Elhunyt Adam Zagajewski, Janus Pannonius-nagydíjas lengyel költő

2021. március 22. 11:37

Hetvenötéves korában elhunyt vasárnap este Krakkóban Adam Zagajewski költő és esszéíró, a lengyel újhullám alkotója.

2021. március 22. 11:37
null

Adam Zagajewski 1945-ben született Lembergben, gyermekkorát a sziléziai Gliwicében töltötte, majd pszichológiát és filozófiát tanult a krakkói Jagelló Egyetemen. Első verseskötete 1968-ban jelent meg. Pályatársával, Julian Kornhauserrel (Andrzej Duda jelenlegi lengyel elnök apósával) együtt a lengyelországi újhullám költészeti programját dolgozták ki, elutasítva a lengyel irodalom második világháború utáni, erőteljesen metaforikus poetikát,

szorgalmazva a mindennapok valóságának ábrázolását és a kultúrába való emelését.

A baloldali demokratikus ellenzékhez kötődő értelmiségiként 1975-ben tiltott szerzők listájára került, 1976-tól a Zapis című független lapot szerkesztette, majd 1982-ben Párizsba emigrált, ott a Kultura és a Zeszyty Literackie című legendás lengyel irodalmi folyóiratok munkatársa lett. Emigrációja idején keletkezett műveiben elutasította a mártír- és a prófétaköltő szerepét. 2002-ben visszatért Krakkóba, az azóta megjelent köteteiben a közép-európai alkotó szellemi térképét rajzolta fel, gyermekkorának helyszíneiről, eszmei hatásairól írt. Próbálta meghatározni azokat a fenyegetéseket is, amelyeket a civilizáció jelent a szellemi életre nézve. Fegyelmezett stílusú, verstanilag nem túlbonyolított költeményeit áthatják az idő, a történelem és a végtelenség összefonódásának kérdései.

(MTI)

Címlapkép: Adam Zagajewski. Fotó: MTI/EPA/Chema Moya

Összesen 2 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Mag Ányos
2021. március 28. 22:53
Száguldó vers Gregorián kórusokat hallgattam száguldó autómban, egy sztrádán, valahol Franciaországban. A fák kétoldalt rohantak. A szerzetesi hangok a láthatatlan Urat dicsérték (hajnalban, egy hidegtől reszkető kápolnában). Domine, exaudi orationem meam, kérték a baritonok oly nyugodtan, mintha a megváltás a kert végében teremne. Hová utaztam? Hol rejtőzött a nap? Életem kiterítve hevert az útszélen, oly törékenyen, akár egy papírtérkép. A felhők felé tartottam az édes szerzetesekkel, a kék, tonnás, áthatolhatatlan felhőkhöz, a jövő felé, a zápor kemény könnyeit elnyelő szakadékhoz. Távol a hajnaltól. Távol otthonomtól. A falak helyén - vékonyka bádog. A virrasztás helyett szökés. A feledés helyett egy utazás. Himnusz helyett - egy száguldó vers. Előttem apró, megfáradt csillag rohant, s az országút aszfaltja fénylett, mutatva, merre a föld, merre lapít lesben a horizont borotvája, hol bújik az este, s az éj fekete pókja, sok ezer álmunk özvegye. Zsille Gábor fordítása
Mag Ányos
2021. március 22. 13:31
Nagy költő volt, nagy kár érte. Olga Tokarczuk Nobel-díjával várhattak volna még. Zagajewskinek kellett volna adni.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!