Bundesmutti 15
Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban.
Rombuszban tartott kézfejéről már az is látott mémeket, aki azt sem tudja, hol van Németország; kereszténydemokrata pártelnökként legalizálta a melegházasságot, és kikapcsolta az atomerőműveket, majd összeveszett Magyarországgal a menekültválság kapcsán – de végig gondoskodott arról, hogy a kritikus pillanatokban továbblendüljön a magyar–német együttműködés. Épp tizenöt éve van hatalmon Angela Merkel német kancellár, és bár jövőre – ígéri – visszavonul, kéznyomát évtizedekig magán viseli majd Európa vezető hatalma.
„Egy fecske nem csinál nyarat. Abból a tényből, hogy én létezem, nem szabad alibit csinálni” – kommentálta
2005 novemberében kancellári beiktatását Németország első női, első egykori NDK-s és első természettudós kormányfője. Addigra már jó másfél évtizedes politikai múlttal, a háttérben fölfelé lépkedve, sokak által – tévesen – lenézetten jutott fel a csúcsra, miközben kiiktatta számos ellenlábasát, a válsághelyzeteket pedig a maga előnyére fordította.
Merkelt egész politikai pályája válságmenedzserré nevelte, így lassanként ráérzett arra, miként oldhat meg egy válságot úgy, hogy az neki politikailag előnyös legyen. A mecklenburg-elő-pomerániai evangélikus lelkész lányát, a fizikusdoktor Angela Merkelt Helmut Kohl 1991-ben vitte be a frissen egyesült Németország kormányába nő- és ifjúságügyi miniszterként, majd az 1994-ben kezdődő utolsó kancellári ciklusában környezetvédelmi miniszterként számított rá. Bár ma egy európai bizottsági osztozkodás során ezeket a tárcákat kevesen vennék komolyan, bármilyen kulturális vagy iparszabályozási területtel foglalkozni egy olyan országban, amelynek keleti felét pár éve még a kommunizmus jegyében kormányozták, valóságos válságmenedzsment volt. Pártelnökké 2000-ben választották a Kohl által Mädchennek, azaz kislánynak becézett Merkelt, akkor, amikor a kereszténydemokratákat és az országegyesítő kancellárt éppen erősen megtépázta az 1999-ben kirobbanó párttámogatási botrány, így a CDU-ban is válságmenedzselnie kellett. Ugyanígy a kompromisszumos válságkezelés volt az újdonsült kancellár feladata 2005-ös hivatalba lépésekor is, amikor a CDU 1945 óta elért legrosszabb eredményével nyerte meg a választást, hibahatáron belüli különbséggel előzve meg Gerhard Schröder Szociáldemokrata Pártját (SPD). Tetézte a gondokat, hogy a liberális Szabad Demokrata Párt (FDP) váratlanul gyenge szereplése miatt a tervezett CDU–FDP-koalíció nem jöhetett létre, így az SPD-vel közösen, nagykoalícióban kellett kormányozni azt a gazdaságilag akkoriban kifejezetten instabil Németországot, amely épp a brutális Hartz-megszorítócsomag miatt kergette el a hatalomból a Schröder-féle szociáldemokratákat.
Címlapfotó: Shutterstock
