Nap mint nap meg kell küzdenünk a szabadságunkért.
„Egy küzdelem történelmen átívelő lüktetése.
»Talán a végzet akarata, hogy ma ismét meg kell küzdenünk a szabadságunkért. Most nem zsarnokság vagy elnyomás fenyeget minket, hanem a megsemmisítés. Azért harcolunk, hogy élhessünk. A puszta létünk a tét« – mondja A függetlenség napja című sci-fiben az űrlények ellen harcba hívó spontán, de a maga nemében grandiózus beszédében a filmbeli amerikai elnök. És talán túlzásnak tűnhet azt mondani, hogy az európai politikai harcok közepette most a magyarság léte lenne a tét (bár nem is biztos, hogy olyan nagy túlzás), az viszont általános tapasztalat, hogy nap mint nap meg kell küzdenünk a szabadságunkért.
Ha van ennek a küzdelemnek oka, magyarázata, akkor az az, ami oly sokszor pulzált már ott a magyar történelem ütőerében: a függetlenség akarása. Ez azonban sosem volt egy magamagáért való öncél – és ma sem az. A függetlenség a magyar politikai stratégiában mindig azt jelentette, hogy ne kívülről ránk kényszerített mintákat kelljen szolgai módon elviselni, ne külső erők befolyása érvényesüljön nálunk, hanem hogy saját magunk dönthessünk saját magunkról. A hol jogi, hol politikai, hol kommunikációs formát öltő harcnak ma is ez áll a fókuszában, és a 2010 óta eltelt tíz évnek is ez a lényege: újra birtokba venni, visszaszerezni és belakni a magyar függetlenséget.
Mondhatjuk persze, hogy olyan európai államoknak, melyeknek történelme nem a folyamatos elnyomással telt, nehéz megérteniük, miről is szól a magyar szabadság és mitől olyan különleges a magyar virtus. Hogy a török hódoltság, a Habsburg-uralom, az igazságtalan országcsonkítás vagy a német és a szovjet megszállás következményeként a függetlenségért való küzdelem más megvilágításba helyezi a politikai egzisztálást magát.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A befagyasztott orosz vagyon Brüsszel által tervezett eltulajdonítása tulajdonképpen egy hadüzenet.
„Még Sztálin legfőbb ügyésze, Visinszkij is megnyalná mind a tíz ujját, ugyanis ő vallotta, hogy »a jog a politika szolgálóleánya” – nyilatkozta az Európai Bizottsága legújabb lépése kapcsán a Mandinernek az Alapjogokért Központ főigazgatója.
A jelölt személyéről szombaton döntött a szombathelyi Fidesz.
Illusztrációt mondjuk nem is keresett a bejegyzéshez.
