Böjt

Nem fogyókúra, nem éhségsztrájk, hanem a lelked összegyűjtése, az életed középpontjának keresése és megtalálása. Ha naponta a fürdőszobai mérlegre állsz, és csalódottan vagy büszkén nyugtázod az aznapi eredményt, akkor még nem böjtölsz, akkor sem, ha a táplálkozásodban következetesen önmegtartóztató vagy.

A lemondásból csak akkor lesz igazi böjt, ha nem akörül forognak a gondolataink, hogy mi hiányzik, hanem arra figyelünk, amit a megüresedő helyre, időbe tehetünk. Az életünkben időt, teret szabaddá tenni lemondással és elengedéssel jár. El kell engedni valamit – azt, ami a mindennapokban kiszorítja, elhomályosítja az életünk valóságos erőforrását, hogy újra és újra létrejöjjön a szükséges minősített idő, amikor közelebb kerülhetünk ehhez az erőforráshoz. Kereshetünk neki különböző neveket, de a végállomás úgysem lesz más, mint Isten. Ő az erőforrás, Hozzá visz a böjt.

A bibliai koroktól kezdve a magyar népi keresztény kultúráig több ezer éves hagyománya van annak, hogy valaki, akár egy egész közösség egy konkrét élethelyzetben önkéntes böjtöt fogad, hogy így tudjon összpontosítani egy nehéz döntésre vagy egy súlyos ügy megoldására. S vannak azok a minősített idők, amelyeket a vallásos élet rendje ír elő. Ezek a keresztény üdvtörténet nagy eseményeire készítenek fel. A farsangi időszak után a nagyböjt ilyen évezredes egyházi előírás és hagyomány. A személyes böjt vállalásában segít az a tudat, hogy ezekben a hetekben a világ minden táján milliók igyekeznek keskeny útra lépve elérkezni a halál nagypénteki misztériumán át a feltámadott krisztusi élet győzelméhez.