Zsolti bácsi, alkotmányos válság, elszabadult politikusok – 20 éve ugyanaz a lemez megy

„Elgondolkodtató az Ukrajnával kapcsolatos politika alakulása is. Orbán Viktor exkormányfő távozásával megváltozott a helyzet az Unió legfontosabb testületében és egyszerre csak kiderült, hogy több európai vezető ellenzi az ukránok gyorsított eljárásban történő felvételét. Igazak voltak tehát azok az állítások, amelyeket a hazai jobboldali sajtóban az elmúlt években olvasni lehetett – és amiről az előző miniszterelnök is beszámolt –, hogy a folyosói beszélgetésekben temérdek hátbeveregetést kapott, a nyílt színi vitában viszont mindig egyedül maradt az ellenszavazatával.

Számomra a helyzet ilyen irányú változása azonban azzal a tanulsággal szolgál, hogy a diplomácia művészetét nem tudta a Fidesz-kormány jól művelni. Hiszen ez a képesség mindig arról szól, hogy a céljaim elérése végett sikeresen kötök szövetségeket, amelyek erősítenek engem. A most még inkább nyilvánvalóvá váló helyzet azt demonstrálja, hogy a májusban leköszönt magyar kormányfő a bűnbak szerepébe csúszott, ami mindig hálátlan pozíció. Nem tudott támogató partnereket találni, így nem sikerült kellőképpen érvényesíteni az akaratát. Hazája büntetést kapott, a választók pedig az itthoni rossz gazdasági helyzet és több más, egyszerre jelentkező probléma miatt megtorolták rajta ezt a célt tévesztett politikát. (Többek közt ezekről a kérdésekről is őszinte vitát, és az erre vonatkozó iránymódosítást kellett volna látnunk a Fidesz kongresszuson.) (…)

A parlamenti ülésteremben állandósult az agresszív fellépés, a vitatkozó fél semmibevétele és sértegetése. Ebben a romboló hangnemben élen jár a miniszterelnök. (Külön megdöbbentő az a tegező stílus, amiben nekiront a vitapartnereinek. A rendszerváltáskor ez is megegyezés tárgyát képezte köztünk, hogy bármennyire is jól és régről ismertük egymást, a kölcsönös tisztelet demonstrálása végett a magázódást alkalmaztuk a vitáinkban. Ha nagy ritkán megengedtünk magunknak egy tegező mondatot, azt általában baráti gesztusnak szántuk.)

Folytatta támadását a köztársasági elnökkel szemben, ami álláspontom szerint szembemegy a jogállami elvekkel és a rendszerváltáskor kialakított alkotmányos normákkal is.

Magyar Péter most Brüsszelben vádolta meg az elnököt azzal, hogy közjogi válságot idéz elő és puccskísérletet (!!!) hajt végre, ami önmagában abszurditás. Mint ismeretes, Sulyok Tamás teljesen jogszerűen gyakorolja a hivatalát, őt támadta meg Magyar azzal az ultimátummal, hogy mivel a Tisza párt kétharmados támogatással rendelkezik a parlamentben, ezért Sulyok azonnal mondjon le. Az elnöknek semmiféle ilyen kötelezettsége nincs, sőt, a rendszerváltás idején azért választottuk az eltérő mandátumhosszúságot az esetében, hogy a változó többségű törvényhozásnak meg kelljen tanulni az együttműködést az előző ciklus által megszavazott köztársasági vezetővel is. Alkotmányos válságot tehát Magyar Péter miniszterelnök idézett elő azzal, hogy ultimátumot adott több közjogi méltóságnak, köztük az elnöknek is. (…)

Ma ott tartunk tehát, hogy a hazai közéletben mindenféle bizonyíték nélkül azonnal el tudják képzelni a másikról az egymással vetélkedő felek, hogy az ellenfelük egy utolsó, aljas, megvesztegethető, gyermekeket megrontó, pedofil gazember.”

Nyitókép: Peter Schulz