Adam Zagajewski 1945-ben született Lembergben, gyermekkorát a sziléziai Gliwicében töltötte, majd pszichológiát és filozófiát tanult a krakkói Jagelló Egyetemen. Első verseskötete 1968-ban jelent meg. Pályatársával, Julian Kornhauserrel (Andrzej Duda jelenlegi lengyel elnök apósával) együtt a lengyelországi újhullám költészeti programját dolgozták ki, elutasítva a lengyel irodalom második világháború utáni, erőteljesen metaforikus poetikát,
szorgalmazva a mindennapok valóságának ábrázolását és a kultúrába való emelését.
A baloldali demokratikus ellenzékhez kötődő értelmiségiként 1975-ben tiltott szerzők listájára került, 1976-tól a Zapis című független lapot szerkesztette, majd 1982-ben Párizsba emigrált, ott a Kultura és a Zeszyty Literackie című legendás lengyel irodalmi folyóiratok munkatársa lett. Emigrációja idején keletkezett műveiben elutasította a mártír- és a prófétaköltő szerepét. 2002-ben visszatért Krakkóba, az azóta megjelent köteteiben a közép-európai alkotó szellemi térképét rajzolta fel, gyermekkorának helyszíneiről, eszmei hatásairól írt. Próbálta meghatározni azokat a fenyegetéseket is, amelyeket a civilizáció jelent a szellemi életre nézve. Fegyelmezett stílusú, verstanilag nem túlbonyolított költeményeit áthatják az idő, a történelem és a végtelenség összefonódásának kérdései.
(MTI)
Címlapkép: Adam Zagajewski. Fotó: MTI/EPA/Chema Moya