Bajban az amerikai demokraták, új irányt javasol egy pártelnök-jelöltjük
Marianne Williamson cikkben fejti ki nézeteit a párt irányváltásáról.
Biden és a mögötte álló csoport hatalomra kerülése nem csak az USA-ban jelent hatalmi változást, hanem az európai hatalmi konstellációban is.
„Trumpnak talán még van némi esélye, hogy a választási csalásokra tekintettel a legfőbb bírák az újraszámlálások révén visszafordítsák a választási végeredményt, de egy kis fenntartással érdemes már most adottnak venni Joe Biden elnökségét, és végig gondolni ennek néhány következményét a világpolitikára, benne a magyar politikai küzdelmek alakulására.
Trump az amerikai társadalom politikai kettéhasadásának hullámán került be a Fehér Házba, mely a konzervatív Tea Party-mozgalom 2010-es szerveződésével indult meg. Az USA elitjének világuralmi ambíciói elleni fellépés és a hazai tőke olcsó bérű ázsiai országokba invesztálása révén megrokkant »rozsda-Amerika« lázadása volt ez, és ez röpítette a Fehér Házba a demokrácia-exportnak álcázott emberjogi imperializmussal szakítást ígérő Donald Trumpot. A régi amerikai izolacionizmus visszaállítását, a munkahelyeket elrabló, kivitt tőke vámokkal és adókkal visszakényszerítését ígérte az „Amerika First!” jelszavával, és ez a konzervatívok által leváltott addigi elit hatalmi struktúrájának összeroppantását jelentette.
Látni kell, hogy ezzel jött létre az USA-ban a tényleges politikai váltógazdaság rendszere, mert addig az elit központi magvát jelentő liberális demokraták mellett a republikánusok igazán csak felületi patáliákat tudtak csapni nagy csinnadratta mellett néhány mélyliberális intézkedést hangosan kritizálva, mint például az alig korlátozott abortuszt, vagy homoszexuális párok házasságát, gyerek-örökbefogadási lehetőségét. A nagy politikai döntéseket a világpolitika és a pénzügypolitika terén egy változatlan agytröszti vezérkar hozta (Bilderberg Csoport, Council on Foreign Relations stb.) már emberöltők óta, teljesen függetlenül attól, hogy demokrata vagy republikánus elnöki adminisztráció létezett. Trump azonban lefejezte ezt az agytröszti elitet, és évek alatt lépésenként egy külön konzervatív vezérkart épített fel e téren is. Így inkább volt forradalom az ő elnöki ciklusa, mintsem egyike az addig megszokott puszta elnökváltásoknak. Ám az eddigi egyetlen ciklusa alatt csak megkezdeni tudta a monolit hatalmi szerkezet lebontását, és most Bidennel visszajönnek a Trump által félretoltak, és biztosan lehet állítani fogadkozásukat figyelve, hogy semmit sem tanultak, és semmit nem felejtettek.
A világpolitikában így az emberjogi imperializmus folytatása és az európai nemzetállamok föderációba kényszerítése már csak azért is borítékolható, mert már a közvélemény-kutatások nyerési prognózisa fényében megüzenték Biden kampánycsapatának mecénásai az európai szuverenistáknak, hogy ne reménykedjenek. A briteknek és Johnson miniszterelnöknek már a választási kampányban tudtul adták Biden emberei, hogy ne is gondoljanak az amerikai kereskedelmi egyezményre, amíg nem fogadják el a brüsszeli apparátus követeléseit a Brexit lezárásához. E követelések megfogalmazását pedig az sarkalta, hogy ha túl könnyen ki tudnak lépni a britek, akkor több uniós tagállam lélekszakadva követi őket, és összeomlik az EU - ahogy Manfred Weber árulta el rémült őszinteségében egy interjúban. E téren még fontos látni, hogy az élesen kettéhasadt amerikai elit Trump által leváltott része szinte szimbiózisban létezik a brüsszeli elittel, és ha otthon zárójelbe is tették őket az elmúlt négy évben, itt Európában az EU hatalmi apparátusa biztos hátteret jelentett számukra. Így az EU föderatív nyomulásával szembeni tagállami szuverenista erők - különösen, ha egyben az otthoni kormányzatot is uralni tudták - miközben a brüsszeli hatalmi apparátussal szemben álltak, addig egyrészt mint természetes szövetségessel a Trump-adminisztrációval is a legjobb kapcsolatokat építették ki, másrészt azonban az USA hatalmi szerkezetéből kiszorított amerikai balliberális erőkkel is éles konfrontációban álltak. Ennek felszíni megnyilvánulása volt az évek óta tartó háborúskodás a Soros-birodalom globális alapítványainak NGO-hálózataival és ezek sokezres hadseregével a cseheknél, a lengyeleknél, a szlovénoknál, magyaroknál, és Közép-Kelet-Európa szinte minden országában, ahol a szuverenisták kormányra kerültek, vagy csak veszélyesen erősnek bizonyultak a Soros-birodalom számára.
Így a fentiek alapján azt lehet látni, hogy az USA kettébomlott elitjét itt Európában is meg lehetett találni. Egyrészt a brüsszeli hatalmi apparátusba beépülve és fenekedve a európai szuverenista erők ellen, noha Trump által otthon a hatalmuktól megfosztott állapotban. Ám másrészt az USA-ban hatalmi pozícióban levő konzervatív szuverenista elit az európai szuverenista kormányzatokkal szoros szövetségben és ezeket támogatva létezett az elmúlt években. Biden és a mögötte álló csoport hatalomra kerülése, mely otthon át/visszafordítja a hatalmat, így egyáltalán nem csak az USA-ban jelent hatalmi változást, hanem az európai hatalmi konstellációban is.
Az európai szuverenista kormányzatok így az eddig jórészt csak »fogatlan oroszlánt« jelentő Soros-birodalom fokozott politikai támadásaira készülhetnek, ahol pedig ennek NGO-vezérkarai eddig is hatalomközelben voltak, a szuverenista erők meg ellenzékben, ott a szorításuk fokozására. A magyar helyzetben, mely a lengyel mellett a leginkább támadás alatt álló szuverenista kormányzatot jelenti már évek óta, közvetlen következményt a 2022-es választásra készülve a már eddig is többször bejelentett/belengetett alkotmánypuccs-törekvések felerősödése jelentheti. Vagyis az egyszerű kormánytöbbséget megcélzó ellenzéki erőfeszítések mellett párhuzamosan a kétharmados közjogi rendszer lebontásának megtervezése az Alaptörvény tudatos felsöprésével (=alkotmánypuccs). Itt pedig még a most bejelentett alaptörvény-módosítás után is marad egy joghézag azzal, hogy alkotmánypuccs végrehajtására fogalmilag akkor kerülhet sor, ha az egyszerű országgyűlési többséget megszerző párt vagy pártszövetség már a kormányhatalom birtokába jutott, ám tovább lépve a választói egyszerű többségi felhatalmazáson ezt mint alkotmányozó hatalmat akarja felhasználni alkotmányellenesen. A kormányhatalom birtokában azonban már csak polgárháború tudja megakadályozni terve végrehajtásában, így alkotmánypuccsot büntetni - még a polgárháborút elkerülő módon – csak az alkotmánypuccs előzetes szervezését is büntető tényállássá minősítéssel lehetséges. Nos, a joghézag ennek hiányában áll.”