Bécsi terror: a szörny a szomszédba érkezett

Hétfő esténként irodalomkritikát tart nekem Erika tanárnő a bécsi Alsergrundon. Az időpont nem ideális, rosszkor van vége, nem mindig kapom el Meidlingnél a megfelelő vonatot. Istennek legyen hála, ez most nem probléma. Digitálisak vagyunk. Ha nem azok lennénk, könnyen eszembe juthatott volna sétálni egyet, és a Schwedenplatzon felszállni az U1-re. Szállok ott át néha, ha nem a terv szerint megy a vonatom.

Az én Bécsemben, a helyen, ahol százezernyi délszláv, tízezernyi cseh, tízezernyi magyar van otthon, ahol nekünk van jogunk ausländernek lenni. Egy megveszekedett zsinagógára.

Lőnek. Mintha Mogadisuban lennénk. 

Pörögnek a falamon a felajánlások a irányítószámmal, legközelebbi metrómegállóval, ha itt vagy az utcán, gyere be hozzám, mert lelőnek. Nehammer belügyminiszter felszólítja a bécsieket, mind a kétmilliót, hogy ne lépjen közterületre. Órák óta vinnyognak a szirénák, Tarek Leitner táskás szemmel élőzik az ORF kettőn, a nagybetűs Osztrák Tévén, amit a dédapám azért nézett a körmendi parókia tévéjén a Kádár-korszakban, mert onnan jöttek a jó hírek, csak most szemtanúk sorjáznak ott meg miniszterek, és elmosódott fegyveres férfiak villannak fel minden második másodpercben.

Nem is tudom, mit mondjak. Tisztelettel köszönöm Sebastian Kurz kancellárnak, hogy időben felszabadított az egyetemre átjárás – most már egészen más szögből veszélyesnek tűnő – terhe alól,

szintén tisztelettel.

Bécs az embereké, Bécsben jól megfér egymás mellett magyar a románnal, orosz az amerikaival, bosnyák az osztrákkal. Teljesen mindegy, kinek az öregapja kinek a kijét lőtte le Temesváron, Kubában, Szarajevóban, mi, ausländerek nem ugrunk egymás torkának. Ö nélkül mondjuk a blödöt, ei nélkül a keinent, és rendben vagyunk egymással, meg a helyiekkel is.

MI vagyunk ott az ausländerek. Bécs a mienk, Bécs az embereké. Mindenki más ausländerségi jogát kikérem, kikérjük magunknak. Aki ártatlanokat mészárol, nem ember, hanem szörny, aki nélkül mindenki jól megvolt, és akinek megérkeztével senki nem lesz többé meg sehogy se.

ahová hitem szerint ezek az ön- és közgyilkos mocsadékok is kerülnek majd.

Imádkozzatok Bécsért is, Európáért, a józan eszünkért, értünk. Imádkozzatok mindenkiért, akinek valaha jó ötletnek tűnt a szárnyas kapu.

Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok, és vegyétek tudomásul, hogy itt van a szörny a szomszédban.

Ne féljetek kimondani, hogy Bécsben mi vagyunk az ausländerek. Mindenki más nem való oda.

A gépfegyverrel, embergyűlölő szívvel, a Schwedenplatzon önnön szánalmas létezésüket mások élete árán bizonyítani akaró lények nem minősülnek embernek. A schwedenplatzi gyilkosok, Közép-Európa szíve közepének felforgatói szörnynek minősülnek. És az Úr munkáját végzi mindenki, aki kint tartja őket onnan.