Ön is lehet láthatatlan munkás!

2021. április 12. 11:26

Nizalowski Attila
Mandiner
Sok szó esik manapság a láthatatlan munkáról: mára tudományos ténnyé vált, hogy tényleg a munka, a tevékenység a boldogság forrása, függetlenül a piaci értékétől, társadalmi megítélésétől vagy jogi formájától.

A napokban tartották a láthatatlan munka világnapját (Day of Invisible Work), melynek az ENSZ döntése alapján a húsvét utáni első kedd a napja. Az évfordulónak különös jelentőséget ad a járvány és egy reklámkampány – utóbbiról később lesz szó.

A félreértések elkerülése miatt fontos előre tisztázni, hogy a láthatatlan munka nem a szürkegazdasággal kapcsolatos. Nem azt ünnepeljük ilyenkor tehát, hogy valaki ügyesen eltitkolta a jövedelemét a hatóságok elől évtizedeken át, és most nincsen nyugdíja.

A kifejezés annyit tesz, hogy

valaki közösségi vagy háztartási munkát végez anélkül, hogy ezért fizetésszerű járandóságot kérne vagy kapna.

Az persze egyáltalán nem baj, ha van materiális vagy immateriális jutalom, de nem ez a lényege.

„– Ébresztő! Gyerünk dolgozni! – De miért? – Mert a munka nemesít!” E párbeszéddel indult hajdanán a Bob és Bobek című csehszlovák rajzfilmsorozat minden egyes darabja. Az aranyos nyuszikák így tanították egymást és a gyerekeket arra, hogyan legyenek boldogok. A munka ugyanis sosem láthatatlan, mert az ember lelkében és környezetében változást okoz. Mivel néhány éve a virtuális teret is a munka világához soroljuk, így természetesen az internetes munka is ide tartozik.

Büszkék lehetünk rá, hogy Csíkszentmihályi Mihály az elsők között kezdte kutatni a boldogság evolúciós okait, új alapokra helyezve ezzel a modern pszichológiát. Mára tudományos ténnyé vált, hogy tényleg a munka, a tevékenység a boldogság forrása, függetlenül a piaci értékétől, társadalmi megítélésétől vagy jogi formájától. A „látható” és „láthatatlan” munka megkülönböztetése már csak emiatt sem szerencsés. Munkahelyen is lehet öröm a munka, és ellenkezőleg, a közösségért, családért, kultúráért végzett tevékenység is okozhat frusztráltságot. Elég megnézni egy rövid állatvédelmi videót, s látható, hogy milyen lelkiállapotban vannak ma a magyar aktivisták.

A munkától való elidegenedés vagy az abban való kiteljesedés gondja egyidős a civilizációval,

s minden vallás központi kérdése. Nem véletlen, hogy Szent II. János Pál pápa a Megváltóról és az irgalmas Atyaistenről szóló enciklikái után a harmadikat a munkának szentelte. A Laborem exercens nem sokkal megválasztása után, már 1981. szeptember 14-én közlésre került. A pápa a munka lényegét így foglalta össze: „Az ember ugyanis mint Isten képmása a többi dolgok fölött áll, mert Teremtőjétől kapta a parancsot, hogy hajtsa uralma alá a földet. Az emberben pedig, bárki emberfia legyen is az, amikor ezt a parancsot végrehajtja, a mindenség Teremtőjének tevékenysége tükröződik.” 

A járvány új színt adott a munkáról való gondolkozásnak. Sokan nem járhattak be a munkahelyükre, s vagy az otthoni számítógéphez kötve, vagy tényleg munka nélkül kellett tölteniük a hónapokat. Ugyanakkor sokfélét lehetett hallani arról, hogy a lakóközösségek itt-ott megmozdulva mindenfélébe fogtak. Voltak, akik kifestették a lépcsőházat, mások füvesítették a kertet. Kérdés, hogy a járvány elmúltával egyben maradnak-e a közösségek, vagy atomizálódik tovább minden.

Érdekesség, hogy munkaviszonyban is lehet láthatatlan munkát végezni.

Ki ne ismerné az irodai konyha elmaradhatatlan kellékét, a mosogatásra (hiába) buzdító tacepaót?

Vagy a közért bejáratánál csordogáló kutyapisit, amit a jó érzésű eladó saját lelki békéje érdekében szívesen eltakarít, a többség azonban nem, hisz nem ez a dolga.

A lathatatlanmunka.hu magyar nyelvű oldalon ki-ki kiszámolhatja a saját havi munkavégzésének mennyiségét és értékét. Itt lehet szembesülni azzal, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyekbe hosszú évek óta nem folyunk bele, s a házastársunkra marad az intézésük. Az oldal nem túl pontos, hisz a Wikipédiázástól a szomszéd néni lelkének ápolásáig sokféle olyan láthatatlan munka van, amire nem kérdez rá. Ami igazán meglepő benne az az, hogy a láthatatlan munkának milyen magas lehet a forintban kifejezett értéke.

Néhány hónapja reklámkampányt folytat egy svéd bútoráruház, hogy a magyar férfiak végezzenek több házimunkát, ami alatt szigorúan csak a „hagyományos, női” munkát érti. Nem tudni, mi köze van a vállalatnak ehhez, de hangulatában

olyan, mintha a Richter Gedeon arra buzdítaná a svéd férfiakat, hogy ezentúl kevesebbet járjanak vodkázni a „Frederikshavn” komphajóval.

Sokan persze valami jóságosat látnak ebben. A cég a jobb minőség érdekében feltérképezi a szokásainkat. És ha már így van, saját költségén pozitív (hasznos) üzeneteket közvetít.

De ki kell ábrándítani az így gondolkodókat. Aki keménypapírból készült, neonzöld hokedlikat akar eladni Honolulutól Hajdúböszörményig, annak az a célja, hogy uniformizálja a közízlést és az életformát. Nem az izgatja, hogy Bence és Fruzsi mennyit mos, hanem hogy nemtől, földrajzi helytől és kortól függetlenül egyforma legyen minden fogyasztójának a feje. Kívül is, belül is.

Összesen 23 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Én is dolgozok látástól vakulásig, de az eredményét a lölők nyerik pályázati úton munka és teljesítmény nélkül.
Ez egy fenntarthatatlan gazdasági modell.

Én is egy "láthatatlan ember" vagyok.

Elegem van a sok ingyenélő, nagypofájú, korrupt úrifiúból, akik éhen döglenének, ha a saját munkájukból kellene megélniük.

Gyurcsányi ne röhögj, rólad is beszélek!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés