„Néhány héten belül, az első számú közbeszédből kiszorultak a járvány-teremtette kérdések. Éppen úgy, mint tavaly ilyenkor. A helyükre visszakapaszkodtak a nyaralás, a család, a másfél évre szétszakadozott mindennapi élet normalitásainak gondjai. Arról azonban szó nincs, hogy a karanténok előtti világ állt volna vissza és/vagy helyre. Már csak azért sincs okunk a teljes nyugalomra, mert számos országban a júliusban megerősödő negyedik hullám későbbi következményeiről nálunk ma még alig esik szó.
E mostani július egyébként is különleges eséllyel kecsegtetett. A hónap első felében a foci EB kieséses szakasza és végjátéka, majd a hónap végén az olimpia eseményei a politikamentes közhangulat uralmának is teljes mértékben megágyazhattak volna. Aztán mégsem így lett. Itt maradt a nyakunkon a politika, ráadásul a legkevésbé vonzó külsőségeivel, mert júliusban még az is összenőtt, aminek egymáshoz aligha lenne bármi köze is. Nézzük meg, az Idő távlata segíthet-e mindannak a szétszálazásában, amit az elmúlt harminc nap során kiismerhetetlen sűrűségben zúdítottak a nyakunkba.