Tények és álmok

III. évfolyam 1. szám | Első karakter
2021. január 7.

Szalai Zoltán

„A tények többet érnek, mint az álmok.” Az új esztendő első napjaiban se feledjük Churchill örök érvényű mondatát. Milyen elvárásaink legyenek, milyen álmaink valósulhatnak meg ebben a 365 napban, és egyáltalán: mi fog történni velünk? Tekintsük át röviden a politikai és közéletünket leginkább befolyásoló három témát, ez talán segít eligazodnunk 2021 kihívásai között.

Először is, a koronavírus-járvány még bizonyosan meghatározza a teljes év alakulását. A jelenlegi állás szerint a helyzet – elsősorban, de nem kizárólag a már folyamatban lévő vakcináció miatt – javulni fog. Tavasszal még mindenki egyöntetűen az oltást várta, mostanra, amikor végre realitássá vált, elkezdődött a gyártók és az országok közötti „lejáratókampány”, amely szerint egyik vagy másik vakcina kevésbé biztonságos vagy hatékony. A magyar ellenzékről sem mondható el, hogy felelősen viselkedne az előttünk álló oltási kampányról szóló diskurzusban, pedig ez most kulcsfontosságú volna. A negatív kommunikációs hatások ellenére a vakcina várhatóan jelentős enyhülést hoz majd, de valószínűleg még hosszú időbe telik, míg teljesen magunk mögött hagyjuk a járványt.

Magyarországon már 2021-ben választási kampány zajlik majd”

Másodszor, külpolitikailag kimondottan erős, turbulens időszak következhet. Három várost említenék, amelynek nevét sokat fogjuk hallani az elkövetkező időszakban: Washington, Berlin és Brüsszel. Az Egyesült Államokban hamarosan beiktatják az új elnököt, és egyelőre nagy talány – vagy mégsem annyira –, hogy miként viszonyul majd Magyarországhoz Joe Biden és különösen az államigazgatás régiónkért felelős szervezeti egysége. Bizonyos ellenzéki megmondóemberek már a magyar kormány bukását jövendölik az amerikai politika változása kapcsán – felmerül persze a kérdés, hogy ezek az ellenzéki várakozások mennyire egyeztethetők össze a demokrácia és szuverenitás mint közös nemzeti minimum szellemiségével. Németországban idén szövetségi választást tartanak, amelyen tizenhat év után Angela Merkel már nem méreti meg magát a CDU–CSU kancellárjelötjeként. A befutó várhatóan a korábbi Merkel-ellenlábas Friedrich Merz lesz, akinek politikája – különösen a migráció területén – elődjéénél sokkal közelebb áll a Fideszéhez, ám a szociáldemokratákkal és még inkább a zöldekkel való koalíciós kényszer miatt ezen a fronton sem várható érdemi enyhülés. Merznek – hogy bizonyítsa demokratikus és európai elkötelezettségét – jól fog jönni a kampányban egy-egy látványos elhatárolódás Magyarországtól. Brüsszel pedig állandó frontként folyamatosan morajlani fog a háttérben; akinek ez ügyben bármi kételye lenne, elég, ha csak az óév egyik utolsó politikai botránya, a Szájer-ügy hátterére gondol.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés