Szalmabábokkal könnyű

2021. július 8.

Deli Gergely

Először azt hittem, azt a meglehetősen gyakori hibát követték el, hogy az angol billion szót nem milliárd­nak, hanem billiónak fordították. De rá kellett jönnöm, hogy nem. A Facebook értéke csakugyan elérte az egybillió, azaz az ezermilliárd amerikai dollárt. Csak az én egyszerű jogászagyamban ez a szám a csillagközi távolságokra volt fenntartva és nem pénzmennyiségekre. Mindenesetre a bűvös határt a techcég egy bírósági döntés segítségével lépte át nemrégiben. Egy amerikai szövetségi bíró ugyanis elutasította a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság keresetét a Facebook ellen, amely egyebek mellett az Instagram és a WhatsApp felvásárlását kifogásolta. A hír hallatára a cég részvényeinek értéke öt százalékot emelkedett, és hopp, meg is lett az a csekélyke summa, az egybillió.

Ha utánaszámolunk, James Boas­berg bíró csinált a Facebooknak mintegy ötvenmilliárd dollárt. Ebből az összegből Budapest székesfőváros harminchárom évig vígan eléldegélne a 2020-as költségvetés kiadási adatai alapján. Harminchárom év: az egy fél élet, és azt már nem lehet egy vállrándítással elintézni.

A döntés indokolása szerint a Facebook elleni vádak teljesen megalapozatlanok voltak. A kereset szinte semmi kézzelfoghatót nem tartalmazott azon lényegi kérdés tekintetében, hogy a társaság mekkora hatalommal bír az érintett piacon. Hogy a bíróság döntése helyes volt-e, nem tisztem megítélni. Amúgy meg szerintem az egész ügy koncepcionálisan hibás. A Facebooknak versenyjogi eszközökkel nekimenni olyan, mint szalmabábokkal hadakozni. Az igazi célpont teljesen máshol van. Mintha a közösségi portál a tisztességesen versengő piacon okozná az igazi károkat, és nem annak évezredes módjában, ahogy az emberek információhoz jutnak, véleményt formálnak és eszmét cserélnek. Itt maga a demokrácia az áldozat.

Itt az ideje, hogy szembenézzünk a Facebook jelentette igazi veszéllyel”

Nem tudom, honnan a vonzalom a jogászoknál a szalmabábokkal való hadakozáshoz, de utolérhetetlen mesterei a műfajnak. A kortárs jogtudósok közül Ronald Dworkint kritizálták sokszor azzal, hogy nem szakmai riválisai valós nézetét támadja, hanem annak egy testreszabott, felpuhított verzió­ját, amivel aztán könnyen elbánhat. Nyilvánvaló, hogy ezt a trükköt ő is csak elleste a régiektől. Számomra a legszomorúbb az a generációkon átívelő eset, amelynek áldozata John Austin angol jogtudós. Pedig ő alkotta meg a legegyszerűbb és egyben legnagyszerűbb jogfogalmat. Eszerint a jog a szuverén általános parancsa, és ha nem teljesül, azért büntetés jár.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés