Kultúrharc – most akkor ki nyom el kit? – Rod Dreher és Krekó Péter vitázott az MCC Feszten

2021. augusztus 7. 19:27
Jó, jó, a szólásszabadság fontos és veszélyben is van, de ki fenyegeti inkább: a jobb- vagy a baloldal? A The American Conservative főmunkatársa vitázott Krekó Péterrel, a Political Capital vezérigazgatójával.

A szólásszabadság védelme, a tények ismerete és elfogadása fontos, akkor is, ha nem illeszkednek az előzetes elvárásainkhoz, és bizony a vitának is helyet kell adni – ezekben, és csak ezekben egyet is értett mindkét fél; a különbségek akkor ütköztek ki, amikor arra terelődött a szó, vajon ki fenyegeti mindezeket az értékeket: a Fidesz vagy a szélsőbalos aktivizmus?

Tucker Carlson előadása mellett – a nyilvánosságban zajló értékviták kapcsán – a szombati nap egyik csúcspontja vitathatatlanul Rod Dreher és Krekó Péter vitája volt az esztergomi MCC Feszten. Az MCC Alkotmánypolitikai Műhelyét vezető Pócza Kálmán által moderált beszélgetés nyers fordításban a Kultúrharc és támadás az igazság ellen: tudomány, média, akadémiai élet és egyéb csataterek címet viselte, és a tűző nap ellenére viszonylag sok érdeklődőt vonzott.

A szó klasszikus értelmében vitát láthattunk, vagdalkozás és személyeskedés nélkül, normális hangvételben – így a politikai bokszhangulatot egyedül néhány – Krekó nézeteivel kapcsolatos kritikájukat nem feltétlenül véka alá rejtő – hallgató biztosította. Sőt, Krekó előre megbeszélte a szervezőkkel, hogy, minekutána az áltudományosság és az összeesküvéselméletek az ő kutatási témája, erről is beszélni fog, amazok rábólintottak, Krekó pedig nem restellte ezt nyilvánosan megköszönni a vita elején, egyszóval egészen sajátos jelenetek játszódtak le.

Ami többek között kiderült, hogy Krekó – legalábbis most, legalábbis ezen a vitán, legalábbis retorikájában – körülbelül azt az álláspontot testesítette meg, amit Dreher „régi vágású liberálisnak” nevezett, és üdvözölt: mint a PC igazgatója elmondta, ő egyetemi oktatóként az angolszász világban és Magyarországon is a nyilvános vita, az érvek és nézőpontok ütköztetése mellett áll. S ez az, amit Dreher az Egyesült Államokban a hetvenes-nyolcvanas években tapasztalt, és éppen ez az, ami szerinte kiveszőben van.

Dreher ugyanis hosszan sorolta a példákat erre vonatkozólag, és összegezte a tanulságot:

a szólásszabadság veszélyben van Amerikában, elsősorban a baloldali aktivisták által kifejtett elképesztő nyomásgyakorlás miatt,

ami az úgynevezett „cancel culture” (körülbelül: a politikailag nem eléggé korrekt nézeteket vallók kiközösítése) jelenségében koncentrálódva – az általa ismert kelet-európai emigránsok elbeszélése alapján – egyre közelebb van ahhoz, ami elől ők éppenséggel az Egyesült Államokba menekültek. Felemlegette a katolikus egyház elleni médiahadjáratot, s azt az ellenséges légkört, amit az egyetemeken a konzervatív előadók számára teremtettek, a kiközösített, tüntetéseken szó szerint verbálisan megkövezett, sőt kirúgott professzorok példáit, és azt, hogy az egyetemi szisztéma egyáltalán nem védi meg az oktatókat attól, hogy a nézeteikben megsértett baloldali diákok lényegében azt csináljanak velük, amit akarnak. Ez az, ami egyre inkább terjed, és ami egyre inkább veszélyezteti a szólásszabadságot, sőt, a régi vágású liberálisokat is, akik szóhoz engedik jutni azt is, akivel nem értenek egyet – szögezte le, hozzátéve: ahogy ez a generáció kifut, a helyzet tovább romlik.

Ki a veszélyesebb?

Ezzel szemben Krekó arról beszélt, ő mind az angolszász világban, mind itthon azt látta, hogy a diákok legalábbis egy része nyitott a vitákra, örömmel ütközteti nézeteit másokéval, véleménye szerint nem lehet egyedi esetekből következtetéseket levonni, de legalábbis ő úgy tapasztalta, a hallgatók többsége elutasítja a cancel culture-t, és a viták mellett áll, ahogy a véleményformálók nagy része is.

Ami az akadémiai szólásszabadságot illeti, Krekó szerint Magyarországon éppen a jobboldali kormány veszélyezteti az alapítványi átalakításokkal, amelyekben a Fidesz emberei ülnek, tehát a költségvetésen keresztül gyakorolnak uralmat, illetve, ha még nem is szólnak bele tartalmi kérdésekbe, de a lehetőség ott van.

Krekó Péter (fotó: Ficsor Márton/Mandiner)

Krekó érdekes érvelésbe kezdett, amikor az LMBTQ-lobbi csekély jelentősége mellett emelt szót azon az alapon, hogy az oltásellenesek veszélyesebbek, mert többen vannak; ahogy alapvetően Dreher diákaktivisták kapcsán felvázolt problémáira is leginkább azzal a kérdéssel reagált, hogy vajon ők-e a többség? Dreher erre úgy felelt: ha nem is ők a többség, ők a leghangosabbak, ezzel elrettentik a véleménynyilvánítástól azokat a hallgatókat és oktatókat, akik nem értenek egyet velük. A vita, a véleménynyilvánítás (egyébként klasszikus liberális) szabadságát pedig – mondta Pócza kérdésére, akár állami eszközökkel is garantálni kellene valahogy.

A tudományba vetett bizalom kérdése Krekó számára különösen fontos volt, hiszen, mint mondta, ha nincsenek tények, amit mindenki axiómaként elfogad, akkor nem lehet vitázni sem; ha mindenki azonos alapról indul ki, akkor lehet vitázni. Illetve fontos, hogy nem minden kérdésről lehet vitázni: alapvető tudományos tényeket nem szabadna vitatni, és olyanokat, akik ezeket vitatják, nem szabadna beengedni a vitába, hogy ez megtörténik, az angolszász vitafelfogás hiányossága szerinte. Dreher ennek kapcsán elmondta:

az egyre erősebb kritikai fajelmélet baloldali irányzata szerint eleve a tudományos tények a fehér dominancia kiterjesztését szolgálják

 a nem fehér emberek felett, így a támadás egyáltalán nem a politikai jobboldalról éri a tudományos tényeket, sőt.

Ő törzsük, mi törzsünk

Annak kapcsán, hogy Magyarország kormányát egyesek fasisztának nevezték, mindkét fél legalábbis elhatárolódva reagált: Dreher gusztustalannak nevezte, lévén a térség tapasztalt már fasizmust, és ez egy nagyon durva és fals analógia, ahogy Krekó is többször kijelentette, hogy ennél sokkal összetettebb a helyzet, és nincsen szükség történelmi összemosásokra, mert ezek félrevezetőek.

Rod Dreher (fotó: Ficsor Márton/Mandiner)

Téma volt még az oltásellenesség is: Krekó áttételesen a jobboldalt (és nem mellesleg Tucker Carlsont is) megvádolta e nézetek terjesztésével, illetve felemlegette az oltásellenesség bélyegét a magyar politikai közbeszédben; Dreher viszont azt mondta, az amerikai orvostudósok közössége is aláásta az emberek bizalmát, hogy amit mondanak tényként lehetne elfogadni, köszönhetően például annak, hogy – nyomásgyakorlásra – de hagyták, hogy a baloldal megrengesse a természettudományos tények fundamentumát, például azzal, hogy a férfi és női nem legitimitását kétségbe vonták, vagy hogy orvosokat köteleztek nemváltoztató műtétek elvégzésére.

A vitát végül pozitív üzenetekkel zárták, Pócza kérésére:

Krekó a tények elfogadásának szükségességét hangsúlyozta, még ha nem is szolgálja a véleményünk megerősítését.

Ezzel Dreher is egyetértett, aki hozzátette: nem szabad a „mi törzsünk, ők törzsük” dichotómiában gondolkodni; s közben azt is javasolta, hogy amíg a normális vitákat megakadályozó cancel culture-től nem sikerül visszavenni az egyetemeket, magánlakásokon magánszemináriumokon lehet átadni a tudást, ahogyan régebben a mainstream tudományból kiszorult exszovjet emigránsok tették, vagy akár maga a konzervatív ikon, a tavaly elhunyt Ruger Scruton. „Tartsuk életben a lángot!” – fogalmazott.

Összesen 29 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Utálom Krekót. Annyi hazugságot terjesztett rólunk amerikai lapokban, hogy elérte már a hazaárulás tényét.

Válaszok:
Agnieszka | 2021. augusztus 8. 9:08

Krekó szerint "alapvető tudományos tényeket nem szabadna vitatni, és olyanokat, akik ezeket vitatják, nem szabadna beengedni a vitába"...
- alapvető tudományos tények
- nem szabadna vitatni,
- nem szabadna beengedni a vitába
Természetesen azt, hogy mik az "alapvető tudományos tények", azt a Soros-Krekó-banda mondja meg.
És azt is, mit szabad, és mit nem szabad vitatni.
És azt is, kit szabad, és kit nem szabad "beengedni a vitába"...
Ezek már megvoltak Lenin Sztálin, Hitler demokráciáiban.
Amelytől a Soros-Krekó demokrácia csak annyiban különbözik, hogy fényévekkel alattomosabban ALJAS, mert először a gondolatot, a lelket öli meg, aztán a többiről a megbetegített gondolat-lélek már automatikusan gondoskodik, amikor megöli a testet.
DE CSAK A FEHÉR KERESZTÉNY TESTET.
Mert a fehér keresztény test az, amelyik az "alapvető tudományos tényekkel" szembe megy, ugyebár.
Ez Saul Alinsky, a zsidó forradalmár 100-adszor leporolt legújabb csomagolása.

Nem vitatkozni érdemes vele, hanem bojkottálni kéne. Az étteremtől az Auchan pénztárig. Ahol csak lehet és ott is, ahol nem.

Ez az egyik legaljasabb tróger.

"véleménye szerint nem lehet egyedi esetekből következtetéseket levonni"

Szívesen mondanám azt, hogy Krekó egy cinikus gazember, de sajnos biztos vagyok benne, hogy részben vagy egészében elhiszi, amit mond. Amit csinál az elegáns annyiban, hogy visszadobja a bizonyítási kényszert a jobboldalnak. Pontosan ezért lenne szükség Szilvayhoz hasonló elkötelezett emberekre, akik egy monstre kutatás eredményét összegeznék egy könyvbe, hogy hogyan lettek a meghatározó egyetemek baloldaliak, hogyan változott a meghívott előadók világnézeti aránya, és hogy hány előadást lehetetlenítettek el "tüntető diákok". Akkor egy ilyen felvetésnél azonnal lehetne számokat mondani, hogy sajnos ezek nem elszigetelt esetek, hanem egy súlyos, világnézeti- és szólásszabadságot veszélyeztető tendencia.
Egyébként a baloldal rendre lyukra fut hasonló eseteknél, elég ha csak a "karddal megtámadott szegény 12 éves cigány Józsika" és a "megtámadott homoszexuális orvosok" esetét nézzük, ami nemhogy elszigetelt egyedi eset sem volt, hanem konkrétan egész más indítékból történt, mint amit a baloldal bele szeretett volna látni.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés