A román bíró és a négerezés: a gondolatbűnösség vélelméről

2020. december 14. 9:34

Krómer István
Vendégszerző
Azért már ne Brüsszelben vagy Washingtonban próbálják megmondani nekünk, hogyan kell helyesen magyarul (vagy románul) beszélni!

Azért már ne Brüsszelben vagy Washingtonban próbálják megmondani nekünk, hogyan kell helyesen magyarul (vagy románul) beszélni. A nyelv szervesen fejlődik, annak a közösségnek az ajkán, amely azt a mindennapi életben és ünnepein, jó- és balsorsban használja. Erőszakot tenni rajta, főleg idegen földről, nemcsak meddő vállalkozás, de ellenszenves arrogancia is. Kérdezzenek meg száz magyarul beszélő embert Dévénytől a Hargitáig, hogyan nevezzük sötét bőrű, gyapjas hajú embertársainkat, s közülük 99 azt fogja mondani: négernek. Történelmileg így alakult, mondhatnánk, hogy ez a latin eredetű szó terjedt el a magyar közbeszédben, sőt az irodalmi nyelvben is, egészen addig, amíg vonalas ideológusok el nem kezdték próbálni kiiktatni.

Amivel nemcsak az a probléma, hogy a demokrácia- és ideológiaexport őshazájában nem gondoltak arra, hogy az ő országukon túl is élnek fekete bőrű emberek, így ha ők meg is egyeznek az afroamerikai terminusban, legyen ez az ő dolguk, mi legyen a többi földrésszel?

Afroeurópai, afroázsiai meg afroausztrál is legyen?

Arról nem is beszélve, hogy a haladó ideológia maga is változékony e tekintetben. Kezdetben volt a „nigger”, így referálta a négereket például Mark Twain, az amerikai irodalom legnagyobb klasszikusa is, anélkül, hogy a leghalványabb rasszista gyanú merülhetett volna fel vele szemben. De a niggernek mennie kellett, átírogatták hát szépen Twain műveit, éppen úgy, mint a jó kommunista cenzorok szokták az ilyesmit tenni.

Ezt követően, képzeljék el, pécé lett a „black”, vagyis egyszerűen feketének hívták a fekete embereket. De hát üsse kő, fel lehet fogni egyfajta megkésett nyelvújításnak, pokolba az idegen eredetű szavakkal, amikor arra kiváló angolszász szinonima is létezik. De ez sem tartott sokáig, elérkezett a „colored” (színes) divatja. Ám mit tegyünk, amikor azt is ki lehetett gúnyos felhanggal mondani, meg hát közben feltámadt az afrikai eredet öntudata, a gyökerek keresése, így – pillanatnyilag – az afroamerikai a nyerő. Náluk.

Mifelénk mindeközben töretlenül négernek nevezzük a négert,

éljen bár a világ bármely pontján. De ezzel mai szép új világunkban megüthetjük a bokánkat.

Mint a szegény román focibíróval történt a Paris Saint-Germain-Basaksehir BL-mérkőzésen. (Igen, mondhatnánk azt is, hogy labdarúgó játékvezető, de mi már csak szeretjük a könnyed, egyszerűbb megoldásokat, mint maguk az amerikaiak is, ahol Carter elnök is, akit Jamesnek kereszteltek – már ha az elő-, nálunk utónév kapcsán még PC az ilyen klerikális terminusok használata –, de a világtörténeti jelentőségű Helsinki Szerződésen mégis csak Jimmy-t írt a pontozott vonalra.) A tartalék spori a renitenskedő török másodedző kiállítását kezdeményezte a főbírónál, aki aztán pontosításra kérte őt, mégis kit küldjön le a kispadról? Sebastian Coltescu balszerencséjére a megfenyítendő személy éppen néger volt, így a kézenfekvő, biztos eligazítást adta kollégájának: azt a feketét (negru). 

Ez azután kiváló egérutat kínált a vétkesnek, aki vehemens (mű)felháborodással kérte ki magának a „rasszista inzultust”. Coltescu balszerencséjét fokozandó, a vétkéről a figyelmet egy kis rasszistázással elterelni kész Monsieur Webóval azonmód szolidaritást vállalt nemcsak saját, török csapata, hanem a történetesen francia ellenfél is, tele kiváló, szeretni való néger focistákkal, s mind levonultak a pályáról. A bolhából végül csak meglett az elefánt; a meccset félbeszakították, s ahelyett, hogy a vétkest megfegyelmezték volna, a bírót állították pellengérre. Pedig

dehogy akart ő bármi sértőt mondani, csupán egyértelműsíteni próbálta, kinek van a helye idő előtt a zuhany alatt,

s most mégis egész Európa előtt mosakodhat. Azon Európa előtt, amely büszkén hirdeti jogrendjének egyik sziklaszilárd alapjaként az ártatlanság vélelmét. Ám tudjuk (ha tudjuk), „diszkrimináció” gyanúja esetén a megvádoltra hárul önmaga tisztázásának terhe.

Agyrém, de itt tartunk.
 

Összesen 45 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Valami hasonlót el tudok képzelni.
Mert, mi van, ha 4 fekete között egy fehér az, akit lappal kell büntetni.
Ki volt az? - kérdezi a játékvezető?
A fehér - szól a válasz.
Ebben az esetben is lett volna, lenne őrjöngés, persze, hogy nem, hisz másként nem is lehet mondani.
A szarházi F1-es L. Hamilton, a szarházi Premier Liga - a szarházi Angol Labdarúgó Szövetség, amely engedi - az őrültség így fertőz...

Egyébként a négerek az amerikai rabszolgasághoz kapcsolódva tiltakoznak a néger szó ellen. Amerikában tőlem lehet az a szabály, hogy nem szabad használni a néger szót, de ahol nem voltak néger rabszolgák, ott ez ellen tiltakozni számomra műbalhé.

egy lepesre vagyunk tole hogy holokausztkent definialjak a rabszolgatartast es bevezessek a tulelok leszarmazottainak jaro karpotlast.

Nehéz műfaj a kommunikáció. Ha az érintettek ezt sértésnek élik meg, el lehet kerülni. A "tót"-ról és az "oláh"-ról is leszoktunk, pedig egyiket sem sértő szándékkal használták eleink.

Ez egy afféle önmagát beteljesítő jóslat. Ha valaki közli, hogy őt sérti a "négerezés", a másik fél meg direkt rátesz egy lapáttal, akkor a következő körben már ott a bizonyíték, hogy "engem sértegetnek".

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés