A Magyarországgal, Lengyelországgal és más „renitens” tagállamokkal szemben leplezetlenül elfogult jogállamisági jelentés az egyik hatékony jövőbeni eszköz lehet az Európai Bizottság kezében, hogy elérje központosítási céljait.
Joób Kristóf és Dobozi Gergely írása a Mandiner hetilapban.
A bizottság egyre inkább olyan levegőt áraszt magából, mint egy birodalmi kancellária vagy egy nagy konszern központja, ahonnan instrukciókat küldenek a szerteágazó vállalat egyes részlegeihez – fogalmaz Andrew Tettenborn brit jogászprofesszor az Európai Bizottság július 21-én közzétett jogállamisági jelentése kapcsán a The Spectatorben. A szerző szerint a jelentés nem más, mint ennek az egyre leplezetlenebbül központosításra törekvő felfogásnak az újabb megnyilvánulása.
Érdekes, hogy milyen szinten vár el engedelmességet a bizottság. Jóllehet az Európai Unióról szóló szerződés a jogállamiság melletti általános elköteleződéssel kezdődik, ez korántsem ad felhatalmazást az EU-nak ahhoz, hogy minden területen részletesen előírja a tagállamoknak, mikor mit tegyenek. Sőt. Ugyanezen szerződés ötödik cikkének második pontja konkrétan kimondja: „az Unió kizárólag a tagállamok által a Szerződésekben ráruházott hatáskörök határain belül jár el a Szerződésekben foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében. Minden olyan hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruháztak át az Unióra, a tagállamoknál marad.”
A jogállamisági jelentéssel kapcsolatban az eredeti cél az volt, hogy az Európai Bizottság négy szempontot figyelembe véve adjon pillanatképet arról, hogy az egyes tagállamok mennyiben felelnek meg a követelményeinek. A négy szempont: igazságügy, korrupcióellenes keretek, média és sajtószabadság, illetve a rugalmasan értelmezhető „egyéb” kategória. A jelentés által vizsgált területek azonban túllépnek azon a kereten, ami a szerződés értelmében szigorúan véve uniós hatáskörnek bizonyul. A civil szervezetek működése, az állami tisztviselők vagyoni helyzetének nyilvánossága vagy az újságírók és érdekvédelmi szervezetek elleni támadások elhárítása a tagállamok saját hatáskörébe tartoznak.
A hatáskör folyamatos kiterjesztésének jól kivehető szándéka csak az egyik probléma a jelentéssel kapcsolatban. A másik a sokat emlegetett kettős mérce.
A befolyásos nyugati államoknak valószínűleg mindig kevesebb félnivalójuk lesz e központosítási törekvésektől, mert mindig tudnak majd találni olyan támogatókat a brüsszeli apparátusban, akik hajlandók behunyni a szemüket bizonyos ügyek kapcsán. Teljesen más a helyzet a periférián lévő, nem EU-kompatibilisnek tartott nemzeti jogaikat védelmező, kevésbé befolyásos tagországokkal.
E feltevésre a jogállamisági jelentés kapcsán is számos példa adódik. Ott van mindjárt Svédország esete: a skandináv államot is be lehetne úgy állítani, mint ahol az igazságszolgáltatás függetlenségét súlyos veszélyek érik, hiszen a kormány általi kinevezett főügyész ellenőrzi az igazságügy működését. Olaszországban pedig a kormány tagja, egy miniszter felügyeli a bírósági adminisztrációt, amely egyébként – ahogy arra a Financial Times is felhívta a figyelmet – Európa leglassabb igazságügyi rendszerét működteti. Érdemes ezzel kapcsolatban arra is emlékeztetni, hogy az elnyúló bírósági eljárások a korrupciónak kedveznek, ehhez képest az Olaszországgal foglalkozó fejezetben ennek jelentőségét egyáltalán nem hangsúlyozzák. Az Európai Bizottság értékelése megelégszik azzal a kijelentéssel, hogy a bírói eljárások hossza továbbra is nagy kihívást jelent.
Spanyolország esetében a jelentés sem tavaly, sem idén nem tartotta említésre méltónak, hogy Pedro Sánchez szocialista miniszterelnök 2020 elején az akkor igazságügyi miniszterként tevékenykedő Dolores Delgadót jelölte a főügyészi pozícióra. Annak ellenére sem, hogy a spanyol ügyészek vezető szakmai szervezete idén tavasszal immár negyedszer emelt kifogást a kinevezéssel szemben. Egyetlen szóval sem említik az uniós jelentésben azokat a közösségi oldalakon és más internetes médiában folytatott zaklatásokat, amelyeknek Manuel García-Castellón bíró volt kitéve a baloldali Képesek Vagyunk (Podemos) párt miniszterei részéről, miután azt indítványozta tavaly októberben, hogy induljon nyomozás a Podemos-tag Pablo Iglesias miniszterelnök-helyettes ellen.
És hogy ne csak a tagállamoknál maradjunk, az is elgondolkodtató a jelentés hitelességével kapcsolatban, hogy külön felhánytorgatja Magyarország esetében a közjogi kulcspozíciók és a magánszektor közötti fluktuációt jelölő úgynevezett forgóajtó-effektus nem kellő korlátozását. A gond csak az, hogy ez éppen a jelentést készítő testületnél, az Európai Bizottságánál jelent rendkívül súlyos problémát évtizedek óta. Bár viszonylag kevés nyilvánosságot kap, az uniós intézményrendszer hatékony működését nagyban nehezíti a pozíciók közötti átjárás – vagyis a forgóajtó-effektus. Az európai ombudsman időről időre vizsgálni is próbálja a jelenséget, valamiért rendre eredménytelenül.
Ez a felsorolt néhány eset szinte tökéletesen illusztrálja azt a sokszor felmerülő gyanút az EU működésével kapcsolatban, hogy nem az számít, mit csinál, hanem hogy ki csinálja. És ez nem csak jogállamisági jelentésre igaz, ugyanígy jellemző volt sok esetben az uniós deficitszabályok betartásának számonkérésénél. Bizonyos, jellemzően befolyásos tagállamok esetében Brüsszel inkább hajlott a türelemre a költségvetési hiány lefaragása kapcsán, mint másoknál.
Sokan attól tartanak tehát, hogy a jelentés ebben a formában nem más, mint a bizottsági hatalomgyakorlás kiterjesztésének az egyik jele. Ennek az újfajta hatalomgyakorlásnak pedig egyik fő pillére az az Európai Unió Bírósága, amely ítéletei meghozatalkor készségesen veszi figyelembe a bizottság politikai szempontjait. A másik pedig az uniós források mind szigorúbb és egyre inkább politikai célokat célzó ellenőrzése a bizottság részéről. E két pillér alkalmazása kiválóan összekapcsolható a jogállamisági jelentéssel.
Kettős mércéről beszélt Janša
Kettős mércét alkalmaz a jogállamisági jelentés összeállításánál az Európai Bizottság, mivel a nyugati tagállamokkal szemben jóval megengedőbbnek mutatkozik, mint a közép-európaiakkal – mondta Janez Janša szlovén miniszterelnök. A politikus emellett azzal vádolta Janez Lenarčičot, a válságkezelésért felelős szlovén uniós biztost, hogy saját hazája érdekei ellenében cselekedett, amikor az EU-s források korlátozását vagy akár teljes visszavonását sürgette Szlovéniával szemben a jogállamisági feltételek állítólagos sérülése miatt.
„A bizottság ismét elővette kínzószerszámait, hogy kipróbálja őket azokon a tagállamokon, amelyek ki mernek állni az európai fősodornak ellentmondó életmódjuk mellett”
A bizottság kínzószerszámai
Jól láthatóan szigorúbb elbírálásában részesülnek az Európai Bizottság részéről az EU további föderalizációját ellenző államok az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoport társelnökei, Ryszard Legutko és Raffaele Fitto szerint. „A bizottság ismét elővette kínzószerszámait, hogy kipróbálja őket azokon a tagállamokon, amelyek ki mernek állni az európai fősodornak ellentmondó életmódjuk mellett” – fogalmazott Ryszard Legutko Didier Reynders igazságügyi biztos azon kijelentésére reagálva, hogy rá kívánja szorítani Lengyelországot és Magyarországot az Európai Ügyészséghez való csatlakozásra.
***
Magyar Gábor, a bizalmi ember
Szomorú bizonyítéka annak, mennyire nem volt célja az Európai Bizottságnak a tárgyilagosság a jogállamisági jelentés elkészítésekor, hogy a Magyarországra vonatkozó fejezet elkészítésének megszervezésével Magyar Gábor ügyvédet bízta meg. Ő az, aki néhány éve az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni kommunista megtorlásokban kulcsszerepet játszó Biszku Béla védelmét látta el. Magyar Gábor édesapja nem más, mint a baloldali összefogás kulcsembere, egyúttal szintén közismert ügyvéd, Magyar György. Deutsch Tamás, a Fidesz európai parlamenti képviselője korábban így nyilatkozott róla: „Magyar Gábor egy virtigli baloldali politikai aktivista, aki Gyurcsány Ferenc és Gyurcsányné rágalmait is sokszor túlszárnyaló, elfogult nyilatkozatokat tett.” Deutsch arra gondolhatott, hogy Magyar Gábor 2017-ben azzal a szándékkal utazott Brüsszelbe átvenni európai bizottsági megbízólevelét, hogy ottani tevékenységével segítsen megbuktatni az Orbán-kormányt. Az ekkor adott interjújából egyértelműen kiderült, hogy Magyarországot nem tartja jogállamnak abból a megközelítésből, amelyből Brüsszel a jelentést készíti.
Nyitókép: Wikipédia
Mikor háborúk és külső, nemzetellenes erők munkálkodnak azon, hogy viszályt gerjesszenek a két testvérnép között, akkor kell csak elővenni igazán a kelet-európai nyakasságunk. Krupincza Mariann írása.
A Magyarországon politikai menedékjogot kapott Marcin Romanowski világosan fogalmazott.
Vajon hogy menekült volna meg negyedmillió magyar, „ha az EU hagyja”? Mit üzentek hazánknak Svédországból? S mit kaptunk von der Leyentől?
A legújabb német ideológia, a jogállamiság-fétis mögött ott a pőre mohóság, a szerzési vágy, az inger, hogy amit ők már nem termelnek meg maguknak, azt elvegyék mástól.
Úgy néz ki, csak a saját kárukon tanulnak nyugati szomszédaink.
Elon Muskék javaslata megosztja a republikánus tábort.
A magyar középpályás a második szezonját tölti a Liverpoolban.
