Kiderült, Donald Tusk Mandiner-olvasó, kommentálta is a lapunkban megjelent egyik cikket
Lengyelország miniszterelnöke csütörtökön interjút adott az Európai Tanács brüsszeli csúcstalálkozója közben.
„Állítsd meg a hóhérokat!” Ilyen és hasonló címekkel írtak néhány hete a lengyel lapok arról, hogy törvényjavaslat készült a felnőttek hibájából bekövetkezett gyermekhalálok módszeres kivizsgálásáról, miután több eset is megrázta a lengyel társadalmat.
A lengyel köztársasági elnök hivatalának vezetője, Andrzej Dera bejelentette, hogy hamarosan elkészül és benyújtanak a Szejmhez egy törvényjavaslatot, ami így 2022. január 1-jén akár hatályba is léphet. Csupán néhány egyeztetést akarnak még áprilisban tartani az illetékes gyermekvédelmi ombudsmannal és a civil szervezetekkel részletkérdésekről.
A javaslat angol jogalkotási mintát követve azt célozza, hogy a jövőben részletesen vizsgáljanak ki minden olyan esetet, amikor felnőttek hibájából meghal egy gyermek.
A vizsgálat azonban nem mindenféle szempontból történik majd, hanem kizárólag abból, hogy az állami intézmények működése megfelelő volt-e az adott ügyben. Ha a Szejm a javaslat alapján megalkotja a törvényt, akkor Lengyelország lehet az első a kontinensen, amely ilyen jogszabályt alkotott.
A törvény előzményeihez tartozik, hogy majd’ két évvel ezelőtt 22 ezer aláírással petíciót nyújtottak be az elnöki hivatalhoz állampolgárok amiatt, hogy egyetlen hónap leforgása alatt számos haláleset történt családtagok hibájából, újra és újra megrázva a közvéleményt. A petícióban azt követelték, hogy az állam igyekezzen felismerni a kritikus helyzeteket
Éppen most is van egy hasonló ügy az újságok címoldalán. Egy válási ügyben a bíróság a német apának ítélte a házaspár két közös gyermekét. A 41 éves édesanya erre bezárkózott a fürdőszobába, és kiterjesztett öngyilkosságot követett el, azaz gyermekeivel és magával is végzett. Hogy hány gyermek élete veszélyeztetett valamilyen módon Lengyelországban, arról egyelőre nincsenek hiteles adatok.
A tervezet szerint a vizsgálatok az ombudsmani hivatal kilenc tagból álló tanácsának az illetékességébe tartoznak majd, akiket négyéves időtartamra neveznek ki. Konkrét ügyekben háromfős munkacsoport jár el, mely egy tanácstagból és két külső szakértőből áll. Fontosnak tartják, hogy utóbbiak jól ismerjék a helyi viszonyokat, magyarán abból a vajdaságból érkezzenek, ahol az eset megtörtént. A munkacsoport tagjai természetesen bizalmas információkhoz is hozzáférhetnének.
Jelentésüket hat hónap alatt kell majd elkészíteniük.
Mivel Magyarországon közigazgatási vagy büntetőeljárásban minden rendkívüli halálesetet vizsgálni kell, felmerülhet a kérdés, hogy miért van szükség egyáltalán ilyen szervre és eljárásra? Nos, nem a személyes felelősség megállapítására irányul majd a vizsgálat. Olyan kérdésekre fog például kiterjedni, hogy a szociális segélyeket elosztó szervezetek hatékonyabb működéséhez szükséges-e számukra nagyobb ellenőrzési jogkört biztosítani.
A civil társadalom intézményei általában dicsérik a jogalkotási kezdeményezést. Nagyon is helyesnek tartják a gyermekek halálának komplex vizsgálatát, akár bűncselekmény, akár erőszakoskodás, akár öngyilkosság áll annak hátterében.
Itt tehát tényleg nem arról van szó, hogy valakinek a mulasztása vagy bűnös magatartása közvetlenül egy gyermek életének a kioltását okozza, és ezt meg kell torolni. Hanem arról, hogy a családi és a közösségi kapcsolatokban okozott törések közvetetten egy gyermek halálát idézhetik elő.
Az ombudsmani tanács elsődleges feladata a civil szervezetek szerint is az kell legyen, hogy a munkacsoportok által összegyűjtött tényeket elemezze, abból következtetéseket vonjon le, majd a jogalkotás számára javaslatokat fogalmazzon meg. Fontosnak tartják ugyanakkor a civilek a csönd megtörését. Azt, hogy legyen végre kimondva, valakinek a halála az intézmények közötti rossz kommunikáció, a túlterheltség vagy a szakemberhiány miatt következett be.
A javaslat elfogadásának nagy az esélye a Szejmben.
ám az ellenzék részéről már kritikákat is megfogalmaztak. Úgy látják, hogy a jelenlegi javaslat ideológiai okokból elmosni igyekszik a család felelősségét, mondván, hogy a kormányzó pártok szerint abban nem lehet hiba, abban mindig jól mennek a dolgok. A kívülállónak viszont nem világos, hogy a kritikus politikai erők a család körében mit is és hogyan is kívánnak vizsgálni a mostani kereteken túl, azaz miképp akarnak a családok életébe beavatkozni jobban annál, mint amit a mostani szabályok engednek.