Brüsszel semmibe veszi a magyarok véleményét

Az elmúlt időszak magyar véleménynyilvánításait folyamatosan igyekeznek lesöpörni az asztalról.

Én – mivel ez a szakmám – azt az ars poeticát vallom, hogy semmiféle különbséget nem teszek egy-egy nyilatkozó pártállása vagy személye között.
„Azon tűnődöm: egy politikusnak vagy egy politikaközeli embernek (Lánczi egyetemi rektor, de a kormány ideológiai tanácsadója is) van-e értelme interjút adni. Merthogy Lánczi interjújáról alpári kommenteket olvasok az ellen-oldalon, és nyilvánvaló, hogy épp ilyen alpári kommenteket sorakoznak egy mai ellenzéki politikus vagy ellenzék-közeli elméletalkotó, ideológus interjúja után is.
Szóval van-e értelme interjút adni egyáltalán?
A kérdésre csak akkor válaszolhatunk igennel, ha elfogadjuk azt, hogy egy bárki által adott interjúnak van – hogy is mondjam – magyarázó funkciója. Tehát mindenféle részrehajlás nélkül elfogadjuk, hogy az interjú adója nem egy tőrőlmetszett hülye (és persze a kommentek visszatérő megfogalmazása szerint aljas is), hanem szeretné elmagyarázni olvasójának, hogy az a közösség, amelynek nevében ő beszél (ha persze nem magánemberként nyilvánul meg) valójában mit akar, mit szeretne.
Elismerem: rendkívül nehéz dolgot kérek.
Hiszen hogyan is feltétezhetünk politikai ellenfelünkről egyáltalán olyasmit, hogy akar valamit; úgy értem, van a dolgokról valamiféle koherens elképzelése.”