Nem vagyunk másodrendű európai állampolgárok! – Dézsi Csaba András a Mandinernek

Constantinovits Milán interjúja a Mandiner hetilapban.

Olvastuk a háromkockás képregényét a Kisalföldben, amelyben a Mandiner-előfizetés lemondására kérte a feleségét, amiért nem jelent meg önnel interjú. Nekünk minden olvasó fontos, szóval itt vagyunk.
Megnyugodhatnak, még nem mondtuk le az előfizetést!

Honnan jön egyébként a képregény?
Gerzson és Panka kalandjai címmel jelent meg mesekönyvem, ami a felelős állattartásról szól. Arról, hogy ha befogadsz egy madarat vagy kutyát, akkor ő családtaggá válik. Nemcsak a mi örömünk fontos, hanem az is, hogy megfelelő körülményeket teremtsünk neki. Megtörtént eseteket dolgoztam fel. Az egyikben például Vera, a feleségem hazahoz egy kóbor kutyát, a másikban fel­nevelek egy verébfiókát, ami kiesett a fészkéből. Ebből jött aztán a képregény, ami rövid, háromkockás, humoros szituációs történetekből áll, eredetileg könyvjelzőnek tettük be a mesekönyv angol és német nyelvű kiadásához. Azóta hétről hétre kitalálom és megírom a szöveget, Kustán Roland grafikus barátom pedig megrajzolja. Nem ez az első mesekönyvem. 1991-ben írtam már egyet az ősállatokról.

Gerzson és Panka valós „alakokról” lettek mintázva, két papagájról, ha jól tudom.
Igen, jelenleg tíz papagájunk van, ebből nyolc a miénk, kettőt pedig az állatkertnek nevelünk attól a pillanattól, hogy kikeltek a tojásból. Az egész egy mexikói kirándulással indult, ahol egy kék-sárga arapapagájra azt mondtam, hogy de szeretnék egy ilyet, majd karácsonyra a feleségemtől meg is kaptam Gerzsont. Innentől nem volt megállás, rájöttünk, hogy kell neki egy fajtatárs pár, ekkor jött Panka, a zöldszárnyú ara. Fokozatosan tanultuk ki az állattartás fortélyait. Kezdetben megvásároltuk a létező legnagyobb kalitkát, ám azt is kicsinek találtuk, így épült végül egy 160 négyzetméteres röpde a családi házunkhoz. Majd üres lett a ház, ezért érkezett Sári, a szuperintelligens jákópapagáj, aki konkrét kérdésekre is válaszol, sőt pálinkás jó reggelt is kíván. Kiválóan fütyüli a Deep Purple-től a Smoke On The Watert, a Rózsaszín párduc címdalát vagy a Rammsteintól az Engelt.

Visszatérve az íráshoz: kikapcsolódás, munka vagy önmegvalósítás inkább?
Mindegyik, attól függ, hová és milyen céllal írok. Több mint ötven szakcikket jegyzek, már idén is megjelent négy, abból kettő angol nyelven. Az első könyvem 1989-ben Frank Zappáról szólt, amit ő személyesen dedikált nekem, amikor átnyújtottam neki egy példányt. Írtam könyvet a hazai orvostársadalom helyzetéről A XX. század rabszolgái címmel, vagyis arról, hogy a fiatal orvosok hogyan látták az egészségügyet a rendszerváltás előtti években. Talán nem véletlen, hogy végül csak 1990-ben jelenhetett meg. 1992 óta rendszeresen publikálok jegyzeteket a Kisalföldben, illetve a Gyógy-ír egészségügyi mellékletet hoztam létre és szerkesztettem húsz éven át. Írtam szakkönyvet a pészmékerekről, és még néhány ismeretterjesztő egészségügyi könyvet is szerkesztettem.

A huszadik század rabszolgáival azonosította az orvosokat harminc éve. Ma nevezhetjük őket a huszonegyedik század rabszolgáinak?
Ez a könyvem riportkötet, arról szól, hogyan élik meg az orvosok saját helyzetüket és munkájukat. Fontos következtetése, hogy ötven százalékuk tévedésből lett orvos. Azzal a gondolattal tanultak orvosnak, hogy így majd biztos megélhetésük lesz, nem kell fizikai munkát végezni, és marad a szakma magas társadalmi presztízse is. Később, már a gyakorlatban ébrednek rá, hogy naponta kell az emberek problémáival szembesülni, műtőben dolgozni nemcsak fárasztó, hanem irdatlan nagy felelősség is. Ha pedig ólomköpenyben végzel például szívkatéteres beavatkozást, miközben benn állsz a röntgensugárban, az kemény fizikai munka, és erőteljes koncentrációt igényel. Sokakat e felismerések eltántorítanak a hivatás gyakorlásától, vagy csökkentik az empátiájukat. Ám ezzel a diplomával hat év egyetemi képzés után nem könnyű másik utat választani. Ma azok maradnak meg a pályán, akikben dolgozik a hivatástudat, és nem riadnak vissza a gyakran kőkemény fizikai helytállástól. Ami az egészségügyi ágazat összképét illeti: a kormány meglépte a régóta várt fizetésemelést, eltörölte a mindenkinek megalázó hálapénzrendszert, ám a magánegészségügy és az állami ellátás végleges struktúrái még nem alakultak ki. Az egészségügyben az átalakulás okozta bizonytalanság a legnagyobb kihívás.

Ön hogyan került erre a pályára?
Nagyapám, szüleim orvosként dolgoztak, így már a gimnáziumban elhatároztam, hogy én is az leszek. A felvételin azonban hiába értem el húszból tizenkilenc pontot, értelmiségi kategóriába sorolt a rendszer, így nem vettek fel. Azt hiszem, a kommunizmus iránti engesztelhetetlen ellenszenvem ekkor alakult ki. Egy évre el kellett mennem műtősfiúnak. Nagyon szép év volt, megismertem a műtők világát, miközben dzsúdóban fekete öves és csapatban junior magyar bajnok lettem. Utána pedig felvettek az orvosira.

Majd kicsit ugorva az időben: polgármesterré választották, ám a „lex Dézsi” miatt most is gyakorolhatja hivatását. Lehet egyszerre a műtőben és a hivatalban is helytállni?
Szokták kérdezni, hogy miért posztolok ki rendszeresen képeket egy-egy hosszú műtét után. Nos, épp azért, hogy ne kelljen mindig megválaszolnom ezt a kérdést. A kampányban folyton azzal érveltek, hogy nem lehet egy fenékkel két lovat megülni. Ez nem igaz, gondoljunk bele, egy női orvos a betegek gyógyítása után otthon ellátja a családját is, vezeti a háztartást, tanul a gyerekkel, különórákra hordja, így akár sokkal többet is dolgozik, mint én. Ráadásul nekem rendelkezésemre áll egy egész apparátus, főorvosként, professzorként és polgármesterként is karmesteri szerepem van. A munkatempómon talán látszik, hogy a gyors döntések híve vagyok, az akut ellátásban dolgozom, egy-egy sikeres műtét nagy adrenalinlöketet ad.

Ez a kihívás doppingolja akkor is, amikor előszeretettel ad interjút az ellenzéki médiában?
Pontosan. Bár olykor a szememre vetik, miért szerepelek időnként baloldali médiumokban is, azt vallom, hogy el kell oda is menni, meg kell vívni a harcokat. A halállal kell megbirkóznom orvosi munkám során, így miért is ijednék meg egy ellenzéki újságírótól?!

Maradva az egészségügynél. Hogyan teljesített hazánk a koronavírus elleni küzdelemben? A baloldali narratíva szerint az elsők között vagyunk a halálozási adatokban, későn szigorítottunk, a járványkezelés teljesen félrecsúszott…
Koncertre járó ember vagyok, ha abból indulok ki, hogy két angliai bulira sem juthatok el, mert elmaradnak, akkor talán nem feltétlenül a magyar járványügyi helyzettel van gond. Érdekes az is, hogy mostanában valahogy nem hallom, hogy stadionok építése helyett lélegeztetőgépet kellene vennünk, mert fantasztikus szervezéssel biztosította őket a kormány egy olyan helyzetben, amikor az országok szinte csak magukra számíthattak. Szóval a magyar járványkezelés nyugodt szívvel világszínvonalúnak nevezhető. Mondjuk a védőoltást kötelezővé tettem volna, mert szerintem a szabadságjogokon felül áll az össztársadalmi felelősség. Miért kötelező megállni a piros lámpánál? Az oltás választhatóvá tétele olyan, mintha megengednénk, hogy bárki átfusson az autók között, mert majd úgyis átér valahogy. Álságos és felelőtlen dolognak tartom, amikor az ellenzék ilyen válságos helyzetben folyamatosan bizonytalanságot kelt. Hiszek abban, hogy vannak nemzeti érdekek, minimumok, amikben nem szabad engedményt tenni.

A járvány egészségügyi vetületéről beszéltünk, ám a gazdasági következmények is jelentősek. Győrt hogyan érintették a pandémia okozta nehézségek?
Elég súlyosan érintett minket. Csökkentek az adóbevételeink, kiestek olyan források, mint a parkolás és a buszközlekedés díjai, a rendezvényekből származó bevételek, miközben az önkormányzati kötelezettségvállalások nem mérséklődtek, ugyanúgy feladatunk maradt például a közösségi közlekedés, a közétkeztetés, a színház, a filharmonikusok, a bábszínház vagy épp a nemzetközi hírű Győri Balett fenntartása.

Vagy a labdarúgócsapaté…
A két NB II.-es labdarúgócsapatunkra egy fillért sem költöttünk, a Gyirmót mégis felkerült az NB I.-be! Mi elsősorban az utánpótlást, az ifjúsági sportot támogatjuk. Ezenkívül a kiemelkedő teljesítményeket, a női kézilabdát és az NB I.-es
női focit. A Győri Audi ETO KC a város egyik jelképe.

A város elkerülte a hitelfelvételt is.
Erősen rezgett a léc, de végül nem folyamodtunk hitelért. Alapelvem volt, hogy a városi intézmények dolgozóinak nem csökkenthetjük a fizetését, és megállítottam az önkormányzati üzlethelyiségekkel való seftelést is. Sőt, a talpra állás után nagy terveket szövünk Győr fejlesztésére is.

Mik a legfontosabb célkitűzések? Honnan hová tart Győr?
A mai Győr egy több évtizedes, szisztematikus fejlődés eredménye. A rendszerváltás előtt működött itt tejgyár, Rába-gyár, kekszgyár és tíz-tizenöt egyéb jelentős gyár vagy üzem. Ha ezek nincsenek, nem tudunk ipari parkot létesíteni. Ha nem lett volna a Rába, most nem lenne itt az Audi. Ezt a szerves fejlődést kívánjuk mi is folytatni. Az élelmiszeripar, a gyógyszeripar, a kutatás-fejlesztés lehet a prioritás, emellett az egészségügyi technológia gyártása is kedvező perspektívákat jelent. Jelenleg három százalékon áll a munkanélküliség nálunk, vagyis csak az nem dolgozik, aki nem akar.

Változik a városkép is?
Olyan polgármester vagyok, aki nyomot szeretne hagyni a városon. Nagy tervem egy új és modern győri városrész létrehozása. Kulturális negyed építésével, ahol helyet kapna a színház, a balett, a filharmonikusok, a bábszínház, egy háromezer főt befogadó ifjúsági koncertterem. Mindez egy új, talán szív alakú tér és egy hajózható csatorna köré épülve. Tervezünk egy hajókikötőt, egy közlekedési múzeu­mot és még sok minden mást is. Hamarosan prezentálom a konkrét elképzeléseimet.

Győrnek már működik egy színháza, ez új intézmény lenne?
A hetvenes években épült színház egy betonmonstrum, ráadásul a vár egyik bástyáját bontották el miatta. Nyugodtan nevezhető városépítészeti terrorizmusnak, amit akkoriban műveltek. A színházszerető közönség sem az épülethez kötődik, hanem a pezsgő kulturális élethez, a színvonalas előadásokhoz. A színház épületébe a filharmonikusokat sem tudtuk beköltöztetni, sajnos borzasztó az akusztikája. De már arra is születtek új elképzelések. Fantasztikus lesz, ha megvalósulhat.

A városba érkezett a Mathias Corvinus Collegium is, ez mit adhat Győrnek?
Az MCC komplex oktatási programmal érkezik hozzánk, felső tagozatosoknak, középiskolásoknak és egyetemistáknak nyújt egyedülálló tehetséggondozást. Korábban műszaki főiskolánk volt, amely 2002-ben egyetemi rangot kapott, számos jelentős karral kiegészülve. Most még egy lépést teszünk felfelé a Mathias Corvinus Collegiummal.

Tekintsünk ki az országos politikára is! Forró ősz várható, az ellenzék mindenütt egy jelöltet akar állítani a kormánypárttal szemben. Mennyire veszélyes ez a felállás a Fidesz szempontjából?
Nem szabad rágörcsölni arra, hogy ki-ki mérkőzések várhatók a választókerületekben. Ha egy jelöltünk úgy érzi, kevesebb százalékon áll, egy dolgot tehet: elkezd keményebben dolgozni. Lehet, hogy van, akinek ez különösnek hangzik, de jól megtervezett, szívós munkával nagy eredményeket lehet elérni. Nemcsak az fontos, hogy jól kormányozzunk, hanem ezt érthetően el is kell tudnunk mondani az embereknek. Minden digitális fórumon, minden korosztálynak és minden egyes választókörzetben, személyesen is. Ami pedig az ellenzéki egységfrontot jelenti: érdekes módon most senki nem kifogásolja a baloldal szélsőjobbal való összefogását. Aki erre a kényszerkoalícióra szavaz, az legitimálja a szélsőséges eszméket. A Jobbik pedig minden szerecsenmosdatás ellenére vállalhatatlan.

Úgy tűnik azonban, hogy külföldön is elfogadhatóvá vált a Jobbik.
A nemzetközi megítélés nem mérvadó. Emlékezzünk arra, hogy milyen hullámokat vetett George Floyd ügye. Elvárássá vált a rasszizmustól való elhatárolódás, miközben nekünk semmi közünk ahhoz, hogy rendőri túlkapás miatt meghalt egy bűnöző Amerikában. Ennél sokkal fontosabb, hogy az egykori gyarmattartó országok ugyanazzal a történelmi gőggel és arroganciával viseltetnek irántunk, mint korábban a gyarmataik iránt. Ebből fakad folytonos brüsszeli kálváriánk is. Tőlünk várják, hogy letérdeljünk, pedig nem vagyunk másodrendű európai állampolgárok. Velünk szemben kellene térdre ereszkedniük, és elnézést kérniük azért, amit a rendszerváltás után tettek velünk. Ezért is fontos tudnia mindenkinek, hogy az európai uniós támogatások sem tekinthetők könyöradománynak, hanem jogos kompenzáció többek között a magyar ipar lerombolása, a nemzeti vagyon elkótyavetyélése, a modern kori gyarmatosítás akkori lépései miatt.

Végül hadd kérdezzem meg: mi lesz a következő koncert, amelyre ellátogat?
Ha el tud jutni hozzánk a brit Slade, akkor azt nézem meg, de készülök Veszprémbe a Tom Jones-koncertre is. Egyébként a győri filharmonikusokkal koncertezik ősszel Győrben Bruce Dickinson, az Iron Maiden énekese és Stewart Copeland, a Police dobosa is, ezek a fúziós előadások is izgalmasnak ígérkeznek. Augusztus végén pedig olyan koncert lesz Győrben, ami még a világon sehol. A Tankcsapda forgószínpadon fog fellépni a Rába felett.

***

 Személyesen

*** 

Nyitókép: Mátrai Dávid