Köves Slomó hiteles kóserságára az állam ráütötte a maga pecsétjét. Neki tehát már van igazolása, jelvénye és plasztikkártyája arról, hogy immár officiálisan is hitelesnek lett minősítve, következésképp ő a Covid-járvány ellenére immár teljes nyugalommal tervezhet utazásokat az Óbudai Zsinagóga és a Karmelita kolostor között.
De mikor derül ki, hogy vajon hiteles zsidónak számít-e a felséges állam fényes tekintete előtt – teszem azt, s csak a példa kedvéért – Frölich Róbert, Darvas István, Verő Tamás, Zev Paskesz, Deblinger Eduárd, Kelemen Katalin, Raj Ferenc, Kohn és Grün bácsi a Dohány utcából vagy Weiss néni az Újlipótvárosból. És az is foglalkoztat, hogy milyen etalon, milyen mértékegység, milyen zsidó hitelességi mérce alapján készítették el szorgos és objektív állami szervek a mostantól alkalmazandó Magyarországi Nemzeti Zsidó Hitelesség Mengyelejev-táblázatát?
Ha Köves Slomó valami olyasféle indokkal kapta volna meg a fényesen csillogó pártállami kitüntetést, hogy mondjuk kiválóan vagy lelkiismeretesen vagy bánom is én, hogyan képviseli a hazai zsidóság egy részét, akkor egy szavam sincs. (Naná, hogy van, de magamba fojtom.) Ám nem ezzel az indokkal kapta meg.