Rakéták a Szentföld fölött, továbbra sincs béke a Közel-Keleten
Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban.
„Óriási hiba, ha valaki úgy kalkulál, hogy a palesztinok nem egy népet alkotnak. Ha valaki megtámadja Jeruzsálemet, akkor egyúttal Gázát és Rámalláhot is megtámadja” – mondta lapunknak a minap Fadi Elhusszeini, a budapesti palesztin nagykövetség ügyvivője. Csak innen nézve érthető, miért Gázában lobbantak fel a Jeruzsálemben parázsló indulatok. Április 12-étől május 12-éig tartott ugyanis az iszlám legszentebb hónapja, a Ramadán, s ilyenkor a vallásuk harmadik legszentebb helyére, a jeruzsálemi Al-Aksza-mecsethez érkező muszlimok rendszeresen összetűzésbe kerülnek az izraeli hatóságokkal.
Menetrend szerinti összetűzések
„Az emberek egész nap nem esznek, nem isznak, az ellenőrzőpontokon pedig lassú és stresszes az átjutás. Noha a hívők túlnyomó többsége nem szeretne mást, csak békésen imádkozni a szent helyen, mindig akad több tucat radikális vagy egyszerűen csak frusztrációval teli fiatal, aki dobálni kezdi a katonákat, amire azok természetesen válaszolnak” – magyarázza Sayfo Omar, az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete és a Migrációkutató Intézet kutatója. Ez a gyúanyag robbant fel múlt hétfőn, amikor a jeruzsálemi Templom-hegyen található Al-Aksza-mecsetben egy szertartás után néhány hívő rendbontásba kezdett, mire az izraeli rendőrség razziát tartott, s több mint 300 embert letartóztatott. Mint azt Yacov Hadas-Handelsman budapesti izraeli nagykövet elmondta, az izraeli hatóságok azt gyanították, hogy a muszlimok a szent helyeiket fegyverek raktározására használják; palesztin egyházi személyek szerint azonban a zsidók a ramadán idején többször is megsértették a szent hely méltóságát például füstgránáthasználattal járó razziával és akkor is, amikor május 8-án több-busznyi palesztint nem engedtek be Jeruzsálembe imádkozni a ramadán legszentebb éjszakájára, a lajlat al-kadrra.
Súlyosbította a helyzetet, hogy Kelet-Jeruzsálem Sejh Dzsarrah városrészében régóta folyamatban van egy nagy port kavaró, négy palesztin családot érintő kilakoltatási ügy, emellett borzolja a kedélyeket az is, hogy Mahmúd Abbász, a Palesztin Autonóm Hatóság elnöke április 29-én elhalasztotta a bő egy évtizede esedékes palesztin parlamenti választást, döntését azzal indokolva, hogy nem látja Izrael részéről biztosítva a kelet-jeruzsálemiek részvételét. Ebből a lakosság azt hámozta ki, hogy Izrael nem engedi őket választani – miközben a valóság az, hogy inkább palesztin belharcok vezettek a május 22-ei voksolás elhalasztásához. Abbász pártja, a Ciszjordániát uraló Palesztin Nemzeti Felszabadítási Mozgalom (Fatah) ugyanis minden bizonnyal rosszul szerepelt volna, a Gázában erős Iszlám Ellenállási Mozgalom (Hamasz) előretörését pedig könnyebb volt úgy megakadályozni, ha a választást – Sayfo Omar szerint mondvacsinált okokból – meg sem tartják, a felelősséget pedig a zsidókra hárítják.
Lincselés és rakétázás
A jeruzsálemi események után országszerte lincselések kezdődtek, arabok zsidókat, zsidók arabokat támadtak meg a nyílt utcán. „A virtuális térben az egyébként fizikailag egymástól elszeparáltan élő és eltérő hétköznapi valóságokat átélő izraeli, ciszjordániai és gázai közösségek gyakorlatilag egyesülnek. A palesztin közösségi médiát az őket ért sérelmek és az izraeli ultranacionalisták arabellenes akciói uralják, a zsidó civilek elleni lincselések és más atrocitások pedig jogos és arányos válaszként vannak interpretálva” – magyarázza Sayfo.
Nyitóképen: Gázából indított rakétákat fog el a Vaskupola rendszer Askelon fölött. Fotó: REUTERS / Nir Elias
