2) Bohár úr láthatóan nem szeret engem, de néha azzal is teszünk jót véletlenül, akit nem kedvelünk. Én is meg kell, hogy köszönjem neki ezt a posztot, mert ezzel egyrészt megkülönböztet engem a megbízójától azzal, hogy kiemeli: én dolgoztam is életemben a politizáláson kívül. Másrészt segít felhívni a figyelmet arra is, amit a közmunkával üzenni akarok:a főnöke nagyon fél a tüntetésektől és ezért olyan törvényeket hoz sorra, amit már nem szabad betartani.
3) Ha nem éreznék némi gúnyt a soraiban, vagy azt hinném, hogy egy propagandistát valamennyire érdekelnek a tények, akkor elmondanám neki, hogy igen, büszke vagyok a kertészetben végzett munkámra, de azért szerintem van még pár dolog az életemben, amit »értelmes produktumnak« tartok. Büszke vagyok pl. állatorvosi szakmámra és hogy meggyógyíthattam állatokat, büszke vagyok a gyermekeimre és igen, arra is büszke vagyok, hogy ha kicsit későn is, de ki tudtam lépni a Fidesz nevű bűnszövetségből.
4) Be kell vallanom, én sem kedvelem Bohár urat, sőt. Nagyon kevésre tartom azt az »újságírót« aki ennyire látványosan próbálja bizonygatni a megbízóinak, hogy mennyire utálja a megbízója politikai ellenfelét. Aki »"""tényfeltáró riporterként"""« az újságírói függetlenség és elfogulatlansága látszatának a leghalványabb jelét sem akarja fenntartani, sőt büszkén hirdeti, hogy mennyire imádja a Vezért és mennyire utálja annak ellenfeleit. Valóban független újságíró persze nagyon kevés van, mindenkinek lehet politikai meggyőződése és akár posztolgathat is erről. Csak nagyon más a sportértéke annak, ha valaki a hatalom langyos fenekét nyalogatja a propaganda reklámokból szerzett bevételekből fizetett horribilis fizetésért cserébe és úgy posztolja ki a »meggyőződését«, mint annak, ha ellenzéki újságíróként lehallgatva, megélhetéséért küzdve vállalja a véleményét.