Te is Trump vagy, csak más a neved

2021. január 13. 13:35
Zuckerberg és Jack Dorsey, két soha, senki által meg nem választott cégvezető hatalmasabbnak bizonyult, mint az amerikai elnök. Ez már igazán a 21. század konfliktusa.

Donald Trumpot néhány nap leforgása alatt teljesen letarolták az online térből: ha bárki első kézből szeretne arról tájékozódni, hogy a világ legnagyobb demokráciájának törvényesen megválasztott elnöke mit gondol, egyszerűen nem tudja megtenni.

A világsajtó konzervatívabb térfelén egyszerre kongatják a vészharangokat és hozzák meg az ítéletet: bár a Capitoliumon történt zavargás elítélendő, de Trump letiltása mégiscsak sok, ez már a nagy techcégek diktatúrájának eljövetelét jelenti.

Bár a fenti sorok érthetők, a valóság persze az, hogy ezeket a cikkeket nem most, hanem évekkel ezelőtt kellett volna megírni.

Ez a folyamat nem akkor indult el, amikor Trumpot letiltották, ez pusztán a jéghegy csúcsa.

Palo Alto és a San Francisco-i Market Street most már fontosabbak, mint Washington DC; és Mark Zuckerberg, illetve Jack Dorsey, két soha, senki által meg nem választott cégvezető hatalmasabbnak bizonyult, mint az amerikai elnök.

Ha Trumpot „eltüntették”, akkor bármelyik egyszeri magyar konzervatív bloggert el fogják tüntetni, ne legyen kételyünk ezzel kapcsolatban. Megadja Gábor, Jeszenszky Zsolt, Ambrózy Áron és társaik már egy ideje tudnának mesélni róla, hogyan kaptak tiltásokat pusztán azért, mert léteznek. Ilyen értelemben nem rossz, hogy Trumpon példát statuálnak, mert legalább mindenkinek eloszlatja az illúzióit, arról hogy majd pont őt megkímélik. (Lásd még a hazai ballib média egyértelmű coming outját, mit is gondolnak a szólásszabadságról: ha majd kiposztolod, hogy teszem azt nem tetszik az abortusz, és letiltanak, várhatod, hogy a 444 megvédjen).

Mielőtt valaki felhördülne, hogy „az ő cégük, azt tesznek, amit akarnak”,

érdemes tisztázni, hogy ezt még a piacpártiak sem így gondolják.

A monopóliumokról Milton Friedmannak is igen rossz véleménye volt, Kapitalizmus és szabadságában úgy írta le őket, mint az egyik fő tényezőt, amely akadályozni tudja a javak önkéntes cseréjét (vagyis a szabad piac alapját). „A csereüzlet igazán akkor önkéntes, ha körülbelül azonos alternatívák léteznek. A monopólium az alternatívák hiányát feltételezi, és így korlátozza a csereüzlet gyakorlati szabadságát.” Friedman ugyan különbséget tett az állam és a magáncégek által gyakorolt monopóliumok között (nyilván az utóbbit nevezve „kisebb rossznak”), de nem sok félreérteni való van soraiban: „Ha a (...) monopólium olyan szolgáltatást érint (...) amely alapvető, és ha a monopólium erős, akkor még a magáncég monopóliumának rövid távú hatásai sem elviselhetők, és még a közszabályozás vagy közös tulajdonlás (!) is kisebb rossznak számít”.

A szabadpiac egyik fő szószólója szerint tehát ha „alapvető” a szolgáltatás, akkor még a közös tulajdonlás is jobb (kevésbé rossz), mint egy privátcég monopóliuma. Hát, ha még nem is monopóliumról, hanem kartellesedésről, ráadásul politikai alapú kartellesedésről beszélhetünk – nagy, sőt gigatőkések összefogásáról demokratikusan választott politikusok teljes elhallgatására?

A kartellek feldarabolása az amerikai tradíció szerves része, számos korábbi példa és törvény mellett tavaly decemberi hír, hogy a Facebook feldarabolását célozza több mint 45 amerikai szövetségi tagállam. Láthatóan nem csak néhány őrjöngő fideszes influencer látja veszélyesnek a helyzetet.

A fentiekben az új szembenállásnak, a globális és a lokális konfliktusának egy fejezete sejlik fel.

A „nyugatos” konzervatívok számára talán nehéz ennek megértése, mert a rendszerváltás utáni fellélegzés mantrája, miszerint minden esetben az állam a gonosz, és az egyéni kezdeményezés a helyes, kapós szlogen. Végül is csak a nem túl régen történt múlt századbeli eseményekre kell mutogatni, amikor is tényleg az egyének hozták létre a szabadság kis köreit, melyeket a szörnyállam eltaposott. 

Hogy manapság a szabadság kis körei – álcivil szféra és a big tech – nőttek szörnyméretűre? Ez már igazán a 21. század konfliktusa. 

Összesen 88 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Szále László: "Lassan sajtó sincs, a sajtószabadság pedig most is formális. Teljes, tiszta, egyébként sosem volt. "
Tegyük meg mi, magyarok itt, amit megtehetünk.
Ne engedjük, hogy a Világot jobbá tevők talmudosok - és nem talmudosok, egyszerűen SENKIK - céhe hipermanipulált terrorral elvegye a maradék eszünket.
Adjunk önmagunknak MÉLTÓSÁGOT, azzal pl., hogy
a közszolgálatin adjunk értékes embereknek műsoridőt, szabad belátásuk szerint. Egyetlen kikötéssel: ha bármilyen hírrel előjönnek, azt kötelesek a lehető legteljesebb szélességgel bemutatni! CSAK ÍGY VAN, LENNE ÉRTELME AZ EGÉSZNEK. Erre a "fellépőnek" becsületszavát kell adnia.
Kezdhetnénk pl. Szále Lászlóval, aki a napokban ír így az ÉS-ben, magáról a LÉNYEGRŐL:
"Érzem is magamon barátaim megvető pillantását, ha kiderül, hogy a rádiók közül főleg a Kossuthot hallgatom. Nem csak megszokásból. Azért is, mert vannak benne igazi közszolgálati műsorok is. Néhányat kifejezetten kedvelek: Hajnaltáj, Trendidő, Vendég a háznál, Rádiószínház, Nagyítás, Vers mindenkinek stb.

S van még egy ok: az ember a jót szívesebben hallgatja, mint a rosszat. Természetesen nem hiszem el a dolgok felét elhallgató kormánypropagandát, elítélem az érdemi vita hiányát – még a vitaműsorokba is csak egyetértő feleket hívnak –, a célzatosan szelektív hírválogatást, az ellenzéki botlások, bukások örökös ismételgetését. Ha a kispesti „kábszer és kenőpénz” sztorit nem hallottam százszor, akkor egyszer se. Olykor, nem is ritkán ismertetik a hírekben az ellenzék álláspontját is, de ki van zárva, hogy utána ne jöjjön egy kormánypárti cáfolat, hogy ebből egy szó sem igaz, vagy: bezzeg ők 2010 előtt… Arról nem is beszélve, hogy a hírműsorok tele vannak hírnek álcázott véleménnyel.

Szóval a közszolgálati féligazságok, elfogultságok ismételgetését szégyellem, de minthogy nem muszáj elhinnem, nem idegesít olyan nagyon. Az ellenzéki média egy része azonban gyakorta. Főleg az ellendrukker attitűdje. A minden rossz unos-untalan ismételgetése. S a jövőt is – amit ugyebár senki se tud – csak még rosszabbnak tudják elképzelni. Pedig olyan nincs, hogy valaki mindig mindent rosszul csinál, és csak rosszat csinál. S ha most nem rossz, akkor rossz lesz, vagy rossz szándék van mögötte. Ez nekem idegesítő.

Az még lehangolóbb, hogy most, pandémia idején, amikor önmagában is elég nagy a baj, azt érzem – amikor szóvá teszik –, hogy nem egyszerűen utálják a hibákat, hanem szinte élvezik. Minap láttam a tévében egy volt potentátot. Szinte perverz örömmel ismételgette: összeomlott az egészségügyi rendszer. Ezzel két bajom volt: 1. láthatólag örült neki, 2. nem omlott össze. Vagy én nem tudom, mit jelent az összeomlás.
...
Végül: ha mint egykori újságírót megkérdeznének, van-e a mai Magyarországon lelkiismereti, szólás- és gondolatszabadság, röviden azt felelném: van. Az online világ korában ez nem is kérdés. A sajtószabadság? Az nehezebb ügy. Lassan sajtó sincs, a sajtószabadság pedig most is formális. Teljes, tiszta, egyébként sosem volt. Még a magyarság leggyönyörűbb idejében, 1848‑ban sem. A sajtószabadság legnagyobb bajnoka, Kossuth sem gondolta olyan nagyon komolyan. Ha nem is cenzúra, cenzus volt: csak az alapíthatott lapot, akinek volt rá pénze. Most is a pénz diktál – a tulajdonos, a hirdetés –, de hagyjuk, ez messze vezetne. Annyit azért hozzá­te­hetünk, hogy nem az újságírónak diktál közvetlenül. Vagyis, ha teljes sajtószabadság nincs is, létezik az újságírói lelkiismeret. Mindig is volt, és kellene, hogy legyen ma is.

Istenemre, szerencse, hogy az utam végét járom. Avíttságom, alkalmatlanságom miatt nem kell sokáig szégyenkeznem."

Amit kifelejtettem, Szále egy dologban téved, mikor ezt leszögezi:
"Persze, fölfogásom szerint az újságíró – alapvetően – mindig ellenzéki. Nem négyévente! Mindig."
Nagyon jó és megható írás, egy tisztességes újságírótól.
Ami - ma, hogy tisztességes - nem semmi.
https://www.es.hu/cikk/2021-01..

Csak hsz-ként veszi be a gép, ezért:
"Csak a valami lehet a semmi hordozója, amely önmagában nem létezhet "

Ha már itt tartok, nem engedhetem el TGM egyik írását sem, aki - ezt el kell ismerni - hatalmas tudással rendelkező honfitársunk, idézi Schellinget, ezt nem lehet kihagyni:
"Az egzisztencia sajátosság [Eigenheit], elkülönböződés; a szeretet azonban a sajátosság semmije, nem keresi meg a magáét, s ezért saját maga révén nem lehet egzisztáló. Ugyanígy a lények lénye, a lényegek lényege [Wesen aller Wesen] semmit se hordoz el, és mivel személyesen nincsen, ezért az az elkülönült, személyes lény, akit Istennek nevezünk, kell hogy alapot teremtsen neki. Csak a valami lehet a semmi hordozója, amely önmagában nem létezhet [das selbst nicht seyn kann].”16"
Elnézést, a posztidegen hsz-ért, de ezek fontos dolgok.

A Deep State (Mély Állam): új típusú alkotmányos kihívás a demokratikus államberendezkedéssel szemben.
Egy olyan hálózatot jelöl, amelyben, a nemzetbiztonsági szervek, a bankrendszer és a különböző gazdasági vállalatok irányítói játsszák a maguk szerepét, hogy a népakarattól független módon, a demokratikus mechanizmusok megkerülésével befolyásolják, megbénítva a demokratikusan megválasztott kormányok döntéshozatalát.
"manapság a szabadság kis körei – álcivil szféra és a big tech – nőttek szörnyméretűre"

Egy politikus hatalma: diktatúra. Cégek hatalma demokrácia?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés