Az ördög és a művészet

„Öt százalékkal többen jelentkeztek az idén a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, mint tavaly. Jelentéktelennek tűnő hír ez, máskor észre sem venné egy sokat látott hírfogyasztó. Ám mint azt tudjuk, ezen az egyetemen jelent meg nemrég a patás ördög Vidnyánszky Attila képében, és kénköves leheletével azonmód elfonnyasztotta a tanszabadság bimbózó virágát, sárba tiporta az egyetemi autonómiát, és még a református egyháznak sem átallotta visszaadni az Ódry Színpadot. Menekült is onnan minden magára valamit adó libernyák, azzal kürtölve tele a világ nemzetközivé lett részét Berlintől Brüsszelen át Amerikáig, hogy Orbán diktatúrája már megint ledöntötte a szabadság utolsó bástyáját.

Erre tessék, jön ezerkétszáz, a fejét magasra emelő, tekintetét konokul előre szegező ifjú, befizeti a jelentkezés díját, és azt gondolja magában, beszélhetnek a sajátjukon kívül más álláspontot elviselni nem tudók bármit, az ő álmaikat nem lehet elvenni. Ők akkor is megtanulják a színészmesterséget vagy a filmkészítés ezernyi titkát. Nyilván már gépelik sötét odvaikban a savanyú ábrázatú áltudósok a megcáfolhatatlan tanulmányt arról, hogy ez a jelenség is bizonyítja, a magyar genetikailag alattvaló, direkt élvezi a rabságot, és perverz örömöt jelent sokaknak, ha Vidnyánszkyék beléjük delejezik ósdi, visszamaradott nemzeti, keresztény, konzervatív világlátásukat. Sehogy sem érdemeljük mi meg a balliberálisok haladó eszmékre épülő szabad művészetét.”