A kutatáson túl biotechnológiai alkalmazásuk is van a sejtvonalaknak. Sejtvonalakat használnak az oltások teszteléséhez (lásd a fenti példát a polio-gyermekbénulás elleni oltás fejlesztésénél), vagy egyéb biotechnológiai tesztelésnél. De sejtvonalakat használnak olyan gyógyszerek előállításához is, amelyek az elmúlt évtizedben terjedtek el és antitest alapúak.
Ezek az új típusú gyógyszerek „csodákra képesek”,
azaz korábban kezelhetetlen betegségeket tettek kezelhetővé, mint például bizonyos emlődaganat-féleségek, rheumatoid-izületi gyulladás vagy súlyos pszoriázis.
A sejtvonalak és a halál viszonya
A kérdés etikai vonatkozásai súlyosak, ezért fontos, hogy pontosan megértsük. A sejtvonalak többségét a XX. század közepén hozták létre. Többségüket daganatokból. Az akkor élt daganatos betegek, akikből a sejteket létrehozták, évtizedek óta meghaltak. A sejtjeik még most is élnek és hozzájárulnak a tudomány fejlődéséhez. Kicsit olyan ez, mint a szervátültetés. Van úgy, hogy balesetben valaki meghal, de egy szerve, például szíve további élet megmentését teszi lehetővé. Bár az egyén meghalt, a testének egy része továbbra is életet tud jelenteni. Én ilyennek fogom fel a sejtvonalakat is.
A test egy része túléli a szervezet halálát, és az élet szolgálatába szegődik
oltáskészítés, gyógyszerkészítés vagy „csak” kutatás formájában.
Van-e köze a sejtvonalaknak az abortuszhoz?
Olyan sejtvonal, amelyiket ma elvégzett abortuszok sejtjeiből készítenének, nincs és nem is elfogadható etikai szempontból, mivel ma már lehet felnőtt szervezet sejtjeiből őssejteket és ezáltal sejtvonalakat létrehozni. Van olyan sejtvonal, amelyik évtizedekkel ezelőtt készült akkor abortált magzatból. Több ilyen is van. Ezeket az abortuszokat sohasem a sejtvonal készítés miatt hajtották végre. Az elpusztított magzatok sejtjeit a megsemmisítés elől megmentették és létrehoztak belőlük sejtvonalakat.
Meggyőződésem, hogy ezen sejtvonalak használata gyógyszer-, oltáskészítés vagy kutatási célra az élet győzelmét hirdetik a halál felett. Van úgy, hogy valakinek az élete nem kívánt és betegség, baleset vagy erőszakos, bűnös cselekedet miatt véget ér. A halál elpusztíthatja, de ha például a szíve utána tovább dobog egy beteg életét megmentve, a veséje újra életet ad egy betegnek, vagy akár sejtvonalként gyógyszerek és oltások kifejlesztését teszi lehetővé és ezáltal ment meg életeket.
Ezek az alkalmazási példák egyértelműen az élet győzelmét jelentik a halál és a betegség felett.
Hogyan gondoljunk tehát az oltásokra és az oltás kapcsán a sejtvonalakra?
Először is örüljünk neki, hogy van oltás. Örüljünk, hogy az oltásokat tesztelik. Minden oltást tesztelni kell emberi alkalmazás előtt. Amelyiket nem sejtvonalon tesztelnek, azt valószínűleg kísérleti állatokon tesztelik, de mindenképp tesztelik, és minden kutatáshoz használnak sejtvonalakat. Ne keressünk olyan oltást, amelyet kutatás nélkül hoztak létre, mert nincs. Minden ellenkező CitizenGo-HU tájékoztató adatlap ellenében állítom, hogy az az oltás, amelyik kutatások nélkül állítottak elő, az nem létezik, a kutatások velejárója a sejtvonalak használata. Aki olyan oltást hoz létre, amihez nem használtak áttételesen sem sejtvonalakat, az valahol 1950 előtti időkben él.
Protestáns, református kutatóként meggyőződésem, hogy a szakmai vitáknak nyíltaknak és érveken alapulóknak kell lenniük.
A tudományt a nyílt viták és az igazság keresése viszi előre.
Ezt a protestáns hagyományt kiemelt jelentőségűnek tartom.
Egyben meggyőződésem, hogy a szakmai vitákat szakértőknek kell lefolytatni. Oltáskérdésben az újságírók és a teológusok laikusnak számítanak, vitájuk felesleges és irreleváns. A mai média uralta világban sokszor sajtómunkások vitatkoznak fociról, oltásról és teológiai kérdésekről is. Ezek a viták szócséplésnek tekinthetőek és irrelevánsok. Nem releváns egy-egy kutatói interjú sem, ahol a saját szakmai véleményét terjeszti valaki a nagyközönség felé. Vannak viták, amelyeket nem feltétlenül a média csatornáin keresztül kell egymással lefolytani. Mint ilyen károsnak tartom a hisztériakeltésre alkalmas részigazságok közlését. Egy találó kép szerint egy mérnök a híd építése során elmondja, hogy a híd 99.9%-ban biztonságos. Ez alapján leszűrheti valaki, hogy nem teljesen biztonságos, de ha emiatt úszva próbál a folyón átkelni, akkor súlyos tévedésben van a biztonságosság fogalmáról.
Igy vagyunk az oltásokkal is. Aki azt állítja, hogy nem teljesen biztonságos egy oltás annak igaza van. De a lényegi állítás, hogy
inkább a vírus egy darabjával vagy az elölt vírussal találkozzon a szervezetem, mint az élő és aktív vírussal,
mert az oltás nagyságrenddel kevésbé veszélyes, mint maga a betegség.
Az oltással kapcsolatban fennálló aggályainkat ne tekintsük prófétai elhívásnak. Mint protestáns nagyra értékelem a vatikáni nyilatkozat bölcsességét. Odafigyel arra is, aki lelkiismereti okok miatt nem tudja az oltást elfogadni. Nem ítéli el, de kinyilvánítja, hogy a megoldás az oltás, a laikusoknak a kérdésben nincs felelősségük, a szakemberek pedig próbáljanak olyan sejteket használni, amelyek nem abortumokból származnak. Nem feltétlenül azért, mert azok jobbak, hanem azok kedvéért, akiket ez az eredet megakadályoz az oltás elfogadásában. A kicsikre, a lelkileg gyengékre való odafigyelés miatt. A nyilatkozat senkit nem ítél el, és mindenkit igyekszik egy jobb világ irányába terelni.
Az amerikai püspöki kar és nyomában az ultra prolife aktivisták saját szorongásaiknak a prófétaivá válnak. Ez nem egy bölcs hozzáállás. Javaslom mindenkinek a saját fenntartásait kezelje a saját privát szférájában.
A hisztériakeltés és farizeusi purizmus itt nem az életpártiságról tesz bizonyságot,
hanem a zavarkeltés része. Szorongásainkból, etikai dilemmáinkból ne csináljunk médiaszenzációt. Ha szakmai érveink vannak, azokat szakemberekkel beszéljük meg és ne a tömegeket hiszterizáljuk egy olyan pillanatban, amikor életek forognak kockán. Ne tekintsük példának az USA-béli katolikusok küzdelmeit. Az USA kultúrája a teljes szabadság és szabadosság kultúrája. Ebben a kiélezett helyzetben az ottani katolikusok különösen nagy erőfeszítéseket tesznek önazonosságunk megőrzéséért és kinyilvánításáért. Meggyőződésem, hogy ebben a törekvésükben sokszor túllőnek a célon. Elégedjünk meg a vatikáni állásfoglalással és ne akarjunk amerikai vitákat és érveket átültetni a mai magyar valóságba.
Van egy magyar tragédia, a tömeges abortusz, és amerikai vitákat importálunk ahelyett, hogy a megoldási lehetőségeken dolgoznánk. Mindezt akkor, amikor emberek százai halnak meg naponta fulladásban.
Több bölcsességet várok el hazai életpárti szervezetektől, és bízom benne, hogy szakmai javaslataikat nem a laikus közönség felé akarják előterjeszteni, hanem a döntéshozók felé. Például a készülő magyar oltóanyaggyár szakmai vezetése felé tudnak újabb szempontokat bemutatni. Bátorítom a hazai életvédőket, hogy ne hozott anyagból dolgozzanak. Kis ország vagyunk, bárkit el lehet érni néhány telefonon keresztűl. Szakítsunk azzal a tudatunkkal, hogy az igazság kicsiny szigetei vagyunk, a hazai tudományos közélet képviselőit el tudjuk elérni. Vegyük a fáradtságot, hogy egy-egy véleményt több szakértővel is véleményeztessünk, mielőtt a nyilvánosság elé állunk. Ne akarjunk bomba sztorit, hanem törekedjünk a mértéktartó és óvatos tájékoztatásra. Javaslom a CitizenGO-HU szervezetnek, hogy ne amerikai katolikus források anyagait vegye át gondolkodás, értelmezés és kritika nélkül, hanem a mai magyar valóságban képviseljen életvédő szempontokat.
Keressünk a helyi problémákra helyi válaszokat!