Csodálatos, szívszorító film – Bereményi Géza mesél régi kedvencéről

2021. április 30. 11:00
Teljesen más volt, mint az addig látott filmek, egészen mellbe vágott – mondja Bereményi Géza Szőts István filmjéről, amit még gyerekként látott. Saját filmjei közül az önéletrajzi ihletésű Eldorádóról mesél: „Mikor anyám látta, a vetítés után mentünk az utcán némán egymás mellett, meg sem mertem mukkanni...” Filmnapi sorozatunk első darabja.

Szőts István: Emberek a havason

„Fantasztikus film a negyvenes évek elejéről, kisgyerekkoromban láttam, 11 vagy 12 évesen. Fődíjat nyert Velencében, majd a Rákosi-korban betiltották, és csak 1956 után lehetett megint vetíteni. Akkor láttam én is. Szőts István a korabeli Erdély határán született, a havasok között, oda utazott vissza, és helyi emberekkel, amatőrökkel csinálta meg a filmjét. A felesége volt a női főszereplő. Olyan valódinak tűnik a film, olyan pontosan mutatja be azt a kemény havasi világot, ugyanakkor olyan költőien, hogy teljesen mellbe vágott.

Megdöbbentő volt, amikor láttam, egészen kifordított magamból.

Emberek a havason (Szőts István, 1941)

Teljesen más volt, mint az addig látott filmek. És ma is illő, teljesen hibátlan film! Minden hiteles benne, a táj, az arcok, az egész; csodálatos, szívszorító film. Azóta megnéztem párszor, sőt az egyik filmembe vágtam is snitteket belőle. A Tanítványokban van egy vonatjelenet a film elején, amikor Szamóca elmegy a faluból a városba, oda belevágtam korabeli statiszták arcait a vonatba. Ezt aztán Szőts István megtudta, és fel volt háborodva.”

Eldorádó

„Ha a saját filmjeim közül kell válasszak, az Eldorádót mondom.

Élő emberekről mintáztam a történetet, a családom tagjairól, a gyerek én vagyok benne, vagyis aki akkor voltam.

Persze kisebb módosítások azért vannak a valósághoz képest. Amikor édesanyám látta ezt a filmet, együtt néztük meg, közben jutott csak eszembe, te jó Isten, hát ő is szerepel benne, és nem túl kedvező színben mutatja meg fiatalkori magát…

Eldorádó (Bereményi Géza, 1988)

A vetítés után mentünk az utcán, némán egymás mellett, meg sem mertem mukkanni. Akkor anyám azt mondta elgondolkozva: »Az a nő…« Mire én: »Melyik nő?« »Aki az anyát játszotta…« »Igen, Eszenyi Enikő az a színésznő« – mondtam. »Az nagyon szép!« – szólalt meg anyám. Kereste-kutatta, hogy bocsáthatja meg nekem, hát végül is fölmentett. Azóta is hálás vagyok neki.”

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán

Összesen 23 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az Eldorádó egészen zseniális. Vagy háromszor láttam, innen is gratulálok hozzá. Szamócának is.

Az Eldorádó számomra talán a legjobb magyar film. Legalábbis, ha ez a kérdés merül fel, mindig elsőként jut eszembe.

Eldorádó, nagyon jó film.
A másikat Emberek a havason, még nem is hallottam róla.

Köszi, majd megkeresem.

Srácok, nem kötözködés, de az írót Nyirő Józsefnek hívják. Sajnos sokat tévedünk.

Bocs Packó

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés