Tóth Krisztina, a morális membrán?

2021. március 21. 7:30
Már Petőfit is körberöhögték volna a korabeli művészkörök, ha erkölcsről prédikál. Persze, most senki sem fog nevetni.

Vajon hogyan jutottunk el odáig, hogy költők és írók gyűlöletbeszédekben fogalmazzák meg a közéletről alkotott nézeteiket? Hogyan lehetséges, hogy egy költő a neki nem szimpatikus honfitársait gátlástalanul rasszistázza le ország-világ előtt?

Tóth Krisztina, aki nemrég a saját korában csontliberálisnak számító, nőimádó Jókai nőalakjain problémázott – megvalósítva azt a bűvészmutatványt, hogy visszautaztatja saját elvárásait a történelmi időben –, a jelek szerint annyira megsértődött a kritikák miatt, hogy magasabb fokozatra kapcsolt: „mérgező országról”, a magyar erkölcsök „pinceszintjéről”, és „gyűlőlködő rasszista” honfitársakról beszélt az osztrák sajtóban.

Gyorsan szeretném leszögezni: Tóth Krisztinát jó költőnek tartom, de mivel az újabb megnyilatkozásában nem a költészetről beszélt, én sem arról fogok. Hanem a jelenségről. Két dolog vágott mellbe az interjúból első olvasásra: a politikai gyökerű, jóvátehetetlenül áradó gyűlölet,

meg a nyárspolgári mutogatás, amit a művészektől várunk utoljára. Legalábbis én.

Elsősorban az erkölcscsősz-szerep érdekel: szerintem az a művész dolga, hogy a mindennapi erkölcs fölött álljon, műveiben meghaladja azt. Érthető, hogy a művészeknek erős politikai véleményük van, legyen is. De könyörgöm, akkor a kritikát is fogadja el mindenki, aki erős kijelentéseket tesz, ez kétirányú utca.

Ami a legfontosabb: nem tudom, mikor született meg az a felfogás modern kori hazánkban, hogy az ismert, akár szupertehetséges íróknak morális membránként kell jelezniük a közélet viharaiban. Tényleg, fogalmam sincs, mikor, de megszületett: kicsinyes, frusztrált, égbekiáltóan egyoldalú megnyilatkozások tömege árasztotta el a kilencvenes, kétezres években is a nyomtatott, aztán az elektronikus hazai és külföldi sajtót, és azóta is úgy idézik ezeket a semmitmondó megszólalásokat balliberális körökben, mintha a végzet foglalta volna aranyba őket, mintha nem dühös, esendő emberek szüttyögései volnának.

Már Petőfi korában is inkább a lángoszlop-szerep működött, mintsem az erkölcsi mutogatás, különösen, hogy Sándor sem volt az a példakép típus: körberöhögték volna a korabeli művészkörök, ha erkölcsről prédikál. Mégis, mivel a társadalom többsége egy közös ügy mellé sorakozott, Petőfi megtalálta a gyújtószavakat. Tóth Krisztina mögött viszont nem a megosztott társadalom sorakozik majd ezek után, amire nagy szükség volna,

hanem ideges, politikailag elfogult kultúrpolitikai szereplők,

meg azok, akik ennyivel is jobban utálhatják Orbánt.

Összesen 136 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Tóth Krisztina egy szar, moslék ember.

Ne feledkezz meg arról, hogy nem csak Jókai Aranyember c. női regényalakjait cikizte, hanem Szabó Magda Bárány Boldizsár c. regényét. Boldizsár anyukáját is, mert halk szavú, - egyébként Tóth Krisztina is, és forrón teszi a férje elé a levest.
Ha olvastad az interjút az írónővel, elképesztő, hogy mi mindent kibírt az örökbefogadott kislányától.

Ez a kislány a Lauderben, Jókai Mór Arany emberét is tanulni fogja, de az anyukája egyik könyvét és verseit is, na meg hébert, ahogy beíratták, mert a Lauderbe kötelező tantárgy.

„Ez kicsoda?” – Dörner György válasza Tóth Krisztinának

https://vasarnap.hu/2021/03/21..

Na olvasd el az előző nap ámokfutását is Tóth Krisztinával kapcsolatban, ill. ahogyan belekeverte negatív módon Krisztina gyerekeit is.
Kizárt, hogy egyetértettél volna vele. Mint ahogyan senki sem.

Elmondom. Meglátta az árva síró kisfiút, akinek az amcsi katonák megölték a szüleit, egy híradóban és azt mondta a férjével, hogy kell nekik ez a kisfiú. Csodák csodájára sikerült pedig nem adtak külföldre gyerekeket a vietnámiak.

Helló! Azért tiszteled, mert örökbefogadott egy gyereket?
Egy néni mesélte, hogy a nagymamája minden délben az asztalra tette az ebédet, mert a bácsi délben hazajött a munkából utána visszament.
A nagymama otthon nevelte a gyerekeket, akiknek szintén délben tette az asztalra az ételt. Régen ez volt a szokás.
Az étel is egy alkotás. Az a barátnőd nem volt éhes délben?
Ha kiköveteli a férj, akkor nem öröm, de, ha szeretetből teszi a feleség, akkor igen.
Éhes vagyok és leveses. Jó lenne, ha valaki elém tenne egy nagy tányér forró levest. :))))

Mivel nem lehet étterembe menni, egyik kedvenc kínai kajámat, amit Wang mester éttermében szoktunk enni már el tudom készíteni.
Vagy van egy másik nem kínai kedvencünk, amit egy másik kedvenc éttermünkben szoktunk enni, megtaláltam a receptjét a neten. Már ezt is el tudom készíteni. Ez nekem is nagy öröm és a férjemnek is.
Nekem szerencsére nem kell délben az asztalra tenni, mert hétvégén később eszünk, meg azért is, mert nincs ilyen elvárás felém.

Szél Bernadettet is elkezdted tisztelni, amikor elmondtam neked, hogy örökbe fogadott egy cigány kisfiút.
Attól még egy kártékony nő.

Csak nemrég olvastam valahol ezt a történetet.
Akkor mire fel volt a kérdésed?

Azt írtam, hogy én. Énénénénén! :)))

Ar­ra az ol­dal­só ab­lak­ra lá­tott, ame­lyi­ken a nő már fel­húz­ta a re­dőnyt. Bán­tó­an dőlt be a fény a csí­ko­san szá­ra­dó kö­ve­zet­re.
Megint büdös a víz
novella
Tóth Krisztina  novella, 2013, 56. évfolyam, 10. szám, 1057. oldal

" Még min­dig ugyan­ab­ba az irány­ba né­zett bam­bán, ön­tu­dat­la­nul, ki a kert­be, ami­kor a nő már papírzsebkendővel tö­röl­get­te a szá­ját, az­tán fel­egye­ne­se­dett, és hoz­zá­si­mult.

– A fát né­zed? Na­gyon öreg fa. Majd­nem száz­éves. Nagy­apám ar­ra akaszt­gat­ta a zsi­dó­kat. Le is van ve­lük fény­ké­pez­ve, ha aka­rod, megmutatom…"

Ezzel a kis részlettel csak annyi a gond, hogy nagy a gond - a világban, ez a Tóth Krisztina is egy szomorú bizonyítéka ennek a nagy bajnak.

Annyira megbecsüllek, hogy tegnap megpróbáltam minden kérdésedre válaszolni. Akkor vettem észre, hogy írtál egy csomó helyen.
Szóval elég sok időt eltöltöttem veled. :)

A Sulammit névre vonatkozóra még nem adtam választ, majd valamikor, ok?

Pontosan! Az előző családnál még csak hasonlókat sem produkált ez a kislány.

Azt nem tudom, hogy miért nem maradhatott annál a szerető családnál, ahol biztonságban volt, szeretve volt, miért kellett kiszakítani onnan.

Nem értetted meg, amit nandu írt neked.
Mit hazudozol te itt összevissza?
Hol ajánlja, mikor ajánlotta a katolikus Egyház és a kormány propaganda azt, hogy bárki is "saját gyerek szülése helyett" fogadjon örökbe?
Amúgy te normális vagy?
"Jobb és biztonságosabb az ilyen gyerekeket zárt intézetben felnevelni"???
Ez persze, csak egy költői kérdés volt, mert tuti, hogy nem vagy normális.
Egy másfél éves kislányról beszélsz, kisgyerekekről beszélsz!
Eldobta a hajléktalan anyja, ki túdja mi történt vele a pocakban és akkor még szerető befogadó család helyett éljen egy zárt intézetben?

Téged te elvetemült hülye kellene egy zárt intézetbe zárni.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés