Rendszerszintű válságok tartják ördögi körben Közép-Amerikát: most hurrikánok pusztították az amúgy is szegény országokat, amitől meglódulhat az erőszak spirálja és a migráció újabb hulláma.
Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban.
Jobb prédát nem is választhatott volna az Eta és az Iota hurrikán, amely november első és harmadik hetében csapott le Közép-Amerika három koldusszegény banánköztársaságára, Nicaraguára, Hondurasra és Guatemalára. Az aszálytól, gazdasági covidkatasztrófától és Donald Trump bevándorláspolitikájától egyaránt sújtott országokban ezzel a villámárvíz-sorozattal telt be a pohár: amint vége a világjárványnak, újabb milliók kerekednek majd fel Közép-Amerikából, hogy megostromolják az Egyesült Államok déli határát.
Jött a vihar, kétszer is
A hurrikánok Saffir–Simpson-skálája szikár félmondatokban foglalja össze, mire számítson az ember, ha trópusi szélviharral találkozik. A 153 km/h sebességig tartó 1. kategória „nagyon veszélyes szelei némi kárt okoznak”, a 178–208 km/h-s 3. kategóriás hurrikánok „jelentős károkat idéznek elő”, a legalább 252 km/h sebességgel száguldó 5. kategóriás szélviharok „katasztrofális kárt okoznak, a házszerkezetek nagy százaléka elpusztul”. Mindennek persze nem voltak tudatában Nicaragua keleti partjának lakói, amikor november 3-án partot ért náluk a 4-es erősségű Eta hurrikán. Ők csak a pillanatok alatt víz alá kerülő házakat látták, az elsodort hidakat, az elpusztult babot, rizst, kukoricát. Az Eta robogott tovább Hondurason át Guatemala felé, majd dolga végeztével a Mexikói-öbölben, Florida partjaitól keletre elcsendesedett. November 16-án fogott partot a folytatás, a víz fölött 5-ös, szárazföldön „csak” 4-es és szerencsére egy éjszaka alatt 1-esre gyengülő Iota.
Amint vége a világjárványnak, újabb milliók kerekednek majd fel Közép-Amerikából”
A pusztítás mérhetetlen: a hurrikánokkal járó földcsuszamlások egész falvakat sodortak magukkal, emberek százait teperték sár és romok alá a külvilágtól elzárt indián közösségekben, egyúttal lehetetlenné téve a megmentésüket is. A vöröskereszt összesen 4,3 millió károsulttal számol a kis közép-amerikai országokban, közülük 3 millióan hondurasiak. Az Iotát követő villámárvizek könnyedén ellepték Közép-Amerikát, mert az Eta megrongálta az útjában lévő védműveket – és természetesen késett a segítség, mert hirtelen minden faluba csak helikopterrel lehetett élelmiszert szállítani, a helyi pártok és erős emberek pedig kínosan ügyeltek arra, hogy a segélycsomagok lehetőleg az ő szimpatizánsaiknak jussanak. Aktivizálta magát a szervezett bűnözés is: San Pedro Sula nagyváros, Honduras gazdasági központja környékén a bűnbandák vámot szedtek a víz alá kerülő településekről menekülő csónakok után. Most, hogy a termés jó részét elvitte az ár, és a Honduras bruttó hazai össztermékének jó tizedét kitevő mezőgazdaság a padlón hever, az élelmiszerpiacon is kiváló lehetőségek nyílnak majd a bűnözők előtt.
A folyamat azonban már a kezdeteknél akadályokba ütközik: Benjámin Netanjáhú izraeli miniszterelnök hivatala közölte, hogy a Hamasz által javasolt módosítások „elfogadhatatlanok Izrael számára”.
Az évszázad politikai botránya az, ami 2021 és 2024 januárja között lejátszódott a Fehér Házban.
Persze ideje volt már ennek, de arra talán senki nem számított, hogy a brit–francia–német tandem egyszerre veszíti el a kezdeményezést Ukrajnában és a Közel-Keleten. Ugrósdy Márton írása.
Amerika egyre hangosabban kérdőjelezi meg saját szövetségi kötelezettségeit – Mike Lee republikánus szenátor friss törvényjavaslata egyenesen a NATO-ból való kilépésre szólít fel. A „Not A Trusted Organization Act” nem csupán politikai provokáció, hanem világos jele annak, hogy az amerikai külpolitikai gondolkodásban mély törésvonalak húzódnak.
Donald Trump előbb Putyinnal egyeztetett, majd Zelenszkijjel. Az ukrán elnökkel már közös légvédelmi és fegyvergyártási tervekről is szó esett – közben Moszkva tovább zárkózik.
Egy német youtuber őszinte videóban mutatta meg, mi lett a világ állítólagosan legélhetőbb városából.
