Szerinte „az ideológia halott”, mert „a huszadik század véres túlkapásai megölték azt”, ehelyett pedig kisebb, precízebben definiált problémák megoldásával érdemes inkább foglalkoznunk, majd munkánk eredményeiért felelősséget is kell vállalnunk.
„Ha elég szemetet halmozol fel a szekrényedben, egy nap, amikor a legkevésbé készülsz rá, az ajtó felpattan majd, és mindaz, ami odabent felgyülemlett, majd a sötétben kérlelhetetlenül tovább nőtt, eltemet majd. Nem biztos, hogy marad az életedből elég idő és energia arra, hogy szembenézz vele, átválogasd, és megtartsd, ami szükséges, a többit pedig eldobd” – vezet át Peterson a harmadik fejezetben a számára oly nagy ismertséget, de oly sok gyűlöletet is hozó kedvenc témájára, az egyéni felelősségre.
Negyedik szabálya szerint „a lehetőség ott van, ahol a felelősséget nem vállalták”, az pedig, hogy az élet nagy játékának szabályai vannak, végső soron rengeteg lehetőséget teremt. „Egyáltalán nem jó dolog a legidősebbnek lenni a diákszövetségi bulin. Ez ugyanis maga a menő lázadásnak álcázott reménytelenség”, aminek „Sohaország-íze van”. „Egy irány nélküli, de tehetséges huszonötéves vonzereje reménytelennek és patetikusnak tűnik harminc éves korban, negyvenévesen pedig egyenesen szavatossági idején túlinak” –
hangsúlyozza a munka, a cél és a fegyelem jelentőségét Peterson,
aki szerint az önmagunkkal kapcsolatos felelős döntések meghozatala valójában társadalmi kötelezettség: „A puszta tény, hogy valami a jelenben boldoggá tesz, nem jelenti azt, hogy mindent egybevéve is az érdekedet szolgálja. Az élet könnyű lenne, ha így lenne. De vagy te most, leszel te holnap, leszel te jövő héten, meg jövőre, meg öt év múlva, meg egy évtized múlva – és a kegyetlen kényszer arra szorít téged, hogy mindezeket a »te«-ket is figyelembe vedd”.