Mindent visszaszerzünk

2020. október 26. 9:35

Dr. Freund Tamás
Válasz Online
A kutatóhálózat elvétele olyan, mintha egy 50 éves fát próbálnának kirángatni gyökerestül, aztán valahol máshol újra elültetni. Interjú.

A nagy falat mégsem a Lendület vagy az OTKA, hanem a teljes leválasztott kutatóhálózat. Maróth Miklós annak a visszaadásába is bele fog menni?

Nem hiszem, hogy ez elnök úron múlna, és nem is az Akadémián. Úgy is el tudom képzelni, hogy vele együtt térne vissza az Akadémiára, mint egy külön »alfejezet« az Akadémia költségvetési fejezetén belül. Vagyis maradhat a kutatóhálózat jelenlegi irányítási struktúrája, akár a vezetőtestület tagjai is, valamint a finanszírozás módja is. Ez lenne a »kétfejű sas modell«, melyben az egyik fej a köztestület elnöke, másik pedig a kutatóhálózat elnöke. És a parlament a kettőnek külön szavazza meg a büdzséjét.

Akkor ez nem csak szimbolikus lenne?

Nem. Kezdettől azt próbáltam elmagyarázni Palkovics miniszter úrnak is, hogy a kutatóhálózat elvétele olyan, mintha egy 50 éves fát próbálnának kirángatni gyökerestül, aztán valahol máshol újra elültetni. Most is úgy érzem, hogy az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat gazdátlanul, igazán sehova sem tartozva létezik. Lebeg az éterben, miközben a kutatók elbizonytalanodtak, mégpedig jogosan, hiszen kiszámíthatatlan, hogy mi fog történni velük a következő években. Ebből a szempontból az sem számít sokat, hogy a kormány most beletett a kutatóhálózatba rengeteg pénzt. Az 50 éves fát sem lehet átültetni, hiába trágyázzák agyon az új helyen. A tápanyag kevés, ha a millió hajszálgyökér elszakadt.

Ha már hajszálgyökerek: az Akadémiai Dolgozók Fóruma nevű érdekvédelmi csoportosulás jó ideje tiltakozik az ellen, hogy megszüntessék a kutatóhálózatban dolgozó tudósok közalkalmazotti státuszát. Ha önön múlna, maradna a dolgozók jogi helyzete vagy sem?

Nem vagyok jogász, munkajogász még annyira sem, de tájékozódtam a kérdésben. A fő különbség, ugye, hogy a közalkalmazotti státuszú dolgozótól sokkal nehezebb megválni. Nézzük egy intézetvezető szemszögéből: ha valakinek sokat fő a feje azért, mert sajnos van egy alkalmatlan kollégája, de a szabályozási környezet miatt nem tud tőle megválni, akkor neki nagy könnyebbség a közalkalmazotti státusz megszűnése. Nem biztos, hogy jobb munkateljesítményre motivál, ha valaki be van betonozva az állásába.

Tehát nem tartja ördögtől valónak a váltást.

Elméletben nem.

Hogy a napi tudománypolitikai részt lezárjuk: mit szól ahhoz, hogy elődje, az MTA korábbi elnöke, Pálinkás József pártot alapított, és Orbán Viktor ellen méretné meg magát a választáson?

Megfogadtam, hogy aktuálpolitikai ügyeket nem kommentálok. Sem én, sem az Akadémia.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 92 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ezek szerint pont most kell átadni a helyét a fiatal fának. Az meg teremni fog.

A társadalomtudományi kutatások döntő többsége haszontalan pénzkidobás, így is, úgy is. Nem mellesleg a társadalomtudományi szakokon folytatott képzések is azok.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés