Hiszek a polgári Magyarország eszméjében – Stumpf István a Mandinernek

2021. február 11.
Nem szeretném az egyetemeket a politika hálójába kergetni – mondja Stumpf István. Lesz-e mindenhol modellváltás a felsőoktatásban? Gratulált-e Kövér László a visszatéréséhez? Mire lenne szüksége a Fidesznek a fiatalok megnyeréséhez? Interjú az újonnan kinevezett kormánybiztossal.

Szalai Laura interjúja a Mandiner hetilapban.

Hogy áll a Terminátor filmekkel?
Régen volt az az időszak, amikor Terminátort néztem. Érdekelt, hogy miként lehet háborús körülmények közt az igazságot képviselni.

Orbán Viktor egy Arnold Schwarzenegger-képpel jelentette be a megbízását. Ezek szerint az egyetemek átalakítása egyfajta hadi cselekmény lesz?
Nagy kihívás, de bízom benne, hogy az egyetemek nem lesznek a pártpolitikai csatározás terepei. A hazai egyetemi szféra, a felsőoktatási intézményeink a magyar tudáskincs fontos bázisát jelentik, meghatározzák az ország jövőjét. Óvatosan kell velük bánni, ám megérett az idő a változásra. Több kormány nekifutott, hogy megpróbálja átalakítani a rendszert, de érdemi változás nem történt. Az utóbbi egy évben rapid módon elindult a modellváltás folyamata, Palkovics László miniszter és az általa vezetett tárca óriási munkát végzett, a tíz intézmény átalakítása – például a vagyonleltár, a háttérjogszabályok elkészítése – jelentős feladat volt. Most egy még nagyobb léptékű folyamat indult el azzal, hogy a vidéki tudományegyetemek is jelentkeztek a fenntartóváltásra. A kormány egyértelművé tette, hogy erről minden esetben az intézmények döntéshozó testületei határoznak. Ez megtörtént, de egyelőre sok a tisztázandó kérdés. Itt kerülök képbe én, a minap például a Szegedi Tudományegyetem dékáni kollégiumával és Botka László polgármesterrel beszéltük át a problémákat és kerestük a megoldásokat. Az egyetemek nem a háború, hanem a tudásfelhalmozás, a szellemitőke-építés világa, meg kell tehát teremteni a békét. Minden szerepelő, de leginkább a hallgatók abban érdekeltek, hogy versenyképes tudásra tegyenek szert, és az egyetem sikeres választ adjon az új, digitális és globalizált világ problémáira.

Sokak szerint a kormány egyetemfejlesztési program címén megszünteti az autonómiát, és elfoglalja az intézményeket. Milyen üzenete van annak, hogy a kuratóriumokba fideszes politikusok és a kormánypárthoz lojális üzletemberek kerülnek?
Nem látom problémának, hogy egy-egy politikus is helyet kap a kuratóriumokban, hiszen a kormány irányítja az egyetemeket, ahol ugyancsak politikusok ülnek. Arról meg, hogy például Csányi Sándort vagy Hernádi Zsoltot hova lehet besorolni, lehet vitatkozni, de ettől még tény: az öttagú testületekben tudományos szereplők, nagy tapasztalatú professzorok is ülnek, és valamennyi tag erősen kötődik az adott intézményhez, térséghez. Mindannyian érdekeltek lesznek abban, hogy bizonyítsák, nem pártpolitikai egyetemfoglalásról van szó, hanem arról, hogy felzárkózzunk a világ legjobb intézményeihez. Az alapító okiratoknak, a szervezeti és működési szabályzatoknak garantálniuk kell az autonómiát, fontos továbbá rögzíteni, hogy a kuratórium felel a stratégiáért, a szenátus mint az egyetemi autonómia egyik fontos letéteményese pedig a tudományos kutatás és az oktatás színvonaláért.

Fotó: Földházi Árpád

Palkovics László egy interjúban úgy fogalmazott, azért is kapta a megbízatást, hogy az átszervezéssel kapcsolatos esetleges alkotmányos aggályokat tompítsa. Egyetért?
Alkotmányos aggályokat a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakulásával kapcsolatban fogalmaztak meg, az ügy az Alkotmánybíróság előtt van, tehát a felvetett kérdéseket a testület hivatott megválaszolni. A nagy, hosszú távú átalakulások mindig konfliktusokkal és bizonytalansággal járnak. Elsőként az információhiányt kell felszámolni. Kiderült ugyanis, hogy talán a gyorsaság miatt sokan nem látják át a folyamatokat, nem értik, hogy mi történik velük. El kell magyarázni az előnyöket, és elemezni kell a problémákat, jól követhetővé kell tenni a szabályozást. Miután az alap­törvény múlt év végi módosítása számos jogszabályi változást írt elő, azt javasoltam a kormánynak, hogy egy új, sui generis, csak erre a területre vonatkozó törvényben foglaljuk össze a vagyonkezelő, közcélú és közérdekű alapítványokra vonatkozó szabályokat, ennek kidolgozásával külön munkacsoport foglalkozik.

A legnagyobb indulatok a Színház- és Filmművészeti Egyetem körül forrnak, a tiltakozók illegitimnek tartják a kuratóriumot, ideológiai átnevelési kísérletről beszélnek. Egyetért az SZFE-n zajló folyamatokkal? 
Friss a megbízatásom, nem szeretném a véleményemet pusztán a sajtóban megjelent információkra alapozni, kell még egy kis idő, hogy tájékozódjak a történtek hátteréről. Tisztában vagyok azzal, hogy a konfliktus beárnyékolja a modellváltási folyamatot, úgy látom, kölcsönösen gerjesztett félelem alakult ki az utóbbi hónapokban, és ebben a légkörben nem lehet racionális vitát folytatni. Egyébként a már modellváltáson átesett intézmények vonatkozásában az államnak korlátozottabb a cselekvőképessége. Fontos lenne oldani a magyar közéletre amúgy is jellemző bizalmatlanságot. Ehhez hiteles információkat kell adni az érintetteknek, tisztázni a célokat, miközben a konfliktusokat fel kell vállalni. Bár vannak ilyen szándékok, én nem szeretném az egyetemeket a politika hálójába kergetni. Ha az SZFE egy évvel a választás előtt beleragad a pártok küzdelmeinek világába, akkor elvész a lényeg, az, hogy miként lehet a legfontosabb felsőoktatási intézményeket az ország versenyképességét növelő, a nemzeti identitást erősítő módon átalakítani.

Utalt az önkéntességre; mégis hogy látja, valamennyi egyetemnek előnyére válna a modellváltás?
Intézménye válogatja. A Budapesti Corvinus Egyetem, az Állatorvostudományi Egyetem vagy a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem annak ellenére, hogy ott is vannak belső feszültségek, egyértelműen a sikersztorik közé sorolható. A legkomplikáltabb a mostani időszak, amikor beléptek a képbe a vidéki intézmények, ugyanis sok karuk van, ráadásul az egyetemi klinikák miatt speciális a helyzetük, hiszen a kormány időközben átalakította az egészségügyi igazgatás rendszerét. Erről egyeztettem a napokban Kásler Miklós miniszterrel. A következő hetekben-hónapokban sorra járom a modellváltásra váró egyetemeket, meghallgatom a vezetőik kérdéseit, problémáit, aggályait. S bár remek külföldi példák is igazolják az irányt, nem gondolom, hogy végül valamennyi intézmény áttér majd a vagyonkezelő, közcélú, közérdekű alapítványi formára. Azt a szerkezeti formát keressük, amelyben jobban érvényesül a minőségi teljesítmény. Elfogadhatatlan, hogy az egyetemi rangsorok első ötszáz helyén nem szerepel magyar intézmény, ami meghatározza a diplomáink értékét. Még a prágai, krakkói egyetemek is előttünk járnak ezen a téren. Alapvető elvárás tehát, hogy részben a modellváltás nyomán megnyíló gazdálkodási szabadság révén az egyetemeink ledolgozzák a hátrányt, jobban szerepeljenek a nemzetközi versenyben. Visszatérve a kérdésre: 2022-ig bizonyosan nem vetődik fel például az Eötvös Loránd Tudományegyetem vagy a Budapesti Műszaki Egyetem átalakításának a kérdése.

Paradigmaváltást jelentett, amikor Soros György a migráció ügyében echte politikai szerepet vállalt fel”

Megérne ez a téma egy nemzeti konzultációt? 
Az elején lehetett volna élni ezzel az eszközzel, mindenesetre kicsiben próbálom majd modellezni. A misszióm: vitatkozni, megbeszélni, információt cserélni. Mivel a folyamat közepébe csöppentem, fel kell térképeznem az eddig történteket, továbbá segítenem kell a modellváltásra vállalkozó egyetemek problémáinak megoldását úgy, hogy a folyamat lehetőleg ne kerüljön a politikai nehéztüzérség célkeresztjébe.

A CEU részben már nincsen Magyarországon, ám az egyetemről szóló törvényt elkaszálta az uniós bíróság. Visszahozná az intézményt Budapestre?
Rendszeresen beszélgettem az előző húsz évben a CEU rektoraival, mindig elmondtam nekik, ügyelni kellene arra, hogy az intézményük ne kis sziget legyen a felsőoktatásban, ahol a liberális oktatók és egykori politikusok dominálnak. Jeleztem, hogy másfajta gondolkodásúakat is be kellene engedni közéjük, nyitni kellene a többi egyetem felé, jobban integrálódni a hazai tudományos közéletbe. Úgy láttam, volt erre némi törekvés, például neves külföldi előadói fórumokon, de lassan haladt a folyamat. A kormánnyal való konfliktushoz szerintem ez a belterjesség, a külföldi diploma kiadása körüli akkreditációs vita, valamint Soros György nyílt politikai szerepvállalása vezetett. Miután a kilencvenes évek közepén tagja voltam a Soros Alapítvány kuratóriumának, személyes tapasztalataim is vannak a civil társadalmat segítő tevékenységéről. A rendszerváltoztatás előtt a Soros-alapítványok jelentős szerepet játszottak a szakkollégiumok támogatásában. Később számos civil csoportot segítettek, a Századvég Alapítványt például abban, hogy roma és határon túli hallgatóknak ösztöndíjat nyújtsanak. Paradigmaváltást jelentett azonban, amikor Soros György a migráció ügyében echte politikai szerepet vállalt fel, ennek hatására pedig Magyarországon és másutt is felvették a kesztyűt vele szemben a politikusok. A CEU problémája is e konfliktusnak a hatókörébe került, nem tudom, ebből mit lehet még reparálni.

Nemzeti identitásunkat és szuverenitásunk maradékát minden erőnkkel meg kell védeni”

Az Alkotmánybíróság máig nem határozott a lex CEU-val kapcsolatban, a taláros testület be akarta várni az uniós döntést, amely nem olyan rég megszületett.
Így van, és a testületnek azon tagjai közé tartoztam, akik azt mondták, érdemes lenne tárgyalni a vonatkozó beadványt. Végül nem került rá sor. Nem tudom, a törvényhozás mikor akarja rendezni az uniós döntés nyomán kialakult helyzetet. Elképzelhető, hogy ez már a következő, 2022 utáni parlamentre vár.

Ami a visszatérését illeti, sokan felkapták rá a fejüket. Egyfajta rehabilitációról van szó?
Úgy gondolom, jelentős szerepet vállaltam a Fidesz alapító nemzedékének szocializációjában mint szakkollégium­igazgató. A bibós generáció kemény magja a politikát választotta, én a tudományos-oktatói életpálya mellett döntöttem a rendszerváltoztatás hajnalán. Ahogy már korábban is mondtam, szívesen maradtam volna az Alkotmánybíróságon, magamat a szuverenisták közé sorolva úgy vélem, az uniós és a nemzeti alkotmányos normák ütközéséről szóló vitákban markáns, a legutóbbi könyvemben kifejtett, szakmailag jól megalapozott álláspontot képviselhettem volna. A felsőoktatás jelentős változások előtt áll, s mivel az egyetemek versenyképességének és minőségi színvonalának emelését a kormány a legfontosabb célok között kezeli, a felkérést egyetemi professzorként, mestertanárként nehéz lett volna visszautasítani. Hiszek az első Orbán-kormány idején megfogalmazott nemzetstratégiai célokban, a polgári Magyarország eszméjében és abban, hogy nemzeti identitásunkat és szuverenitásunk maradékát minden erőnkkel meg kell védeni.

Orbán Viktor küzdő típus, hihetetlen energiákat mozgósít, most nem érzékeltem nála bármiféle szellemi fáradtságot”

Szóval ön szerint lehet még polgári Magyarországról beszélni?
Egyértelmű, hogy igen. A nemzeti szuverenitást védő, a haza érdekeiért kiálló, a középosztály megerősítésében gondolkodó kormánynak ma is nagy támogatottsága van. Biztos vagyok abban, hogy meg kell újítanunk a tudástermelő intézményeinket, hiszen kiművelt emberfők nélkül nem lehet sikeres egy ország. A földünk és a vizünk mellett a szellemi tőkénkre is vigyáznunk kell, a versenyképességnek ugyanis nemcsak anyagi, hanem intellektuális feltételei is vannak. Klebelsberg Kunó húszas években megfogalmazott gondolatait ma is fontos mementónak tartom, érdemes pontosan idézni: „Ne feledjük el, hogy az a szent terület, amelyet mi hazánknak nevezünk, Közép-Európában, Európa belvárosában fekszik és ha mi magyarok csak egy kisebb műveltségű állam zsupfedeles házában akarnánk élni, akkor ilyen ház számára nagyon korán túlságosan drágává válnék Európának ebben a belvárosában a házhely. Lebontanák zsupfedeles házunkat és más, szerencsésebb nemzetek építenének itt modern palotát.” Valójában lét vagy nemlét kérdéséről van itt szó. Ebben a küzdelemben az egyetemeknek kulcsfontosságú szerep jut, ezért nem mondhattam nemet a miniszterelnök felkérésére.

Nem is olyan rég még úgy fogalmazott, Orbán Viktor kezd kiöregedni a politikából. Rákérdezett a kormányfő, hogy ezt mégis hogyan értette?
Nem, ezt korábban már megválaszolta nyilvánosan, amikor azt mondta: támadó középpályásból másfajta csapatjátékossá kell válnia. Amúgy ez kiragadott megjegyzés volt, valójában arról beszéltem, hogy előbb-utóbb generációváltásra van szükség. Orbán Viktor 1988 óta a politika élvonalában tevékenykedik, kevés politikus mondhatja el magáról, hogy ilyen hosszú időszakot ekkora nyomás alatt vitt volna végig. Ebbe nyilván bele lehet fáradni. Ő viszont küzdő típus, hihetetlen energiákat mozgósít, most nem érzékeltem nála bármiféle szellemi fáradtságot. Az már a kilencvenes években feltűnt, milyen gyors tanulási képességgel bír. Nemzeti elkötelezettségű politikus, aki próbálja a gyorsan változó globális erőtérben a leghatékonyabban képviselni az ország érdekeit. A pandémiás időszakban a társadalmi-politikai feszültségek még élesebben jelentkeznek, és nagy próba elé állítják a kormányzat és a társadalom stessztűrő képességét.

Kövér László gratulált a visszatéréséhez?
Nemrég beszélgettünk, szoktunk találkozni. Kérlelhetetlen kritikusom, ám azt ne felejtsük el, hogy kollégiumi szobatársak voltunk, a köztünk lévő barátság megmaradt. Örült, hogy elfogadtam a felkérést.

Fotó: Földházi Árpád

A 2019-es önkormányzati választás után beszélt a társadalomban meglévő morális igényről a kormányváltásra. Most milyen a közhangulat?
Valahogy úgy fogalmaztam, hogy a voksolás eredményei egyfajta morális lázadást jeleznek a Fidesz és egyes vezetői magatartásával szemben. S ha mindez szociális elégedetlenséggel is párosul, az veszélyes lehet a Fideszre nézve. A járvány, illetve a belőle következő válsághelyzet sok mindent zárójelbe tett. Most mindent felülír, hogy hogyan kezeli a krízist a kormány. A sikerhez nagy teljesítőképesség, valódi vezető kell, illetve szükség van bizalomra a társadalom részéről. A kormány a vírusválság első hullámát sikeresen kezelte, a második hullám során sem teljesít rosszul, de gyorsan fogy a társadalom türelme és felhalmozott tartaléka. A normalitáshoz való visszatérés elementáris igényként van jelen minden társadalmi rétegben.

Már-már klasszikus téma – ön is felhívta a figyelmet rá –, hogy a Fidesznek jobban meg kellene szólítania a fiatalokat. Hogyan fogjon hozzá?
A fiatalok élethelyzetükből, életkorukból adódóan kritikusak, különösen a kormányokkal szemben. A kabinet számos intézkedéssel – adókedvezménnyel, családtámogatással, tanulási lehetőséggel, tehetséggondozási programokkal – igyekszik segíteni őket, ezzel támogatva a generáció társadalmi integrációját. Sokaknak viszont inkább a kozmopolita értékek a vonzók, ami nem meglepő, az ifjúság nyitott ezekre. A közvélemény-kutatások szerint még mindig a kormánypárt a legnépszerűbb a körükben, ám kétségtelen, megjelentek más politikai szereplők is, akik úgymond jobb étlapot kínáltak – például a zöldüggyel vagy a fiatalkorban jellemzőbb radikalizmussal, szabadságszeretettel. A Fidesznek ahhoz, hogy ne veszítse el az utánpótlást, a fiatalok körében népszerű felületeken, például a közösségi médiában kellene megszólítania az érintetteket, hangsúlyozva az értékelvű és nemzetiidentitás-alapú közösségi részvétel fontosságát.  Az egyre nagyobb teret nyerő identitásháborúban olyan szellemi iránytűre van szükség, amelynek a középpontjában a patriotizmus áll.

Nekem nem a liberalizmussal, hanem az agresszív liberalizmussal van problémám”

Ha 2022-ben nyer a Fidesz, másfajta kormányzásra számít?
Szerintem a három kétharmados ciklus tapasztalatai alapján mindenképp jön egyfajta számvetés. Nem gondolom, hogy a Fidesz 2022-ben kétharmaddal tud győzni, arra azonban látok esélyt, hogy megnyerje a választást, akár úgy is, hogy egyedül szerez többséget. Biztos vagyok abban, hogy több kompromisszumot kell majd kötnie a politikai élet szereplőivel, attól függően, hogy a többiek milyen felhatalmazást kapnak. El tudom képzelni, hogy újragondolja a kormányzás szerkezetét, például a nagy minisztériumokkal működő struktúrát. Nagy alkotmányos, közjogi változásokat viszont nem tartok valószínűnek. A különféle társadalompolitikai intézkedésekkel sikerült lassítani az elszegényedést, ám továbbra is biztosítani kell a megfelelő szociális hálót.

Az európai színtéren hogyan fog alakulni a föderalizá­ciót támogatók és a nemzetek Európájában gondolkodók küzdelme? 
Egyelőre nehéz megjósolni, sok függ attól, hogy ki követi Angela Merkelt Németország kancellárjaként. Ma sokkal markánsabbak a föderális Európát követelő hangok, a V4-ben és a csatlakozásra váró országokban viszont magas támogatottsággal bír a nemzetek Európájának koncepciója is. Szerintem 2030-ra ki fog derülni, hogy létrejön-e egyfajta kényes egyensúly, vagy pedig azok fognak győzni, akik erősebb föderatív struktúrát akarnak.

Érdemes a kormánynak az általa képviselttől eltérő irányzatokkal olyan módon szembemennie, hogy módosítja az alaptörvényt? Például rögzíteni, hogy az anya nő, az apa férfi.
Szomorúnak tartom, hogy ma evidenciákat kell kimondani. Lassan már a tízparancsolatot is törvénybe kell foglalni, mert olyan mértékben zajlik bizonyos történelmi értékek aláásása. Félreértés ne essék, nekem nem a liberalizmussal, hanem az agresszív liberalizmussal van problémám. A következő éveket az identitásküzdelmek fogják meghatározni. A liberális oldalon még jelentősebb lesz a különböző társadalmi csoportok identitásának hangsúlyozása, így a genderkérdés, az lmbtq-jogok, a nők védelme még inkább előtérbe fog kerülni. Eközben a konzervatív oldalon felértékelődik a patriotizmus, a nemzeti identitás, a családnak mint a nemzet összetartó pillérének szerepe, valamint a hagyományos értékek tiszteletben tartása.

Nem gondolom, hogy a Fidesz 2022-ben kétharmaddal tud győzni”

Donald Trump veresége után mi lesz a „konzervatív forradalommal” az Egyesült Államokban?
Folytatódni fog, csak más csoportok és személyek szervezik majd. A 2022-es felező választás kulcsfontosságú lesz az USA-ban abból a szempontból, hogy mi lett a trumpi forradalom utóhatása. Kérdés, hogy meg tudják-e tartani a demokraták a szenátust és a képviselőházat. Bár nem született megoldás számos problémára az előző ciklusban, szerintem sokan gondolják úgy, hogy a trumpi politika jó pár eleme működik, és érdemes lenne továbbvinni. Kíváncsian várom a konzervatív többségű legfelső bíróság szerepének alakulását, amely látványosan távol tartotta magát a választási küzdelmektől, nem akart politikai tényezővé válni. Számítok arra, hogy számos, a tolerálhatóság határát átlépő liberális agendának nem fog teret engedni.

Mit jelent majd Magyarországnak a nemzetközi színtéren a hatalomváltás?
Az eddigi hátszelet felváltja egy erőteljes szembeszél. De van annyi pragmatizmus az amerikai politikában, hogy változatlanul stratégiai partnerként tekintenek majd a régióra, benne Magyarországra is. A NATO-együttműködés és a gazdasági kooperáció folytatódni fog, és a korábbinál erőteljesebb lesz, viszont a politikai diskurzusban lehet számítani konfrontációra. De messze kanyarodtunk az egyetemi modellváltás problémájától. Megértem, hogy a közéletbe való visszatérésem sok politológiai elemzésre okot adó kérdést is felvet, de a jövőben elsődlegesen a kormánybiztosi feladatokra szeretnék koncentrálni. A politikai elemzést meghagyom az ezzel foglalkozó politológus kollégáimnak.

Stumpf István
1957-ben született Sárospatakon. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen jogi, majd szociológusdiplomát szerzett, 1996-tól a politikatudomány kandidátusa. 1982-ben megalapította, majd 1988-ig vezette az ELTE Bibó István Szakkollégiumát. 1998 és 2002 között a Miniszterelnöki Hivatal minisztereként dolgozott. 2002-től alkotmánybíróvá választásáig a Századvég Alapítvány elnöke, illetve az MTA Politikatudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. Az Országgyűlés 2010-ben választotta az Alkotmánybíróság tagjává, mandátuma 2019-ben lejárt. Idén február 1-jén a miniszterelnök kormánybiztossá nevezte ki, feladata a felsőoktatási modellváltással és az új fenntartói modell működésével kapcsolatos kormányzati teendők koordinálása.

Címlapfotó: Földházi Árpád 

Összesen 69 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Kedves Mandiner!

A Saját szövegeteket nem lehet kopizni a "latin karakterek" szűrő miatt. Tehát nem más felületen, hanem a Mandineren megjelenő szövegek nem kompatibilisak a Mandiner felületével.

Ezt már nagyon sokan szóvá tettük.

Nincs ott valaki, aki foglalkozna az olvasóitok problémáival?

:-(

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés