Írta: Teszáry Miklós, Kurucz Dániel
Sokféleképpen lehet közelíteni Trianonhoz. Van, aki a hibáinkat látja benne, van, aki más hibáját… Mi most megpróbáltunk senkit se hibáztatni, csak megnézni, hogy mi van ma a végeken. Ott, ahol talán már nem is gondolnánk, de még élnek magyarok. Sőt, nem csak élnek, gyarapodnak. Jó fejek, közösséget alkotnak, és köszönik szépen, elmúlt száz év, de nagyon is maradnak!
Ha egyszer egy hollywoodi producer épp abban a liftben reked meg, amelyikben mi is, feltétlenül meséljük el Esterházy János történetét. Az Aragorn karakterébe oltott Bibó Istvánt, a felvidéki magyarok mártírját, a valaha volt talán legnagyobb kaliberű magyar politikust, akit hamarosan boldoggá avatnak.
„Nekünk hős, a szlovákoknak fasiszta háborús bűnös. Most magánterületen vagyunk, csakis ezért állhat itt a zarándokközpont.”
Ezt Paulisz Marián, Alsóbodok polgármestere mondja. Neki és családjának elég sokat köszönhet a felvidéki magyarság, hiszen a texasi ranchra emlékeztető hatalmas zarándokközpont az egyetlen, amely méltó módon mutatja be Esterházyt és küzdelmét. A lengyel anyától és magyar apától származó Esterházy élete nem csak, hogy könyvbe illő, de tanulságos korunk szájhőseinek is, akik rendre a rövidebb utakat választják.
„A mi jelünk a kereszt, nem pedig a horogkereszt.”
Ezt Esterházy 1938 után mondta, amikor az első bécsi döntéssel Felvidék magyar többségű részei visszakerültek az anyaországhoz, ám ő mégis inkább a „kis” Szlovákiában maradt az ott rekedt 70 ezer magyarral, akiket a döntés nem csatolt vissza. 1942. május 15-én, a szlovák parlament egy szem magyar képviselőjeként az egyedüli volt, aki nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló törvényt. Később, Magyarország 1944-es hitleri megszállása ellen pedig memorandummal tiltakozott. A szovjet megszállás első óráiban egyedüliként emelte föl hangját a sorozatos jogsértések és a magyar kisebbség ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények ellen.
Meghallgatták? Változtattak bármin? Elszégyellték magukat? Nem. Letartóztatták és a gulágra hurcolták, miközben a csehszlovák hatóságok a távollétében halálra ítélték. Ezt később „kegyelemből” életfogytiglanra változtatták. Amíg számos zsidó szervezet és a katolikus egyház is hősként tiszteli, addig Szlovákiában még 2020-ban is hazaárulónak, fasiszta háborús bűnösnek tartják jogilag.