Érdemes megjegyezni, hogy a focisták maguk ebben a szituációban mindenképp kényszerhelyzetben vannak: ha a magyar válogatott focistája le is akarna térdelni, vagy egy ír (vagy más nemzetiségű) focista inkább állva maradna, éppúgy nem tehetik meg. Hisz a szövetségek által meghatározott térdelési protokollok elsősorban nem a játékosokon múlnak, hanem azon, hogy az adott ország futballszövetsége milyen képet kíván kialakítani magáról, valamint az országról, melyet játékosai képviselnek.
Afelől sem lehet kétségünk, hogy további füttyögések, teátrális csalódások is várhatók még, és az MLSZ minden bizonnyal fennen fogja hangoztatni álláspontját, miszerint a focipályák nem a politizálás színterei, míg a rasszizmus ellen vélhetően a továbbiakban sem tervez hathatósan fellépni. Hasonló álláspontot egyébként Petry Zsolt kapus fogalmazott meg, mikor Gulácsi Péter focista a szivárványcsaládok mellett állt ki.
Ahogy természetesen az is igaz, hogy a magyar szövetség döntése egyértelműen politikai állásfoglalás egy olyan légkörben, amiben a letérdelés szinte normává vált, miután George Floyd meggyilkolása után az Egyesült Államokban egyre több sportoló tiltakozott így a rasszizmus ellen – egyébként Colin Kaepernick nyomán, aki már 2016. óta nem állt vigyázzba a himnusz alatt.”