Önöknek kellene örökre eltakarodniuk a közéletből – a gyávaság, a megalkuvás és az egzisztenciaféltés okán

„Nem a köztársasági elnöknek és más közjogi méltóságoknak kellene lemondaniuk a tisztségükről, hanem önöknek kellene örökre eltakarodniuk a közéletből – a gyávaság, a megalkuvás és az egzisztenciaféltés okán.

Sulyok Tamás köztársasági elnök az alkotmányosság és a törvényesség utolsó védvonalához, az Alkotmánybírósághoz fordult. Tette ezt azért, hogy megakadályozza az új kormányzati többség azon törekvését, amellyel egy kifejezetten rá szabott alaptörvény-módosítással távolítanák el őt a pozíciójából. Bár az Alkotmánybíróság elnöke sürgősséggel napirendre tűzte a beadványt, a hazai testület az érdemi vizsgálat helyett inkább a teljes bénultságot választotta. 
Nem arról van szó, hogy a bírák elutasították a köztársasági elnök kérését, hanem szándékosan megakadályozták, hogy egyáltalán meg lehessen vizsgálni azt.

Hét alkotmánybíró ugyanis összeférhetetlenségre és személyes érintettségre hivatkozva kizáratta magát az eljárásból, ezzel határozatképtelenné téve a testületet.

Önök nem egyszerűen megfutamodtak a feladat elől anyagi és presztízsokokból, hanem elárulták a teljes Magyar Köztársaságot és annak minden választópolgárát. Azzal, hogy meghátráltak a politikai nyomás előtt, végtelenül kiszolgáltatottá tették a teljes magyar társadalmat.

Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy innentől kezdve a politikai kalandorokból, futóbolondokból és gazemberekből álló kormánytöbbség azt tesz a magyar társadalommal – és benne a saját választóival is –, amit csak akar.

Ezek után az egyetlen tisztességes dolog, amit tehetnek, hogy eltakarodnak a közéletből. Bár nyilvánvaló, hogy az új kormánytöbbség majd olyan bábokat fog választani a helyükre, akik tökéletesen kiszolgálják az érdekeit, de legalább nem kellene ezt a szánalmas és undorító színjátékot még egyszer végignéznünk.

Szégyelljék magukat, hölgyeim és uraim! Az, hogy így meghátráltak a politikai nyomás elől, a gyakorlatban teljesen védtelenül hagyja a társadalmat. Ez azt jelenti, hogy ha a kormányzó többség a jövőben bármilyen, a polgárok alapvető jogait, magántulajdonát vagy a vállalkozások szabadságát sértő törvényt hoz, a jogszabályok feletti kontroll megszűnik. Az Alkotmánybíróság ugyanis – a retorzióktól tartva – a jövőben bármikor újra megbéníthatja önmagát.”

Fotó: Ficsor Márton