Gyónd meg a rasszizmusodat: így megy az agymosás az amerikai iskolákban

2021. március 3. 9:59
„»Antirasszista közösségünk« útjára indításához fel kellett ismernünk és meg kellett vallanunk, hogy »a rasszizmus a norma, nem az anomália«.” A kisiskolások után már a szülőket is antirasszizmus-tréningekre hívják, ahol szembesítik őket aktív és passzív rasszizmusukkal: a Daily Wire helyszíni riportja az amerikai agymosáshullám újabb fokozatáról.

Rasszok valójában nincsenek, mégis léteznek, csak társadalmi konstrukcióként, és ezért beszélni kell róluk, a saját rasszizmusoddal pedig szembe kell nézned – rágják amerikai szülők szájába egy általános iskolában szervezett érzékenyítő tréningen. A Daily Wire helyszíni riportja a 21. századi agymosásról.

„Az »antirasszizmus« erőltetése túlmegy az osztálytermeken. A tankerületek most már ragaszkodnak ahhoz, hogy a szülők kezdeményezzenek beszélgetéseket rasszról és genderről az étkezőasztal mellett, a moziban, és akkor is, amikor gyermekük az internetet böngészi” – kezdi riportját Chrissy Clark.

A szerző a Washington fővárostól közvetlenül északra eső, Montgomery megyei tankerület Ashburton általános iskolájában vett részt szülőknek szóló antirasszista tréningen, amit Greg Mullenholz igazgató Yael Astorral, a „resztoratív (helyreállító, jóvátételi) igazságszolgáltatás” szakértőjével közösen tartott. A riporter megtudta, hogy

a tanárok és a kisiskolások már hónapok óta „antirasszista foglalkozásokat” tartanak.

A tréning első számú hozadéka Clark számára az volt, hogy megtanulta: a rassz társadalmi konstrukció. Az újságíró beszámol arról, hogy az iskolaigazgató már a tréning kezdetén leszögezte: „belátja, hogy a rasszal kapcsolatos beszélgetések kellemetlenek lehetnek”. Az előadás során azonban „azt tanították a szülőknek, hogy ugyan beszélhetnek a rasszról, de a rassz attól még nem létezik, mert az »társadalmi konstrukció«”. Ennek bizonyítékul a tréner azt hozta fel, hogy az Egyesült Államokban népszámlálásról népszámlálásra változott a választható faji kategóriák listája, szóval „a rassz választható”.

A tréning során egy szülő feltette azt a kérdést, hogy „miért kell a szülőket hiperérzékennyé tenni a rasszra, ha a rassz társadalmi konstrukció”.

Az igazgató erre azt reagálta, hogy „a rassz segítségével kategorizálható az, hogy miként vannak emberek elnyomva, és miként ünnepelhetünk embereket”. Clark úgy látja, „ez nem egészen világította meg a számunkra, hogy miért kényszerítik a gyerekeket arra, hogy a rasszról beszéljenek, ha a rassz nem is létezik”.

Clark második fontos tanulsága az, hogy

a tréninget nem szabad megkérdőjelezni, mert akkor az ember rasszista lesz.

„A tréning állítólagos célja egy »antirasszista közösség« kialakítása, amelyben az emberek harmóniában élhetnek. »Antirasszista közösségünk« útjára indításához fel kellett ismernünk és meg kellett vallanunk, hogy »a rasszizmus a norma, nem az anomália«.”

A szerző szerint a tréning „házirendjének” részét képezte az, hogy a szülők megtanulják: „a hatás az elsődleges a szándék felett”, azaz „ha a megjegyzéseimnek negatív »hatásuk« van valakire, akkor attól függetlenül, hogy mi volt a szándékom, meggyanúsítható vagyok azzal, hogy bunkó, esetleg rasszista vagyok”.

Emellett a szülőknek a tréning során „joguk volt nem egyetérteni a trénerrel vagy szülőtársaikkal, de csak akkor, ha az a tréner tananyagának lényegét nem érintette”. Az előadás szövegében az erről szóló idézet így hangzott: „Szabad vitatkoznunk és mégis szeretnünk egymást, kivéve, ha a te vitád az én elnyomásomban, emberi mivoltom és létjogosultságom tagadásában gyökerezik”.

Harmadrészt

arra tanították a tréningen a szülőket, hogy gyerekeikkel folyamatosan beszélgessenek a rasszról.

Az előadó először az Amerikai Pszichológusok Szövetségének (APA) tanulmányát idézte, amely kimondja, hogy „a gyermekek akkor is dolgozni fognak azon, hogy megértsék a világot, és ha a felnőttek nem beszélnek velük a rasszról, és saját ötleteikkel fognak előhozakodni, amelyek lehetnek pontatlanok vagy károsak”; majd világossá tette, hogy ez a tanulmány már nem érvényes, mert „egy másik tanulmány régi adatait tartalmazza”.

Végül arra szólította fel a szülőket, hogy „küzdjenek az ellen, hogy a rasszista gondolatok beszüremkedjenek az általános iskolások fejébe”, és erre a célra használjanak filmeket, tévéműsorokat, videókat és hírműsorokat is.

Chrissy Clark zárásul megjegyzi, hogy bár egyre több iskola kínál ehhez hasonló tartalmas rasszipari workshopokat, még nem minden intézmény vette ezt be a kínálatába. Számos iskola ehelyett antirasszista irodalmat bocsát a nebulók rendelkezésére – bizonyos iskolák „listákat készítenek könyvekből és online tartalmakból, hogy antirasszisták legyenek”, a George Washington Egyetemen pedig a Sokszínűség és Befogadás Hivatala három különálló olvasmánylistát is készített – egyet a „rasszról”, egyet az „antirasszizmusról” és egyet a „rendszerszintű rasszizmusról”.

Összesen 65 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Odaát is meg akarják tapasztalni a sztalinizmust. Úgy látszik ez egyfajta
állomás a nemzeti tudatfejlődés útján. Nagyon vékony a válszfal a
jelenlegi gyakorlat és a Pol Pot rendszer között!

Volt valami szavazás erről az iskolában, megkérdezték a szülőket, hogy hányan akarnak ilyen "antirasszista tréninget"?
Egyébként ahol a szülők erre vágynak, ott csinálják, csak engedjék meg a többieknek, hogy megvárják, amíg kiderül, hogy hosszú távon mi a hatása az ilyen tréningeknek.

Ezt a szóhasználatot sem igazán értem: "Az igazgató erre azt reagálta, hogy "a rassz segítségével kategorizálható az, hogy miként vannak emberek elnyomva, és miként ünnepelhetünk embereket"."
Ezek mindig, mindent ünnepelni akarnak. Magyarázza már el nekem valaki, hogy ez hogy történik, ülnek egy nagy asztalnál, valaki bekiabálja, hogy "most a másságot ünnepeljük! most meg az embereket!" és akkor mindenki elkezd boldogan kiabálni, meg enni-inni? Annak idején május elseje is csak egyszer volt egy évben, nem kellett egész évben, folyamatosan ünnepelni a kommunizmust.

Hitler állítólag valami olyasmit mondott, hogy "te ellenállhatsz nekem, nem érdekel, a gyereked már hozzám fog tartozni"

Nálunk az ilyesminek valamikor 'Szabad Nép félóra' volt a neve.

Olyan tizenöt éve még úgy tűnt, hogy a ballib ideológiát támogató érvrendszer mindenre kiterjedt, leküzdhetetlen monolit. Azóta viszont a mögötte álló ideológia annyit változott, ráadásul annyira védhetetlen lett, hogy inkább dogmává változtatták az egészet, mert kérdéseket feltéve egyből borul az egész.

A kommunisták példájáról:

Könyveket és folyóiratokat zúztak be, színházi előadásokat tiltottak be, és bárki, aki nem volt hajlandó az „önkritika nevű visszataszító játékban részt venni és megtagadni „téves” nézeteit, arra számíthatott, hogy elveszíti állását és privilégiumait. ... A magasabb beosztású állami és párthivatalnokok, mindenekelőtt a központi apparátus tisztségviselői, a köznéptől elkülönülve, villákban vagy tágas városi lakásokban éltek, szolgálati autón jártak, titkos üzletekben vásároltak csökkentett áron, szabadságaikat a csak nekik és családjaiknak fenntartott üdülőkben és szállodákban töltötték, amelyeket például a Balaton mellett vízalatti szögesdrótok és persze a mindig és mindenhol jelen lévő fegyveres karhatalmisták őriztek a közönséges halandóktól. A magasabb rangú elvtársak egészségéről néhány kiemelt kórházban és szanatóriumban gondoskodtak.

(Forrás: Paul Lendvai: Feketelistákon, egy közép-európai élményei, Pesti Szalon Könyvkiadó, 1997, 175.old.)

Tanítónéni, én állandóan azon gondolkodom, hogy jó-e ez vagy az a zsidóknak?
Gyónjam?

igen, a kulonbseg hogy ok azert toltak a sodert hogy megideologizaljak miert kell nekik levalthatatlanul hatalmon lenni.
mig mostani utodaik azert akarjak a hatalmat hogy mindenkinek letolhassak a torkan az ideologiajukat..

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés