Megszületett a Twitter-diplomácia

2020. november 3. 21:36

Mártonffy Balázs
Mandiner hetilap
A külpolitika alakításánál Trump az eddigi elnököktől eltérően kiemelkedően nagy mértékben támaszkodik a személyes világnézetére.

Néhány évvel ezelőtt Donald Trump az ENSZ-ben elmondott beszédében hangsúlyozta, hogy az elvi alapon álló realizmus (prin­cipled rea­lism) lesz külpolitikájának meghatározó ismérve. Szigorúan vett politikatudományi megközelítésből ennek a fogalomnak sok értelme ugyan nincs, mivel a neorealizmus elméleti modelljében az elvek helyett a biztonsági dilemmák és a zéró összegű játékok dominálnak, azonban ez az „indítóüzenet” hűen tükrözte a Trump-adminisztráció (első?) négy évének prioritásait. Az amerikai külpolitika alakításánál Trump az eddigi elnököktől eltérően kiemelkedően nagy mértékben támaszkodik a személyes világnézetére, gyakran figyelmen kívül hagyva a pártkonszenzusos szakértői összképet. Az elnök által képviselt elméleti iránymutatás párosult még a Trump karakteréhez jól illő, alapvetően belpolitikai szempontok miatt választott üzenetkerettel, a tömör, gyakran sarkított, 280 karakterre szorítkozó hívószavakkal. Így született meg a Twitter-diplomácia. E kettő együttese, valamint egyes adott külpolitikai helyzetek attribútumainak változása magyarázza Trump külpolitikai sikereit és kudarcait. Trump a NATO-kritikus megjegyzéseivel alapvetően jól fogta meg a közös szövetségi teherviselés problémáját, ugyanakkor a rövid, kampányüzenet-szerű kommunikációhoz való ragaszkodásával a szakdiplomáciai érdekképviselet kárára középtávon elidegenítette Amerika több európai szövetségesét. Az Ábrahám-egyezményt viszont sikerként könyvelheti el az USA elnöke.

Mártonffy Balázs McCain-díjas politológus, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa

Megjelent a Mandiner hetilap október 29-i számában.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés