Egykor a sónak köszönhette virágzását a mezőségi Dés; valaha megyeszékhely volt, most tízszázaléknyi magyarsága igyekszik megőrizni közösségét és értékeit a román többség mellett, Kolozsvár vonzáskörzetében.
Sólyom István írása a Mandiner hetilapban.
Az erdélyi magyar szórványtelepülések problémái egyazon tőről fakadnak. Minden szórványközösség a maga módján próbálja feltartóztatni az asszimilációt, az identitásvesztést, az idegenné válást saját kultúrájában. Nem jelent kivételt ez alól a Nagy- és a Kis-Szamos összefolyásánál fekvő Dés sem, ahol 2020 őszén a 12 százalékos magyarság újra alpolgármestert adott Kovrig Annamária személyében.
Az egykori Belső-Szolnok, majd Szolnok-Doboka vármegye székhelye jelentőségét elsősorban a sónak köszönhette. Rómához hasonlóan hét dombra épült: a Rózsa-hegyre, a Béla-hegyre, a Kakas-hegyre, a Szentpéter-hegyre, a Malatóra, a Bakóra és a Kádbükkre. Egy itt talált 10. századi kard arról tanúskodik, hogy már a honfoglalók is megtelepedtek itt. Dés első írásos említése 1214-ből való, sószállító helyként jegyzik. Várát a szolnoki ispánság alá rendelte II. Endre, ezenkívül sókamarát állított fel itt, élén egy kamaragróffal. 1291-ben vásárszabadalmat kapott. A vármegye és a város területét a 12. századtól magyar lakosság népesítette be, amelyet a szász, majd néhány településen a román népesség követett. A tatárjárás, a Bábolna-hegyi parasztfelkelést követő megtorlások, a román Mihály vajda és a császári Giorgio Basta hadvezér zsoldosaink pusztítása, a török- és a tatárdúlás, majd a kuruckorszak harcai, az éhség és a pestisjárványok mind hozzájárultak a régió magyarságának visszaszorulásához a románság javára.
Désen jelentős számú zsidó közösség is élt. A mór stílusú Testvériség-zsinagóga Erdély egyik legszebb és legnagyobb zsinagógája. Vele szemben található Izsák Márton bronzalkotása, a Deportáltak emlékműve. A városban töltötte gyermekkorát Ábrahám Adolf, aki Randolph L. Braham néven az Egyesült Államokban a magyar holokausztkutatás egyik jelentős alakja lett.
A 2011-es népszámlálási adatok szerint Dés összlakossága 33 497, közülük 3781 magyar ajkú. Egykor a magyar lakosság főként Cichegy és Malató városrészt népesítette be. Napjainkban a különleges hangulatú malatói temető számtalan sírköve tanúskodik a magyar múltról. „Magas a dézsi temető, mellette egy sűrű erdő. Ott bujdosik a kedvesem, odamegyek, megkeresem” – jut eszébe a sírok közt önfeledten bámészkodó látogatónak a népdal.
A kormányfő szerint még nem lehet pontosan felmérni, hogy a határ menti régiókban lakó román és magyar emberek számára milyen nagy jelentősége van ennek a változásnak.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is szkeptikusabbá vált.
„Az osztrákokra még várni kell, mi már megvagyunk” – írta a magyar miniszterelnök.
A schengeni övezethez való csatlakozás megszünteti a határellenőrzést, ami különösen a magyar–román határ menti vállalkozások számára hozhat jelentős könnyítéseket. Az adminisztratív akadályok csökkenése új piacokat és gazdasági lehetőségeket teremt, miközben a verseny is fokozódik – véli a Makronóm Intézet elemzője. Bulgária csatlakozása kisebb mértékben, de szintén hozzájárulhat a magyar gazdasági kapcsolatok bővüléséhez.
Számukat több tízezerre teszik, eleik szokásait a mai napig tartják.
Magyarországon ilyen nem fordulhat elő.
Úgy látszik, Szerbiában továbbra sem lesz színes forradalom.
