Moszkva már most elérte stratégiai céljai túlnyomó részét – egy nyílt ukrajnai háború viszont egyik félnek sem áll az érdekében.
Hetek óta feszült a helyzet az orosz–ukrán határon: Oroszország márciusban kezdte a katonai átcsoportosítást a térségbe hadgyakorlatra hivatkozva. Becslések szerint legalább negyvenezer orosz katona vár harci készültségben Ukrajna határainál, és legalább ugyanennyien állomásoznak a 2014 óta megszállt Krím félszigeten is. 2015 óta nem volt ilyen súlyos feszültség a régióban, és egy nyílt háború lehetősége is a levegőben van. A politikai nyilatkozatokat és háborús félelmeket félretéve azonban láthatjuk: Vlagyimir Putyin már most elért mindent, amit akarhatott, és a hatalom logikája alapján ismét győztesen került ki a helyzetből.
Az orosz szakértők szerint háború lesz: a katonai gépezet beindult, Putyintól határozott lépéseket várnak a kulcspozíciókban ülő héják és a kelet-ukrajnai szakadár területek többmilliós lakossága is. Egy sikeres akcióval az idei őszi parlamenti választás ügye is meg lenne oldva. Az európai sajtó részben osztja az aggodalmakat, és már-már egy nagyobb, európai háborút vizionál. A nyugati szakértők azonban sokkal optimistábbak – túl látványos és lassú az orosz mozgósítás, inkább fenyegető jellege van; ha Oroszország valódi háborút akarna, azt meglepetésszerűen tette volna, nem hagyva időt az ukrán hadseregnek a reagálásra.
Az igazság az, hogy az orosz hatalom terelőmanővere sikerült, Moszkva már most elérte stratégiai céljai túlnyomó részét. Joe Biden amerikai elnök, aki egy hónappal ezelőtt lelketlen gyilkosnak nevezte Putyint, és kizárta a vele való személyes találkozó lehetőségét, most maga tárcsázta orosz kollégáját. Biden találkozni akar, és hiába jelentett be Washington újabb amerikai szankciókat Oroszország ellen, azoknak megint csak szimbolikus jellegük van, az orosz gazdaság működését lényegében nem érintik, inkább kötelező körnek tűnnek. Az amerikai „keménykedés” az új elnöki adminisztráció hatalomra kerülése után nem egészen három hónapig tartott, ahogy a semmiből előtűnt egy háborús konfliktus esélye, a Fehér Ház is visszavonulót fújt: nem sokkal az új szankciók bejelentése után Biden már deeszkalációról és mielőbbi kapcsolatrendezésről beszélt.
Magyar Péter a korábbi baloldali elit által használt kommunikációs stílusra állt át, vélhetően azt remélve, hogy ez majd kihúzza a pártot a gödörből. Ez azonban egy kétélű fegyver.
Kijev hajlandó lehet kompromisszumot kötni a Donbasz régió területének kérdésében, amelyet Moszkva teljes ellenőrzés alá szeretne vonni.
Moszkva tárgyalási alapnak tekinti az amerikai béketervet, de kulcsfontosságú garanciák hiányára hivatkozva jelentős változtatásokat követel.
„Moszkva és Washington álláspontja az ukrajnai konfliktus rendezését illetően jelentős hasonlóságot mutat” – állapította meg az orosz külügyminiszter-helyettes.
Áll a bál Franciaországban, még a külügyminiszter is üzent.
Időközben az is egyértelművé vált, hogy a magyarok nem gyűlölik Oroszországot, ami egyedülálló Európában. Mutatjuk július hónap legolvasottabb Mandiner-cikkeit.
Hónapokig tartó titkolózás után lehullt a lepel: az ukrán elnök bemutatta a dokumentumot, ami lezárhatja a háborút.
Donald Trump karácsonyi üzenetében nemcsak az amerikai eredményekre hívta fel a figyelmet, hanem élesen bírálta a radikális baloldalt is.
