Szelektív (jog)államiság

2021. január 7.

Szánthó Miklós
Az osztályharcban 2021-ben sem lesz kezitcsókolom.

Csak magasból lehet messzire látni – de olykor az alámerülés is érdekes távlatokat nyithat meg. Ha utóbbi pozícióból nézzük is a dolgokat – például pár önkényesen kiválasztott nemzetközi és hazai politikai fejleményt –, még mindig van esélyünk, hogy a „nagy egészre” utaló foszlányokat vegyünk észre. Mert ugye az ördög a részletekben bújik meg, és ez a közhelyes igazság a (jog)államok működésére is igaz. Főleg, ha így év elején visszatekintünk 2020 egynémely eseményére, hogy elgondolkodjunk azon, milyen 2021 (illetve 2022) vár ránk.

A nemzetközi helyzet fokozódik
Persze az egész múlt évet és annak végét is nagy horderejű fordulatok tartották mozgásban. Kitört a koronavírus-
járvány, új amerikai elnököt választottak, és „megvalósult” a brexit is, miközben az új erkölcsnek nevezett politikai korrektség minden eddiginél markánsabban törekedett uralni hétköznapjainkat. De mindemellett egy igen beszédes fricskával búcsúzott az óesztendő a franciaországi Bretagne-ban. A korlátozások közepette többezres (és többnapos) szilveszteri bulit tartottak egy elhagyatott hangárban, amit az V. Köztársaság rendfenntartó erői nem voltak képesek kontrollálni. Nemhogy nem voltak képesek, a hivatalos híradás szerint „a rendőrségnek nem sikerült feloszlatnia az összejövetelt”. A „bulizók” ellenálltak, nekimentek a rendőröknek, akik így szépen visszavonulót fújtak, az egészségügyi segítők pedig elkezdtek maszkot és kézfertőtlenítőt osztogatni, hogy „mentsék a menthetőt”, és akadályozzák a vírus terjedését. Az eset logikája kísértetiesen hasonlít a Black Lives Matter mozgalom nyomán begyűrűző „toleranciahangulatra”, mikor a jogellenes vandalizmusra és a szabályok elutasítására a túlérzékenyített – és tekintélyüktől megfosztott – szervek nem mernek eredeti küldetésüknek megfelelően fellépni. (Idézzük csak fel magunk előtt az „elnyomás” ellen töréssel-zúzással küzdő „békeaktivisták” elől csoportosan menekülő amerikai vagy brit rendőrosztagok valóban sokkoló képsorait.)

Nem lenne tehát más a gyurcsányi-népfrontos értelemben felfogott »új jogállamiság«, mint egy jakobinus »demokrácia«”

Persze örömre is volt ok Franciaországban, hiszen büszkén jelenthették a hírügynökségek, hogy az elmúlt évieknek a töredékét, „csak” 861 autót gyújtottak fel újévkor Macron országában. De ha a sorozatos, a múlt év során Francia­országot, Ausztriát vagy Németországot sújtó iszlamista terrortámadásokat (és az azokkal párhuzamosan a migrációt továbbra is piedesztálra emelő nyilatkozatokat) most nem akarjuk is számba venni, még mindig maradnak olyasmik, amik meghazudtolják mindazt, amit valaha a Nyugatról gondoltunk. Tavaly júniusban ugyanis Gelsenkirchenben – az egykori NSZK területén először – egy két és fél méteres, 1930-as Lenin-szobrot avattak, amit „a városvezetés nem tudott megakadályozni”. Ebben az apró kis eseményben sűrítve benne van az elmúlt év összes liberálbolsevik bornírtsága: az elfogadás és a múlt megtisztításának jegyében államférfiak szobrait döntik le Philadelphiától Londonig, miközben a „jófej komcsik” mementót kapnak. Bizonyára ez is a (jog)állam „új erkölcsének” része.

A szerző az Alapjogokért Központ igazgatója.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés