Semmi keresnivalója A Pál utcai fiúknak a kötelező olvasmányok között!

2021. február 25. 9:31

Trombitás Kristóf
Vasárnap.hu
Mit gondolnak, a Lenin-fiúkat beharangozó Pásztor-fivérek talán negatív szereplők? Csak azért, mert üveggolyókat vesznek el?

„Tiszta szívvel és lélekkel kardoskodnék amellett, hogy A Pál utcai fiúk végre ne foglalhassa el az őt egyáltalán nem megillető helyet a kötelező olvasmányok listáján! Több oka is van ennek, amiket a következőkben részleteznék:

Ad 1: a műben megjelenik egy vélhetően szlovák nemzetiségű személy, akit szinte végig és következetesen tótnak hívnak a szereplők, ad absurdum maga az elbeszélő is. Ez a becsmérlő, aljas, rasszista tempó az olvasó figyelmét egyértelműen elvonja arról, hogy a mű keletkezésének idején Nagy Szvatopluk büszke népe, a bátor és nemzetalkotó szlovákok intézményesített, szörnyűséges elnyomatás alatt éltek, és amint ez a regény soraiból is kiderül, maximum egy-egy segédmunka elnyerésében reménykedhettek.

A karakter negatív tulajdonságainak értelmetlen, szinte karikatúraszerűen kihangsúlyozott jellege – például a dohányzás felé táplált addikciója, ami akár abból is eredhet, hogy a nélkülözést és a mindennapos megaláztatásokat szeretné valamivel ellensúlyozni – újfent arra mutat, hogy a kötet szerzője lekicsinylően bánik azzal, aki valójában A Pál utcai fiúk főszereplőjének is beillenék, hiszen ha nincs grund, nincs cselekmény sem!

Ad 2: a regény szinte összes kiskorúja megállás nélkül tömi magába a mérgező, függőséget okozó dohánymaradékot, ami 2021 Magyarországán nem tolerálható üzenet az ifjúság felé. (Ha ezt esetleg utóbb kicserélnék független tényellenőrök valamiféle progresszív szemszögből is elfogadható tevékenységre, így például titkos, kommunista röpiratok terjesztésére, úgy a második pontot elfelejthetnénk.)

Ad 3: a magam részéről minimális, nüansznyi jelét sem láttam annak, hogy a regény sorai között megjelenne az akkoriban szinte elképzelhetetlen kegyetlenséggel – kicsit félve írom le, de talán még a büszke szlovákok szenvedéseit is megelőzve – elnyomott genderideológia küzdelme. Sehol nem látunk saját nemiségét megkérdőjelező szereplőt, sehol egy Európán kívüli karakter, telis-tele minden lap fehér ciszheterókkal.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 94 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Aztán a végén a tót éjjeliőr elhajtja a vörösingeseket és a narancssárgaingeseket is a grundról.
Ez az üzenete a Pál utcai fiúknak a mi számunkra.

Nem, a humor az a Sas kabaré és a Heti Hetes.

Én még nem láttam szegény zsidó szabót....

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2021. február 25. 16:45

Balzactól A szamárbőr-t,
I. Shaw-tól az Oroszlánkölykök-et, vagy N. Mailertől a Meztelenek és holtak-at,
J. Londontól az Egy szelet sültet minden érettségizőnek kötelezővé tenném
...és Tinóditól a legkedvesebb 2-3 verset, (Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak,)
hogy Zrínyiről és a többiekről most ne beszéljünk...

Ezt válaszként, reflexióként szántam: OberEnnsinnen 2021. február 25. 16:42

Ma már nemigen léteznek, nemcsak zsidó, de keresztény sem.
Egykor, bizony a legtöbb egyszerű lakossági szolgáltatásokat ők végezték.

Igen, ahogy pötyögtem, egy pillanatra beugrott, Tinódi olyan idegenül, de aztán gyorsan befejeztem. Sajnálom és szégyellem, bocs Bálint, de Sebestyéntől is bocs.

Neked is, ua.: OberEnnsinnen 2021. február 25. 18:58

De rég volt, talán 16 lehettem:
Jack London: Egy szelet sült
Egy szelet sült

"Kenyere utolsó morzsáival Tom King tisztára törölte tányérjából a rántott leves utolsó cseppjét is, aztán lassan, eltűnődve majszolta a falásnyi kenyérdarabkát. Éhesen állt fel az asztaltól, és ettől rossz kedve lett. Pedig csak neki jutott az ételből. A két gyerek már aludt a szomszéd szobában, korán lefektették őket, hátha álmukban elfelejtik, hogy aznap nem volt vacsora. A felesége se nyúlt az ételhez, csak ült, és szótlanul, aggodalmas tekintettel nézte. Sovány, elfonnyadt proletárasszony volt, bár arcán még kiütközött elmúlt szépsége. A leveshez való lisztet a szomszédasszonytól kérte kölcsön. A kenyérre az utolsó pennyjét adta ki.

Tom King letelepedett az ablak melletti rozzant székre, amely nyikorogva tiltakozott a súlya ellen, öntudatlan mozdulattal a szájába dugta pipáját, és beletúrt kabátja oldalzsebébe. Csak arról jött rá, mit tesz, hogy szemernyi dohányt sem talált a zsebben..."
---------------És a vége, a befejező sorok, az utolsó mondatot 50-60 éve nem felejtettem el:
"Egyetlen vas sem volt a zsebében, és egyszerre rettenetesen hosszúnak tűnt az a két mérföld hazáig. Bizony, öregszik. A városi parkon átvágva eszébe jutott, hogy az asszony virrasztva várja, hogy megtudja a mérkőzés kimenetelét, és ettől hirtelen le kellett ülnie egy padra. Nehezebb volt elviselni, mint akárhány kiütést, és úgy érezte, ezzel nem képes szembenézni.

Gyengének érezte magát, és sajgott az egész teste. Szétzúzott kéztőcsontjainak nyilallása figyelmeztette, hogy ha talál is valami kubikmunkát, beletelik egy hét, mire csákányt vagy lapátot bír a kezébe fogni. A gyomorszájában reszkető éhségtől az ájulás környékezte. Fölébe hengeredett tulajdon nyomorúsága, és nedvesség szökött a szemébe. Kezébe temette az arcát, és ahogy kitört belőle a zokogás, eszébe jutott Vasöklű Bill, és hogy mennyire elintézte szegényt azon a régi-régi estén. Szegény, öreg Vasöklű Bill! Most már értette, miért fakadt sírva az öltözőben."

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés