tiszteletbeli elnöke.

A Demokratikus Koalíció közleményben számolt be Vitányi haláláról. Az ellenzéki párt a magyar szociáldemokrácia atyjaként emlékezik meg a politikusról.

Vitányi Iván – derül ki az Országgyűlés honlapján szereplő életrajzból – 1925. július 3-án született Debrecenben. Édesapja közjegyző, édesanyja háztartásbeli volt. A gimnázium első három osztályát Kiskunhalason végezte. Itt lett tagja a református Keresztyén Ifjúsági Egyesületnek.

1943-ban a Sárospataki Református Kollégiumban érettségizett, majd beiratkozott a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán a történelem szakra és a Színiakadémiára. Gimnazistaként Bartók zenéjének hatására népzenét tanult, maga is gyűjtött, azután megismerte a népi írókat, majd – már a fővárosban – a baloldali eszmék vonzáskörébe került. Bekerült a bartóki elveket a színjátszásban megvalósító Muharay együttesbe.

1944-ben bekapcsolódott a Magyar Diákok Szabadságfrontja ellenállási szervezet tevékenységébe, tagja lett a Görgey-zászlóaljnak, a Kis János altábornagy köré szerveződött ellenállók mellett teljesített futárszolgálatot. 1944-ben a Gestapo fogságába került. Sopronkőhidára vitték, 1945. januárban kiszabadult. 1946 őszén az akkor megalakult Magyar Színjátszók Egyesületének a titkárává választották, 1947–1950 között a Táncszövetség vezetőségi tagja volt. Beiratkozott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem-filozófia szakára, ahol Lukács György tanítványa lett. A Lukácsot ért támadás után, tanulmányait félbeszakítva, 1950-ben a Népművelési Minisztériumban kapott állást, ahol 1957-ig a zenei főosztály munkatársa volt.

1956-ban tagja lett a minisztérium forradalmi bizottságának, valamint a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának. 1957-ben mint „ellenforradalmárt” eltávolították. Másfél évig nem volt állása, ezért 1957-ben megtanulta az esztergályos szakmát. 1958-ban a Muzsika című lap munkatársa lett, majd 1964-től 1972-ig a Valóság című folyóirat szerkesztőségének a tagja, rovatvezetőként dolgozott. 1972-ben kinevezték a Népművelési Intézet igazgatójává. Ezzel egy időben kezdett el tanítani az ELTE Szociológiai Tanszékén. 1971-ben a pszichológiai tudományok kandidátusa, majd 1980-ban a szociológiai tudományok doktora tudományos fokozatot szerzett. 1980–1986 között az Országos Közművelődésügyi Központ Kutatótermek Intézetének az igazgatója. 1986-ban a központ főigazgatójává nevezték ki. 1992-ben a Művelődéskutató Intézet az MTA Szociológiai Intézetének a része lett, ahol tudományos igazgatóhelyettessé nevezték ki. 1995 augusztusa után az intézet igazgatótanácsának az elnöke. Kutatási területei az esztétika, a kultúra szociológiája és pszichológiája, az életmód és a társadalmi szerkezet alakulása. E témakörökben számos tanulmánya, cikke jelent meg, több könyve látott napvilágot; a legutóbbi időkben megjelent művei az 5Á5 az 13 című önéletrajzi visszaemlékezés (1993), a Rendszerváltástól kormányváltásig című tanulmánygyűjtemény (1995) és A társadalom logikája című esszé (1995). 1975–1985 között tagja volt az MTA Szociológiai Bizottságának, 1975-től a Kultúra és Közösség felelős szerkesztője. 1989-ben a Kárpátaljai Kör elnökévé választották.

1981–1990-ben a Minisztertanács Tájékoztatáspolitikai Kollégiumának a tagja. 1945–1948 között a Magyar Kommunista Párt, 1948–1956 között a Magyar Dolgozók Pártja tagja. 1953-tól a Nagy Imre vezette reformcsoporthoz, majd a Petőfi Körhöz tartozott. 1972-ben belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba. Egyik alapítója és ügyvezető titkára az 1988-ban szerveződött Új Márciusi Frontnak. 1989 októberében belépett a megalakuló Magyar Szocialista Pártba, az országos elnökség tagjává választották. 1990 májusától a párt országos választmányának az elnöke volt, az 1996. márciusi, V. kongresszuson Baja Ferenccel szemben alulmaradt a szavazáson. Ő alakította meg az MSZP-ben a Társulás a Szociáldemokrata Értékekért platformot.

1991-től a Magyar Ellenállási Szövetség elnökségi tagja. Az 1990. évi országgyűlési választásokon a második fordulóban Budapest l. sz. választókerületében harmadik lett, pártja országos listáján jutott be a parlamentbe. 2010-ben csatlakozott a Demokratikus Koalíció Platformhoz, s amikor a platform 2011-ben Demokratikus Koalíció néven önálló párttá alakult, az egyes számú párttagkönyvet kapta meg. 2011-től a DK örökös tiszteletbeli elnöke volt.

Nyitókép: MTI / Marjai János

Összesen 78 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nyugodjék békében!
Mindig csodálkoztam azon, hogy egy ilyen művelt, református hogy került olyan balra, ahová került. Már nem hiszem, hogy valamiféle társadalmi igazságosság hite lett volna az ok, talán valami más, jellmbéli hiba.
Az egy hülye Mécs Imrén kívül 56-os ember hogyan kerül egyáltalán kapcsolatba a DK-val?

Most meg van Szabó Tímeája meg Tordai Bencéje meg Jakab Pétere a baloldalnak... minőségi fejlődés, na.

Részvétem a családnak.
Eléggé ellentmondásos életrajz.

Nem kedvelte a németeket, ezért a háború végére balra sodródott.
( Mások is voltak így, pl. ismertem egy bárólányt is, hasonló "mozgással", ő teljesen idealista volt.) Különben 56-ban a jó oldalra állt....

Fiatal koromban érdeklődéssel néztem a népművelői törekvéseit. Idős korára szegény a "DK" uszályába került. Isten bocsássa meg neki, nyugodjon békében!

Bizony ám, ezek a nagy kérdések. Hogy kiket és mivel törtek meg, vagy "csak" Stockholm-szindrómásak voltak.

Köszönet. Ez a jót, v. semmit fülsértően értelmetlen.

Teljesen vitatható, sőt. Aki ki tudott tartani ezek mellett és nem vette észre, h. MINDEN hazugság és az ország kifosztása folyik, annak a jellemével, tisztán látásával baj volt.

2006. okt. 23-a után tisztán látó, tisztességes ember NEM maradhatott ezek mellett.

Az önérdek következetes követése a körülmények figyelembe vétele nélkül nagyon ingoványos talajra visz.

Mi ismerjük egymást? Vagy csak bemutatkoztál?

A helyzet bonyolultabb. A zenei életet akkoriban dominálta a "wagnerianizmus", Kodályék ezt akarták megszüntetni/csökkenteni és helyette a népzene szerepét növelni. Erre a Tanácsköztársaság elsőre megfelelő eszköznek látszott.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés