„Kit érdekel ugye, hogy az az eu-s pénz, amit az elvtársak mostantól bemondásra fizetnek majd ki – vagy akár korbácsként használva visszatartják –, az bizony nem ajándék, nem valamiféle könyöradomány, ez a pénz ugyanis a miénk, a magyaroké. Hogy miért?
Amikor a csatlakozási szerződést aláírtuk, megnyitottuk a piacainkat, aminek hatására komoly magyarországi iparágakat (pl. cukorgyárakat) nulláztak le nyugat-európai cégek, hatalmas piacot vásárolva maguknak és termékeiknek hazánkban, óriási profitot vonva ki az országból. Ezzel egyidőben lemondtunk vámbevételeink jelentős részéről, nem is beszélve a tömeges munkaerő-elszívásról, amely szintén komoly nemzetgazdaságot érintő teher. Mindezek kvázi ellentételezése, a csupán Brüsszel »forgalomirányításával« érkező, uniósnak mondott, ám egyértelműen magyar pénz. Amikor Brüsszelben arról beszélnek, hogy hazánk kevesebbet fizet be és többet kap vissza, az bizony vegytiszta hazugság.