Ha az oltópont személyzete nem tud időben és a protokollnak megfelelően behívni a megmaradt vakcinára valaki mást, a kukában landol az az oltóanyag, amit a pedagógusok soron kívül kaptak most meg, és amire egyébként rajtuk kívül legalább egymillióan várnak, adott esetben idősebbek, adott esetben emberek ezreivel találkozó pénztárosok, lelkészek, fodrászok, kozmetikusok. De várják a vakcinát és az azzal járó határnyitást az ingázó tízezrek is, akiknek hetente dugják az orrukba a PCR-tesztet, és akik ennek ellenére is minden reggel, minden este ott várnak a sorukra az élhetetlen határellenőrzési rend miatt kialakuló dugókban. Várnak azok az énekesek, rendezvényszervezők, online tartalomgyártók, kereskedők, utazásra kényszerülő üzletemberek, akik minden bezárva, oltatlanul töltött nap után tíz- és százezreket buknak.
Őket vágja pofán az a húsz százaléknyi pedagógus, aki nem méltóztatik felvenni a névre szóló oltását.
Micsoda arcátlan viselkedés ebben a helyzetben se szó-se beszéd elbliccelni a VIP-bánásmód mellett a legnépszerűbb vakcinára feljosogító időpontot!
Márpedig nincs erre szebb kifejezés: a már regisztrált pedagógusok ötöde-hatoda egész egyszerűen ellógta az oltást, olyan magatartást tanúsított, amelyet saját diákjai részéről saját órái vonatkozásában jó eséllyel nem tűrne el.
Oltásellenesnek lenni egy dolog – persze a koronavírus-járvány idején nem feltétlenül ez a leghasznosabb hobbi, de mindenkinek szíve joga saját felelősségére kívül maradni az állami oltási adatbázison, és a látszatát sem kelteni annak, hogy igényt tart az oltásra. Viszont regisztrálni, időpontot kérni, majd az oltópontok készséges, profi és rengeteget dolgozó stábjával packázni, vakcinát pazarolni, arra váró emberekkel kiszúrni – az a vakcina ugye valaki másé lenne, ha nem foglalták volna le egy pedagógusnak –, nem a mindenkinek jogában álló oltásellenesség, hanem az emberellenesség tárgykörébe tartozik. Gazdaság-ellenesség. Életellenesség.